Berni Nemzetközi Jazzfesztivál 2022
Az utolsó megtartott (2020-as) berni jazzfesztivál (Marian’s Jazzroom) igencsak tartalékosra sikerült, ahogy annak idején megírtam.
Aztán 2021-es fesztivál egyáltalán nem volt. Viszont az idei program jónak ígérkezett, és akit meghirdettek, az meg is érkezett.
Négy koncertet sikerült elcsípnem.
Április 23-án a híres svájci dobos, Billy Cobham zenekara játszott (jó, oké: panamai és amerikai, de tényleg itt él már régóta). Emilio Garcia gitározott, két keyboardos volt: Steve Hamilton (ismerős lehet Bill Bruford és Tommy Smith zenekaraiból) és Jorge-Vera Stone, valamint Victor Cisternas basszusgitározott. Valami eszméletlenül meseszép, óriási dobfelszerelés mögött Billy mester, és előtte/mellette a zenekar (amennyire odafértek a színpadra). A zenekar tagjai többnyire kottából olvasták a számokat, és nem keltették túl összeszokott banda benyomását. Billy – aki immár 78 éves – hozta a formáját, amennyire egy 78 éves „izomból-játszó-fúziós-dobos” hozni tudja... de egy óra után már „kész volt” az erejével, és ráadásra sem futotta.
Aztán április 26-án a „Sarah McKenzie Quartet with Special Guest Warren Wolf” zenekar játszott, amelyben Hugo Lippi gitározott, Pierre Boussaguet bőgőzött, és Sebastiaan De Krom dobolt. De leginkább Warren Wolf vibrafonozott, és még hogyan! Standardek, eredeti kompozíciók; Sarah finom zongorajátékára nem lehetett panasz, de a zenekar igazi sztárja a vibrafonos volt.
Május 5-én a Rhoda Scott (Hammond B2) / Thomas Derouineau (dob) duót néztem meg. Rhoda 80 éves, de remek formában – továbbra is. Ez a duó felállás vette fel a legújabb lemezét is a francia (amerikai) B3 istennőnek (Movin’ Blues), amely – szerintem– sokkal erősebb zenei anyag, mint a korábbi „Ladies Quartet” projektek. Jó hír Rhoda otthoni rajongóinak, hogy magyar koncertek is tervben vannak az őszre.
Végül, május 6-én Jacky Terrasson (zongora), Geraud Portal (bőgő), Lukmil Perez (dob) francia trió hajtott végre „teljes elszállást”. Ez a trió vette fel Jacky legújabb, fantasztikusan jól sikerült lemezét, és ezen lemez „jegyében” a zenekar izgalmas, magával ragadó, tökéletes koncertet adott. A négy fesztiválos produkció közül ennek a koncertnek adnám a legtöbb „csillagot” (kábé háromszázat a lehetséges ötből)... Jacky amolyan hangulatember, és láttam már enerváltan „ledarált” koncertet is tőle, de most nagyon elemében volt, és ez a mostani trió egy telitalálat. Aki tudja, tekintse meg őket, de minimum szerezze be a CD-t.
Lesz még Charles McPherson két hét múlva, arról is küldök majd egypár képet.
