Hatalmas buli a BJC-ben Makovics Dénes 60. születésnapja alkalmából
Az 1962. május 12-én született Makovics Dénes szaxofonossal, fuvolistával a 60. születésnapja alkalmával már korábban – azaz pontosan az ünnep napján – készült egy interjú.
Ha esetleg elmulasztották elolvasni, akkor erre a linkre kattintva pótolhatják:
https://www.jazzma.hu/hirek/2022/05/12/makovics-denes-60
A zenés ünneplésre május 25-én a zsúfolásig megtelt Budapest Jazz Clubban került sor. A programfüzetben megjelentek szerint három részben tervezte bemutatni munkásságát, de én a koncertet majdnem végig ülve inkább hat szakaszra osztanám az est folyamán történteket.
A program Makovics Dénes üdvözlő- és köszönetnyilvánító szavai után a konzervatóriumi fuvola tanulmányokra való visszaemlékezéssel kezdődött, három darab eljátszásával, szólóban.
A szaxofonos jazz pályafutásából két együttes ki kell emelni, az egyik Pege Aladár Quartet-je 1993-94-ben, a másik Oláh Kálmán Sextet-je 1993-99-ben. Valószínűleg ebben a sextet-ben töltött időszak inspirálta arra, hogy 2017-ben megalakítsa saját sextet-jét.
A zenekar tagjai: Makovics Dénes – tenor- és szopránszaxofon, fuvola, Pecze Balázs – trombita, Schreck Ferenc – harsona, Nagy János – zongora, Hárs Viktor – bőgő, Serei Dániel – dob.
Ennek a zenekarnak 50 perces produkciója volt az este következő szakasza. Összesen négy számot játszottak, de szinte minden számban mind a hat zenész szóló lehetőséget kapott és éltek is vele. Minden dicséret helyett, csak egy megállapítás: egyszerűen nem volt gyenge pontja a zenekarnak.
A program:
1. „Old School”, amely Makovics Dénes szerzeménye Fogarasi János zongorista, orgonista emlékére.
2. „Sunset”, amely Makovics Dénes és Oláh Kálmán közös szerzeménye. Szerepelt az Oláh Kálmán Sextet 1995-ben kiadott „Night Silence” című CD-jén is.
3. „Song for John McLaughlin”, amelyet megírása elején Makovics Dénes jazz-rockos kompozíciónak tervezett, de a végére amolyan Art Blakey’s Jazz Messengers stílusú szám lett.
4. „The Endless Fifth”, amely Makovics Dénes szerzemény szintén megtalálható az Oláh Kálmán Sextet 1995-ben kiadott „Night Silence” című CD-jén.
Ha már ennyiszer említettem az Oláh Kálmán Sextet CD-jét, beillesztem ide a lemez borítóját az egyébként megszerezhetetlen kategóriába tartozó kiadványnak.
A szünet után egy zongora–szopránszaxofon duóval folytatódott a program, Branford és Ellis Marsalis közös szerzeményét játszotta a születésnapos Nagy János zongora kíséretével.
Makovics Dénes 1996 óta tagja a Police Big Band-nek. Ennek tagjaiból összeállt Police Band Akusztik zenekar volt az elkövetkező hosszabb blokk főszereplője.
A programfüzet az együttesnél a következő tagokat sorolta fel: Makovics Dénes – fuvola, Czutor Ignác – ének, Nagy Dénes – gitár, Frey György – basszusgitár, Tiba Sándor – cajon, Erdő Zoltán – klarinét, Szűcs Zoltán – basszusklarinét, Gaál Zoltán – szárnykürt, Bonifert Antal – kürt, Koppányi Béla – harsona, Kedl László – klarinét.
Mindenesetre rajtuk kívül még Mogyoróssy Adrienn is énekelt az első számban és volt még egy ütőhangszeres úriember, akinek a nevét sajnos nem sikerült megjegyeznem.
Négy pop szám átdolgozását játszották, amelyeknek hangszerelését Frey György készítette.
Makovics Dénes együttműködése a Bikini rockzenekarral 1987-ben kezdődött. Először vendég zenészként játszott velük, majd 1998-ban a banda rendes tagja lett. Énekes kivételével az együttes három muzsikusa – Németh Alajos – basszusgitár, Lukács Péter – szólógitár, Mihalik Viktor – dob – eljött és eljátszották néhány Bikini sláger instrumentális változatát Makovics Dénes átiratában, hangszerelésében.
Taps és meghajlás, majd elhangzott az ártatlan kérdés az ünnepelt részéről: „Játsszunk még valamit?”. Erre ritkán szokott a közönség nemet válaszolni, jó műsor esetén pedig soha. A ráadáshoz a műsor elején hallott sextet tagjai vonultak fel a színpadra. Éppen elhelyezkedtek, mikor Makovics Dénes észrevette a nézőtéren a nemrég érkezett Oláh Kálmánt és Balázs Elemért. Felinvitálta Őket a pódiumra és rövid tanakodás után belekezdtek Miles Davis híres szerzeményébe, a „So What”-ba. Igazi örömzene volt, csodás szólókkal.
A közönségnek még ez sem volt elég, következett egy blues. A szám közepén már indulnom kellett, elérni az utolsó buszt, így az esetleges folytatásról már nem tudok beszámolni. Csodásan sikerült, igazi buli hangulatú ünnepi koncert volt.
Még egyszer boldog születésnapot kívánok az ünnepeltnek.
