„Tribute to Maynard Ferguson” vendég szólistákkal a Magyar Zene Házában
Maynard Ferguson (1924. május 4.–2006. augusztus 23.) kanadai születésű trombitás specialitása az utolérhetetlen magashang-trombitálás volt. 1950-ben vált ismertté, mikor Stan Kenton Big Band-jében játszott, és már ott felfigyeltek trombita játékára. Gyorsan önállósította magát és Hollywood lett sok évig a munkaadója. 1969-73 között Nagy-Britanniában élt és az ott létrehozott bigband-jével új hangzást hozott létre. Bőgő helyett basszusgitár, zongora helyett elektromos billentyűs hangszerek, rockos zenei alapok és mindehhez rezesek, plusz az Ő különleges trombita játéka. Amolyan mindenkit megragadó, funkos jazz-rock bigband zenének lehetne bekategorizálni a stílusukat. Mintegy 60 saját neve alatt megjelent lemez és megszámlálhatatlan közreműködés, valamint több filmzene pályafutásának maradandó öröksége. Munkásságának egy része a szórakoztató zene kategóriába tartozik, de bárcsak soha rosszabbat ne hallanánk.
2018 októberében már egyszer megrendezésre került a „Tribute to Maynard Ferguson” program a Budapest Jazz Clubban az előző évben alakult BJC Big Band és négy Nagy-Britanniából érkezett trombitás, méghozzá ún. lead trombitás vendégszereplésével. Egyikük, Eric Miyashiro korábban még Ferguson-nal is játszott. Ennek a koncertnek néhány részlete megtalálható a világhálón, az alábbi két linken zenét is találnak a beszámoló mellé.
https://www.facebook.com/watch/live/?ref=watch_permalink&v=331922870905668
https://www.youtube.com/watch?v=3Qey8GbkSO8
Május 27-én a Magyar Zene Házában ismét megrendezték a koncertet, ezúttal a múltkori trombitások közül kettő, mégpedig Ryan Quigley és Louis Dowdeswell volt a BJC Big Band vendége.
Továbbá Pecze Balázs is kapott egy számban szólista szerepet.
A Big Band ritmusszekciója úgy játszott, mint egy élvonalbeli rock banda, különösen a gitáros Gotthárd Mihály volt nagy formában, még a külföldi vendégek is csodálkozva hallgatták szólóit.
A fúvós kórus most öt-öt trombitással és harsonással játszott a szokásos öt szaxofonos mellett.
A BJC Big Band tagjai:
Csizmadia Dávid – lead trombita,
Meggyes Ádám, Ducsai Szabolcs, Tulkán Péter, Koós-Hutás Áron – trombita,
Korb Attila, Csapó Krisztián, Varga István, Abbas Murad, Nagy Viktor Dániel – harsona,
Dennert Árpád, Nagy Balázs, Elek István, Varga Gergely, Stencli Tamás – szaxofon, klarinét, fuvola,
Tálas Áron – zongora, Fender Rhodes, szintetizátor,
Gotthárd Mihály – gitár,
ifj. Tóth István – basszusgitár,
Szabó Dániel Ferenc – dob,
Szendi Gábor – ütőhangszerek.
A konferálás feladatát Csapó Krisztián látta el, tőle tudtuk meg azt is, hogy a műsor betanítását Korb Attila irányította. Külön karmester nem volt, a húzósabb pontokon Dennert Árpád irányított a szaxofon kórus közepéről.
Az 1. rész 40, a 2. rész pedig 60 perc hosszúságú volt, majd kaptunk még egy hosszú, előre betervezett ráadást. Mindkét rész egy-egy bigband által előadott számmal kezdődött, majd a következő kompozíciókban felváltva Ryan Quigley és Louis Dowdeswell töltötte be a szólista szerepkört. Ilyen magas hangfekvésben, és ilyen dinamikusan trombitálni nem nagyon szoktak magyar színpadokon, csak ámult-bámult és ovációzott a közönség. Az 1. részben még Koós-Hutás Áron is előrelépett a trombita sorból egy számban a szólista pozícióba.
A 2. részben pedig a magyar vendégművész, Pecze Balázs volt a szólistája egy darabnak.
A teljes programot nem tudom megosztani az olvasókkal, de néhány címet azért felsorolok ízelítőül:
- Country Road
- Hollywood
- Invitation
- L. A. Expression
- Latino Lovewalk
- Fireshaker
- The MF Hit Medley
Persze volt még filmzene is, így a „Star Trek” zenéje, és ráadásként a „Rocky” című film híres betétdala a „Gonna Fly Now”, ami hajdanán még a popzenei slágerlistákra is felkerült.
Sok más világhírű és értékes zenei teljesítményt felmutató muzsikusokhoz hasonlóan Maynard Ferguson sem jutott el Magyarországra. Hiánypótló és ráadásul magas színvonalú volt az emlékkoncert, a vendég szólisták játékát pedig csak csodálni tudta a közönség, „Hát így is lehet fújni!”
