A jazz szaxofonozás nagy alakjai – 7. rész: James Moody
A sorozat jelen epizódjában egy számomra (és nyilván mások számára is) nagyon kedves figuráról lesz szó. Jó sok éve már, hogy Dizzy Gillespie felvételeit hallgatva felfedeztem ezt a kis pókerarcú emberkét, aki teljesen elvarázsolt szaxofon és fuvola játékával.
James Moody 1925. március 26-án született az Amerikai Egyesült Államok Georgia államában található Savannah-ban. Őt és testvérét egyedülálló édesanyjuk nevelte. Ifjúkorát már New Jersey-ben, Newark-ban töltötte, itt hallotta Buddy Tate (Don Byas és a Basie zenekar) szaxofonosainak játékát, így nem is volt kérdés számára, hogy szaxofonos-fuvolista legyen.
16 éves korában ajándékba kapta első altszaxofonját nagybátyjától, de később a tenor testesebb hangzásának hatása alá került.
1943-ban besorozták a US Army Air Corps-hoz, ahol az akkoriban még meglévő szegregációs törvények miatt a feketék alkotta zenekarba került. A következő három évet itt töltötte, majd leszerelése után egy időre csatlakozott Dizzy Gillespie akkori bandájához, ahol tehetségével olyan nevek elismerését váltotta ki, mint Milt Jackson, Kenny Clarke, Ray Brown, és Thelonious Monk.
https://www.youtube.com/watch?v=HJ_UZN5msRw&ab_channel=theHellzaPoppin
1948-ban, a Blue Note kiadónál készítette első önálló felvételeit James Moody and his Modernists néven.
Ugyanebben az évben Európába tette át székhelyét, saját bevallása szerint az Amerikában tapasztalható rasszizmus miatt. Svédországban írta híres „Moody’s Mood for Love” című dalát, amely később igazi világsikerré vált.
https://www.youtube.com/watch?v=OAe1C6y7IEU&ab_channel=AllThatJazzDonKaart
1952-ben, mikor visszatért az Államokba, már egy igazi ütőkártya volt a kezében ezzel a dallal. Ekkoriban több énekessel is együtt dolgozott, ők Eddie Jefferson, Dinah Washington, és Brook Benton voltak.
1963-tól hosszú éveken át újra Dizzy-vel játszott, a közös munka egészen a ’70-es évek elejéig tartott, számtalan felvétel őrzi eme páratlan formáció zenei munkásságát. Egyik személyes kedvencem az alábbi videó.
https://www.youtube.com/watch?v=2uLpjp7xkyI&ab_channel=OrlandoSanchez
1973-ban Moody Las Vegas-ba költözött, ahol a következő hét évben a Las Vegas Hilton Orchestra tagjaként olyan előadókkal dolgozott, mint Bill Cosby, Ann-Margaret, John Davidson, Glen Campbell, Liberace, Elvis Presley, The Osmonds, Milton Berle, Redd Foxx, Charlie Rich, vagy Lou Rawls.
A ’80-as évek elején visszatért a keleti partra, ahol újra saját együttesével koncertezett, emellett 1985/86-ban tagja volt a Philip Morris Superband-nek, ahol olyan kiváló muzsikustársai voltak, mint Jimmy Smith, Kenny Burrell, Grady Tate, Barbara Morrison, Niels-Henning Ørsted Pedersen, Jimmy Heath, Kenny Washington, Slide Hampton, Jon Faddis. és Monty Alexander.
Ez a banda egy hónap alatt négy országban (Ausztrália, Kanada, Japán, Fülöp szigetek) adott 18 koncertet!!
https://www.youtube.com/watch?v=sBFcABquyhc&ab_channel=Jazz%26Popular
1985-ben Moody Grammy-díjat kapott a Manhattan Transfer „Vocalese” című albumán való játékáért.
A következő évben jelent meg „Something Special” című lemeze, mely egy igazi csemege volt rajongóinak, hiszen az ezt megelőző tíz évben nem adott ki saját albumot.
https://www.youtube.com/watch?v=JtqVr0pictA&ab_channel=diegodobini2
Ennek sikere újra saját felvételek készítésére ösztönözte, így születtek szép sorjában következő lemezei:
1989: Sweet and Lovely (Novus)
1991: Moving Forward (Novus)
1991: Honey (Novus)
1995: Moody's Party: Live at the Blue Note (Telarc)
1996: Young at Heart (Warner Bros.)
1997: Moody Plays Mancini (Warner Bros.)
1997: Warner Jams, Vol. 2: The Two Tenors witt Mark Turner, Larry Goldings (Warner Bros.)
1998: At the Jazz Workshop (GRP)
2003: Homage (Savoy)
2005: The World Is a Ghetto (Fuel 2000)
2008: Our Delight with Hank Jones (IPO)
2009: Moody 4A (IPO)
2010: Moody 4B (IPO)
Önálló, termékeny előadói munkássága mellett a legtöbb közös felvételt Dizzy-vel készítette (szám szerint tizenötöt!), de hosszú pályafutása során olyan hatalmasságok lemezein is közreműködött vendég szólistaként, mint Dexter Gordon, Milt Jackson, Elvin Jones, Quincy Jones, Charles Mingus, Max Roach, Lalo Schifrin, vagy Cedar Walton.
James Moody 2010. december 9-én hunyt el San Diego-ban, rákbetegség következtében.
Kiválóan játszott több szaxofonon (szoprán, alt, tenor), illetve fuvolán. Játékában egyszerre volt jelen a klasszikus jazz iránti tisztelet és a folyamatos útkeresés, talán emiatt egyike a legnagyobbaknak.
Aki nem tudná, Moody 1991-ben hazánkban vendégeskedett, a James Moody–Babos Gyula Nemzetközi Workshop című produkcióval játszottak az egykori Petőfi Csarnokban.
Végezetül itt egy remek felvétel tőle, ami nagyon jól jellemzi rendkívül pozitív zenei (és gyanítom, emberi) személyiségét.
https://www.youtube.com/watch?v=NQusOw7ozG0&ab_channel=JamesMoody-Topic
