JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
Saját hangon2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

Fejjel bele a lecsóba, avagy a 10 éves Paloznaki Jazzpiknik első napja

Nem árulok el nagy titkot talán, ha bevallom: a nyári fesztiválszezon egyik általam legjobban várt fesztiválja a Paloznaki Jazzpiknik. Aki volt már ott, az nem kérdez vissza, de azok kedvéért, akik még sosem látogatták meg, kicsit mesélnék róla. A festői szépségű, Balaton közeli nagyjából 400 lakosú falucska élete a nyáron egy hétre teljesen a feje tetejére áll, ugyanis a napi 9-10 ezer látogató igencsak más léptékbe helyezi a nyugodt település életét. A fesztivál célja kezdetek óta az, hogy minőségi nagynevű produkciókat, frissen befutott fecskéket és ettől paraszthajszálnyira levő kiváló fellépőket hozzon el a 4 színpadára 3 napon keresztül. A fesztivál az egyik legtisztább/legzöldebb: az igényes közönség nem szemetel, az italozás visszaváltható poharakba történik, melyeknek több, mint 90%-a a fesztivál során vissza is váltódik, azaz nem terheli a kommunális hulladékot és vele bolygónkat.

A fesztivál szervezői idén is szem előtt tartották a jazz minőségi jelenlétét, így máris az első napon három finomsággal kedveztek nekünk, melyek közül az egyik a nagyszínpadot is felszántotta, de menjünk csak szépen, lassan, kronológiailag.

Az első jazzélmény a Taittinger Pezsgőterasz nyitókoncertjében talált meg bennünket, ahol az Ocsovay Damján Trio taktusai nyitották meg a színpad koncertsorozatát. A Trio vezetője Ocsovay Damján zongorista-zeneszerző-énekes kezdetekben a klasszikus zene tanulása során szívta magába a mételyt, ami idővel elvezette a jazzhez és bele is ragasztotta kissé. Ezt persze inkább képletesen, mintsem szó szerint értsük, hiszen nyitottan kezeli a műfaji határokat. A jazzt autodidakta módon tanulta, de idővel az éneklés is foglalkoztatni kezdte, ezért a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzének szakának tanulója volt (upsz, abbahagyta). Hallhattuk már Snétberger Ferenc, Tony Lakatos társaságában és számos hazai kollaboráció aktív tagjaként találkozhatunk nevével és részvételével koncerteken és albumokon. 2020-ban alakult a Trio, gyakorlatilag a COVIDnak köszönhetően találtak egymásra. Damján 2021-ben a Magyar Jazz napján a Louis Armstrong-Magyar Jazz Tehetség díjat elsőként érdemelte ki.

Bizonyítandó a fenti kijelentésemet, miszerint nyitott a jazz egyéb műfajokkal való vegyítésében, bemutatnám a trió másik két tagját. Boros Levente dobos és Heilig Tamás basszusgitáros egy másik világból érkezett, ők a hazai underground és hip-hop szintér ismert alakjai. Játékuk egyedi és ízléses, érdekes fúzióként hatnak a trió tagjai egymásra, befogadva mindenkinek a sajátos stílusát. Az elegy pedig egy rendkívül kellemes, könnyen hallgatható, finom, helyenként lounge jellegű jazzmuzsika.

A koncert során főként saját darabokat hallhattunk, de némi ismert dal feldolgozás is belefért a setlist-be, amely pontosan az alábbi dalokból épült fel: „Quarantine”, „Tick Tack”, „Actual/Butterfly”, „Slow It Down”, „Spring”, „Golden Lady”, „Feel”. Természetesen nagy gondot fordítottak az improvizációs blokkokra, ahol mindenkinek mód és lehetőség nyílt a hangszeres tudásának egyedüli csillogtatására, kitűnő szólókkal leptek meg bennünket a srácok. Azt gondolom nem utoljára hallok/írok róluk, s javaslom, aki teheti, hallgassa meg őket élőben egy pohár kellemes itallal a kezében.


-ggt7738.jpg


-ggt7741.jpg


-ggt7745-1.jpg


-ggt7748.jpg


-ggt7749.jpg


Eközben Andrew J warmupja után a Nagy Találkozások Nagyszínpad is elkezdte háromnapos zenebonáját, amely a Richard Bona Alfredo Rodriguez Band formációját jelentette. Gyors offtopik: a színpad elnevezése azért ez lett, mert a fesztivál másik jellemzője, hogy régen (bár lehet pont egy éve ugyanitt) találkozó barátok, rokonok találkozóhelye már régóta a fesztivál, s befogadóképessége, nívója miatt leginkább ez a nagyszínpad és környéke jellegzetessége. A hely, ahol régi barátságok folytatódnak és újak jönnek létre – ez a fesztivál idei egyik fő mondanivalója, aminek fontosságát az elmúlt év(ek) COVID okozta szeparációja tett igazán fontossá, hogy végre szabadon találkozhassunk, élvezhessük a remek koncerteket, és a Balaton környékének finom nedűit.

A két főalak, aki Quincy Jones-nak köszönhetően ismerkedett meg és került közeli barátságba. 6 évvel ezelőtt léptek először közösen stúdióba, hogy CD lemezbe véssék közös zenei világukat. A „Tocororo” album dalai hol inkább a kameruni (azaz „mini afrikai, mind földrajzilag, mind nyelvileg, és kulturálisan is sokszínűek), hol pedig Alfredo hamisíthatatlan kubai stílusának erőteljes hatása alatt vannak. Természetesen a dalok jelentős része egyfajta egyveleg, fúzió, ahogy a két kissé távolabbi stílus összefonódik és szövetségre lép. Bona különböző formációival gyakran látható kis hazánkban, de Alfredo-val (és persze az őket kísérő remek zenészekkel együtt) igazi csemegét jelentenek.

S mint ahogy előre borítékolható is volt: a hangulat remekül alakult a koncert során, mely természetesen a két frontember érdeme. Egymást válogatták a két stílus jellegzetes dalai, többek között hallhattuk Alfredo  „¡Ay! mamá Inés” slágerét, melyben a kubai-latin jazz és némi odafigyeléssel akár Bach klasszikus hatását is ötvöző improvizációs játékkal gazdagodtunk. A kubais dalokra mindig érkezett egy-egy „afrikai” dal is, mint a „Raíces (Roots)”, melyben Bona igazán érzéki játékát és csengő-bongó hangjának vegyítését fogadhattuk be, Alfredo remekül támasztó és kiegészítő zongorajátékával. Érdekes volt a másik zenészt hallani, ahogy idomul az eredeti gondolathoz, de mégis belecsempészi a saját zsigeri kultúrájának hangjait is. A koncert egyfajta egyet te-egyet én játékként zajlott le, miközben Bona gyakran szólt a közönséghez, s meglepetésünkre egy magyar népdal, a „Kis kece lányom” dallamát is beleszőtték egy improvizációs részbe, ahol Bona még a refrént is remekül ráénekelte – majd a biztonság és pontosság kedvéért a szépszámú közönséggel is énekeltetve adta elő. Ezután a buli megállíthatatlanul robogott tovább, némi klasszikus „Guantanamera” és „O Sen Sen Sen” is fiesztává változtatta a koncertet. Búcsú, majd megindul a levezető zene, de a kitartó tapsviharnak köszönhetően máris újra a színpadon vannak, melyet a hangpultban a „visszajöttek, visszajöttek, visszajöttek!” meglepett mondókája fogadott. Némi viccelődő önirónia (melynek témája a megfelelő spanyol nyelvtudás volt) után Alfredo érzelmes zongorajátékával Bona egy gyönyörű balladával búcsúzott a Paloznaki Jazzpiknik közönségétől, mely közben (remek ritmusérzékkel) még egy körülötte ólálkodó szúnyogot is összetapsolt. Good night Hungary – köszönöm! – búcsúztak a remek koncert végén meghajolva a publikum előtt.


-ggt7787.jpg


-ggt7781.jpg


-ggt7823.jpg


-ggt7839.jpg


-ggt7847.jpg


-ggt7885.jpg


A remek koncertet a jubiláló fesztivál szervezői egy látványos drónshow-val folytatták, melynek szemet gyönyörködtető alakzatai között a Balaton, a halak, vitorlások, Paloznak, a boldogság, a napfény (utalva a Jazzpiknik új főcímdalára a „Shine”-ra) és a tüzijáték jelentek meg.


-ggt7955.jpg


A következő produkció a világhírű Emeli Sande volt, melyre a teltház tábla virtuálisan kikerült, nem is csoda, hogy folyamatos remek hangulat kerekedett máris ki az első napon.

Levezetésképpen a némiképp stílusilag vegyesfelvágott Mohai-Nagy Duó koncertje várt az Audi Jazz Stage-en. A Boom Boomból jól ismert Mohai Tamás és a Roy és Ádámból Nagy Ádám gitáros duója örömzenét szolgáltatott, ahol hol instrumentális, hol pedig énekes rock standerdek mellett jazzdalok is elhangzottak.


-ggt8106.jpg


-ggt8119.jpg


-ggt8123.jpg


-ggt8138.jpg


hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez