A jazz szaxofonozás nagy alakjai – 8. rész: Joe Lovano
A következő pár alkalommal olyan neves és elismert művészekről lesz szó, akikkel egyrészt már alkalmam nyílt együtt szerepelni, különböző formációk tagjaként, másrészt ma is alkotó, koncertező művészek. Közülük az első régi nagy kedvencem, aki az idén tölti be hetvenedik életévét, és akinek sok évvel ezelőtt, jazz tanulmányaim elején találkoztam a zenéjével és azóta is időről időre hallgatom a játékát.
Joseph Salvatore Lovano 1952. december 29-én született Cleveland-ben, Ohio államban. Apai és anyai ágon is olasz-amerikai volt a család, apja borbély és neves szaxofonos, Tony ”Big T” Lovano volt. Neki nem csupán a korai zenei képzést köszönheti, hanem ő volt, aki elmagyarázta, hogyan kell vezetni egy zenekart, vagy hogy hogyan lehet ügyes a koncertszervezésben is. Mindezek tudatában elmondható, hogy a kis Joe egészen kicsi korától szívta magába a jazzmuzsikusi tudást és életérzést.
Hat évesen kezdett altszaxofonozni, öt év múlva váltott a tenorra, amely a mai napig is fő hangszere, első példaképei John Coltrane, Dizzy Gillespie és Sonny Stitt voltak.
1971-ben, érettségije után felvételt nyert a Berklee College of Music-ra, ahol tanárai Herb Pomeroy és Gary Burton voltak.
A főiskolai évek kulcsfontosságúnak bizonyultak számára, mind szakmai, mind kapcsolati szinten. Az ott megtanult modális játékmód lehetőséget biztosított számára, hogy legnagyobb példaképe, Coltrane zenei spiritualitását saját képére formálja. Egészen addig a bebop volt tanulmányai előterében, így egy teljesen új világ nyílt ki számára.
A Bostonban töltött évek alatt aktívan vetette bele magát a zenei és közösségi életbe, mindennapos jam-ek résztvevője volt, így rengeteg új emberrel ismerkedett össze, akik későbbi karrierjének meghatározó alakjai voltak.
A Berklee után egyből Tom Jones mögött találta magát, majd egy pár hetes turnét követően hazatért szülővárosába. Ahogy hírneve egyre nőtt, 1974-ben felkérést kapott a Hammond orgona nagymesterétől, Dr. Lonnie Smith-től, hogy szerepeljen a zenekarában. Azt ezt követő időszakban karrierje felfelé kezdett ívelni, Smith-szel közös albumukat elkezdték játszani a rádiók, majd kicsivel később koncertlehetőséget kaptak New York-ban, a Carnegie Hall-ban, illetve Harlemben, a Club Barron-ban.
https://www.youtube.com/watch?v=jbYzgzSdiQg&ab_channel=FrankieBell
A New York-i lét annyira inspiráló volt számára, hogy kis idő múlva Manhattan-be költözött, ahol hamarosan már Chet Baker-rel, Albert Daley-vel, vagy Rashied Ali-val játszott különböző klubokban.
1976-ban csatlakozott Woody Herman zenekarához, a 40th Anniversary Tour keretében, melynek részeként második alkalommal lépett a Carnegie Hall színpadára. Ezen az estén olyan hatalmas ikonok társaságában muzsikálhatott, mint Stan Getz, Flip Phillips, Zoot Sims, Al Cohn, vagy Jimmy Guiffre.
https://www.youtube.com/watch?v=XNvlTlyY1ZQ&ab_channel=johnnystaccata
A következő három év, melyet a zenekarral töltött, meghatározó volt számára, hiszen gyakorlatilag egyfolytában úton voltak, az Egyesült Államok koncerthelyszínei után Európába is eljutott (1978. október 30-án az Erkel Színházban is felléptek!), mesterkurzusokat tartottak, középiskolákba, egyetemekre jártak népszerűsíteni a műfajt, emellett komponált is és próbálta megtalálni saját zenei útját is.
https://www.youtube.com/watch?v=uuEpMBOqqm4&ab_channel=Saxology
A három igen elfoglalt év után kilépett Herman zenekarából és visszatért New York-ba. Korábbi társasági életének és kiváló játékának köszönhetően tárt karokkal fogadták jobbnál jobb muzsikusok, így belevetette magát a helyi klubéletbe. Ekkor ismerte meg későbbi feleségét, az énekes-táncos Judi Silvano-t, akivel számos közös zenei projektjük volt az elmúlt években.
1980-tól a Mel Lewis Orchestra tagja lett, amelynek abban az időben Bob Brookmeyer volt a zenei vezetője. A következő tizenegy évben minden hétfőn jelen volt a rendszeres Village Vanguard-beli koncerteken.
https://www.youtube.com/watch?v=FCjTfYxwQTA&ab_channel=PascalSavelon
Párhuzamosan ezzel kezdett zenekarvezetőként is dolgozni, saját bandájában Mel Lewis dobolt, akit nagyon kedvelt, úgy zeneileg, mint emberileg.
https://www.youtube.com/watch?v=VraVtdUSvAA&ab_channel=DennisIrwin-Topic
Ezen a felvételen már erőteljesen hallható, milyen utat választott magának, kissé fátyolos, mégis markáns tenorhangja azóta is egyből felismerhetővé teszi, csakúgy, mint jellegzetes dallamvilága.
Számos más jelentős előadóval is koncertezett ebben az időben: Carla Bley, Bob Brookmeyer, Charlie Haden’s Liberation Music Orchestra, Gunther Schuller.
https://www.youtube.com/watch?v=m03B5NNade4&ab_channel=GiulianoNora
Mindezek az együttműködések nagy hatással voltak rá, saját zenei elképzeléseit gazdagíthatta új tapasztalataival.
1981-ben tagja lett Paul Motian zenekarának (vele először 1984. március 23-án lépett fel Magyarországon (Körcsarnok), de még az év július 2-án Debrecenben is szerepelt vele, majd utoljára 1998. február 27-én a Petőfi Csarnokban játszott a dobossal),
melynek harminc éven át, Motian haláláig volt tagja.
https://www.youtube.com/watch?v=bO5N6ZZxS6g&ab_channel=bbburito
Szólókarrierje szárnyalt innentől, hiszen saját zenekarával is rengeteget koncertezett és szólistaként is egyre keresettebb lett, szerte a világon.
Ebben az is segítette, hogy 1989-től négy éven át a John Scofield Quartet tagja volt. Mindketten nagyon egyedi hangon játszanak igazán egyedi muzsikát, így ez egy nagy egymásra találás volt.
https://www.youtube.com/watch?v=OoShnjSyxjw&ab_channel=p3ximus
Az évszázad végére Lovano igazi világsztárrá vált, aki világsztárokkal turnézik és készít felvételeket.
Néhány név a teljesség igénye nélkül: Herbie Hancock, Elvin Jones, Charlie Haden, Carla Bley, Bobby Hutcherson, Dave Brubeck, Billy Higgins, Dave Holland, Ed Blackwell, Michel Petrucciani, Lee Konitz, Abbey Lincoln, Tom Harrell, McCoy Tyner, Jim Hall, vagy Bob Brookmeyer.
1991 óta van szerződése a Blue Note kiadóval, a közös munka eredményeként rengeteg felvétel jelent meg az évek alatt.
2000-ben Grammy-díjat kapott ”52nd Street Themes” című albumáért, 2003-ban pedig kiadta ”On This Day-Live at The Village Vanguard” című lemezét, mindkettőn egy kilenc tagú együttes hallható. (Személy szerint nekem ezek talán a legnagyobb kedvenceim tőle.)
https://www.youtube.com/watch?v=Baoe77HB5Z0&ab_channel=JoeLovano-Topic
https://www.youtube.com/watch?v=qlhyF_f-gUA&ab_channel=JoeLovanoNonet-Topic
2005-ben Michael Abene készített nagyzenekari hangszereléseket Lovano saját darabjaira, az erről készült Blue Note kiadvány Grammy jelölést kapott. A felvételen a kölni WDR Big Band hallható.
https://www.youtube.com/watch?v=Ma4ln1E-F-M&ab_channel=JoeLovano-Topic
A következő három Blue Note lemez a veterán zongoristával, Hank Jones-szal készült, ezek sorrendben: „I’m All for You”, „Joyous Encounter”, és „Kids”.
https://www.youtube.com/watch?v=PcNQkupUrb8&ab_channel=mistermister668
Az Us Five nevű kvintettel is megjelent három lemez: „Folk Art”, „Bird Songs”, és „Cross Culture”, amikért egy újabb Grammy jelölés járt.
Lovano folyamatosan új hangzásokat keres, fúvós hangszerei mellett játszik dobokon, de rendszeresen használ különféle gongokat és úgy egyáltalán mindenféle ütőhangszert.
Joe Lovano többször járt hazánkban, hallhattuk őt a Saxophone Summit koncerten, Michael Brecker és Dave Liebman társaságában, feleségével közös kvintettjükkel, illetve Dave Douglas trombitással. A sok szempontból legemlékezetesebb alkalom a 2014-es Debreceni Jazz Napokon adott koncert volt, ahol a BJO tagjaként együtt játszhattam vele magam is. (A koncertet követő rettenetes autóbalesetben hunyt el sajnos az egyik legkiválóbb magyar jazzdobos, Mohay András.)
A belinkelt zenékhez jó szórakozást kívánok, ha tudnak, menjenek el Lovano koncertre, amikor legközelebb jön!
Írásom végére íme, egy eddigi teljes diszkográfia (mint zenekarvezető) a ma is hihetetlenül aktív művésztől:
Joe Lovano & Dave Douglas Sound Prints: Other Worlds, Greenleaf Music / 2021
Garden of Expression, ECM / 2021
Arctic Riff, ECM / 2020
ROMA, ECM / 2019
Trio Tapestry, ECM / 2019
Joe Lovano & Dave Douglas Sound Prints: Scandal, Greenleaf Music / 2018
"Classic! Live at Newport.", Blue Note / 2016
Sound Prints: Live at Monterey Jazz Festival, Blue Note / 2015
Conrad Herwig: The Latin Side of Joe Henderson, Half Note Records / 2014
Sonata Suite for the Brussels Jazz Orchestra: Wild Beauty, Half Note Records / 2013
Cross Culture, Blue Note/2013
Bird Songs, Blue Note, 2011
Folk Art, Blue Note, 2009
Symphonica, Blue Note, 2008
Kids, Blue Note, 2007
Streams of Expression, Blue Note, 2006
Joyous Encounter, Blue Note, 2005
I'm All for You, Blue Note, 2004
On This Day...At The Vanguard (Live), Blue Note, 2003
Viva Caruso, Blue Note, 2002
Flights of Fancy: Trio, Fascination, Volume 2, Blue Note, 2001
52nd Street Themes, Blue Note, 2000
Friendly Fire, Blue Note, 1999
Trio Fascination: Edition One, Blue Note, 1998
Flying Colors, Blue Note, 1997
Tenor Time, Something Else, 1996
Celebrating Sinatra, Blue Note, 1996
Ten Tales, Sunnyside, 1994
Rush Hour, Blue Note, 1994
Quartets: Live at the Village Vanguard,,. Blue Note, 1994
Tenor Legacy, Blue Note, 1993
Universal Language, Blue Note, 1992
From the Soul, Blue Note, 1991
Sounds of Joy, Enja, 1991
Landmarks, Blue Note, 1990
Worlds, Evidence, 1989
Village Rhythm, Soul Note, 1988
Solid Steps, Jazz Club, 1986
Hometown Sessions, JSL Records, 1986
Tones, Shapes and Colors, Soul Note, 1985
