A koncertet a szaxofon quintet nyitotta Duke Ellnigton „Solitude” című standardjével. A quintet által játszott átiratokat Lennie Niehaus amerikai szaxofonos-zeneszerző készítette, roppant izgalmas hangzásokat produkálva. Niehaus sok filmzenét írt, például Clint Eastwood-nak, valamint többek között a Charlie Parker életét bemutató „Bird” című filmét is.

Ezután az „Angyalföld blues” következett, amely Tóth Sándor elmondása szerint egy búcsúszám az ott lévő egykori lakásától, ahol 30 éven keresztül próbált a zenekar. Tóth Sándor dögös, telt, nagyon szép szaxofonhangzással rendelkezik, emellett roppant technikás és dallamos a játéka. Igazi csemege Őt hallgatni a szaxofont kedvelőknek.

Harmadik számként egy Eichinger Tibor szerzemény, a latinos lüktetésű „8.20” hangzott el, ebben a szaxofonszóló és a gitárszóló után Serei Dániel is előadott egy dobszólót, amelyet a közönség nagy tapssal jutalmazott.

Ezután ismét a szaxofon quintet következett két számmal, elsőként a „When the Saints Go Marching In” hangzott el, majd Thelonious Monk-tól a „Blue Monk” című blues, ebben a quintet tagjai szólókat is játszottak, elsőként Székely István alto-n, majd Bátaszéki Róbert tenorszaxofonon játszott ízes szólót.

Végül eljött a pillanat, amikor a zenekar és a szaxofon quintet együtt játszott, a „Dance with the Ghost” című témában. Eged Márton nagyszerűen hozta a basszusmenetet, Tóth Sándor pedig átütő erővel és hangzással játszotta a szólót.

A szünet előtt egy Eichinger Tibor szerzemény, a „Tiranai vőlegény” következett 7/8-os lüktetésben, roppant virtuóz dallamokkal, igazi balkán hangulatot teremtve, az egykori Barbaro zenekart idéző stílusban. A gitárszóló és a szaxofonszóló után egy újabb Serei-féle dobszóló következett, amelyet ezúttal is tapssal jutalmazott a közönség.

A szünet után ismét a szaxofon quintetté volt a főszerep, a „When I’m 64” című Beatles (Paul McCartney) kompozícióval, majd a szaxofonosoknak kötelező „Pink Panther” témájával.

Ezután színpadra lépett a vendégzenész Kárpáti Dódi József trombitával, és Tóth Sándor szerzeményét adta elő a zenekar, a „Test Drive”-ot, amelyet még a Jazzpression nevű régi formáció játszott, de lemezre sosem került rögzítésre, mert a „Drakula 2000” című film betétdala lett. A rockos hangvételű számban Eichinger Tibor wah-wah pedálos gitárszólót adott elő.

A következő „Dont Walk” című kompozícióban ismét kísérő szerepet töltött be a szaxofon quintet a zenekar mellett, majd újabb két standardet, a „Round Midnight”-ot és a „Just a Gigolo”-t adta elő.

A koncert végén mg elhangzott az „Északi Fény” és a „Nice Day”, mindkettőben Kárpáti Dódi József is közreműködött trombitával, illetve egy kisebb jam session is kialakult a végén.

Igen jó hangulatban zajlott az első koncertje az új jazz klubnak, reméljük hasonlóan jó lesz a folytatás is!