Chuck Israels volt a Budapest Jazz Orchestra vendége
Nagy idők tanúja volt a Budapest Jazz Orchestra vendége április 24-én, pénteken este a Budapest Jazz Clubban. A 89 éves Chuck Israels-ről (1936. augusztus 10. -) van szó, akinek jazztörténeti jelentőségéről mindent elmond az a tény, hogy 1961 és 1966 között Bill Evans zongorista triójának volt a bőgőse. A vele készített tíz lemez közül több is a műfaj gyöngyszemei közé tartozik. Hosszú listát tesz ki zenésztársainak listája, érdekességképpen említem csak meg, hogy Szabó Gábor „Mizrab” című albumán is játszik.
Nem a 89 év jelenti a legideálisabb kort egy bőgőn játszó zenész számára, Chuck Israels is az utóbbi években inkább a nagyzenekari munkák felé fordult, zenekart vezet Chuck Israel Jazz Orchestra néven és zeneszerzéssel, hangszereléssel is foglalkozik.
A mostani magyarországi látogatásának az aktualitását a Budapest Jazz Orchestra-val tervezett lemez felvételének munkálatai adják. Remélhetőleg előbb-utóbb hallhatjuk majd a lemezt, aminek egyfajta felvezetője volt a BJO már szokásosnak nevezhető rendszeres havi fellépése a BJC-ben.
Mielőtt a koncert eseményeire rátérnék, megemlítem, hogy Chuck Israels már 2014 végén is vendégeskedett a BJC-ben egy workshop erejéig. Ezen akkor összesen csak két számot játszottak trióban, inkább a beszélgetésen volt a hangsúly.
A színpadra lépő Budapest Jazz Orchestra zenészei között Hárs Viktor bőgős is ott volt, ami már jelezte, hogy a vendég Chuck Israels nem zenészként fog szerepelni a koncerten, hanem dirigensként. Egyébként ez már abból is látszódott, hogy karmesteri helyet is kialakítottak a zenekar előtt, amely saját produkcióinál egyébként külön irányító nélkül szokott játszani.
A konferálás feladatát is Chuck Israels végezte, Kollmann Gábor csak a vendég rövid bemutatásához ragadta magához a szót.
A „Margot’s Mood” című darabbal kezdtek, amelyben Táborszky Bence, Schreck Ferenc és Zana Zoltán kapott nagyobb szólóra lehetőséget. Érdekes volt, hogy Táborszky Bence trombitás számára ebben a számban – és még néhány más darab előadásához – a szaxofon sor mellett is kialakítottak játszóhelyet, gondolom az egyedi zenei hangzás érdekében.
Másodiknak egy standard került a műsorba, mégpedig az „On the Sunny Side of the Street (J. McHugh-D. Fields). Ebben a zenekari hangszerelés dominált, csak Hárs Viktor kapott lehetőséget egy jól sikerült bőgőszólóra.
Duke Pearson (1932-1980) zongorista „Idle Moments” szerzeményének előadása után két szám erejéig énekelt egy meglepetés vendég, mégpedig Chuck Israels felesége, Jessica Israels.
Előbb egy szöveg nélküli darabot adott elő, majd a „Comes Love” című számot, amely Lutz Häfner és Rainer Böhm szerzeménye.
Az első rész a bőgős Red Mitchell (1927-1992) egy darabjának zenekari feldolgozásával fejeződött be.
A szünet után a „Bluesman's Holiday” című számmal folytatták a műsort, amelyben Skerlecz Gábor és Mester Dániel kapott szólista szerepet.
A számok között Chuck Israels vagy csak egyszerűen bemondta a következő darab címét, vagy hosszabb-rövidebb történeteket mesélt el. A következő „Sometimes I Feel like a Motherless Child” előtt például arról beszélt, hogy az ilyen régi szerzemények felújításával, előadásával milyen sokat lehet megtakarítani, mivel esetükben már lejárt a szerzői jogdíj fizetési kötelezettség.
Volt még egy Thelonious Monk darab zenekari feldolgozása, majd két szám erejéig ismét hallhattuk Jessica Israels énekét. Előbb John La Touche szerzeményét, a „Lazy Afternoon”-t énekelte (nekem ennek az előadása jött be leginkább az énekes produkciók közül), majd Chuck Israels „Mingus” szerzeményében vokálozott. Senkinek ne legyen kétsége a cím felől, a darab Charles Mingus-nak (1922-1979) a jazztörténeti jelentőségű bőgősnek, zenekarvezetőnek, zeneszerzőnek állít emléket.
A sok szólistát felvonultató „Mingus” után, a zenekari megszólaltatást preferáló „Deed I Do” című darabbal zárult az este.
A taps után nem maradt más hátra, mint várni a felvételre kerülő lemez megjelenését.
