The Next Generation – 8. rész: Vörös Zsolt

Ebben az interjú szériában munkatársunk, Szegedy-Maszák Blanka a magyar jazz fiatal tehetségeit faggatja. A sorozat havonta egyszer, minden hónap utolsó szombatján jelenik meg! – A szerk.

Fotó: Kriskó Flóra

1. Milyen formációkban játszol most és játszottál korábban?

Elég sok helyen vagyok. Nagyrészt session zenészkedem. Kevesebbet játszom jazz formációkban. Egészen Maszkura és a Tücsökrajtól a Cserihannán át az Ámokfutókig, azon belül Kozsó produkcióiban is részt veszek.

A jazz formációkból a legfőbb a Horváth Szabolcs Quartet, velük versenyt nyertünk az előző évben. [A 2025-ös Jazz Showcase szakmai díját.] Mindenféle helyre szívesen elmegyek, ha úgy gondolom, hogy a zene szeretete megéri.

2. Miben más érzés különböző műfajokat játszani?

Másfajta feltöltődés a léleknek. Jazzt általában azért játszik az ember, mert ki szeretne fejezni valamit. Sokszor úgy élem meg, amikor könnyedebb műfajt játszom, hogy nem is magamtól kapom az energiát és nem is a zenétől, hanem magától a hangulattól és a közönségtől.

3. Kik a tanáraid?

A Zeneakadémián jelenleg Bartók Vince a főtárgytanárom. Ezelőtt Lattmann Bélától tanultam, Isten nyugasztalja. Előtte tanultam a Bartók Béla Konzervatóriumban Csuhaj

Barna Tibortól. Korábban magánúton Horváth Plutó Józseftől, Gudics Martintól, Siklai Istvántól. Illetve volt szerencsém a Berklee College of Music öthetes nyári táborában Mike Pope-tól tanulni.

4. Hány éve tanítasz?

Második éve tanítok az V. kerületi Szabolcsi Bence Zeneiskolában. Kicsit karakterválságban van ilyenkor az ember, hogy most ő ül az iskolapadban, vagy ő van az iskolapad előtt. Viszont nagyon értékes tapasztalat a tanítás, nagyon jó érzés hasznot termelni. Sok dologból én is profitálok ebben a szakmai életben. Meglátok olyan dolgokat, amiket nem realizáltam magamban egészen addig a pillanatig, amíg el nem kellett magyaráznom. Mégis nehéz összeegyeztetni a tanítást főleg az egyetemmel, főleg minden más tevékenységgel.

5. Mikor volt az első fellépésed?

11-10 éve a Bors és barátai nevezetű formációval, ahol [Hoppál] Bors a csellista; az apukája, Hoppál Mihály, aki annak idején a Misztrál együttesnek volt a tagja; Léhárt Erik, aki nagyon kedves kollégám lett és a popban lehet ismerni. Ebben a felállásban játszottunk egy jó pár koncert erejéig.

6. A színpadon szeretsz jobban lenni, vagy gyakorlásnál, vagy tanításnál érzed magad otthon?

Abszolút azt érzem, hogy nekem a színpad és/vagy valamiféle alkotás adja meg igazán a motivációt és az erőt. Legyen ez zeneszerzés, improvizáció, produceri munka, vagy hangszerelés. Van, hogy dolgozom együtt előadókkal, akiknél be kell adni kis kreatív javakat. Szeretek ettől függetlenül tanítani és gyakorolni is.

7. Mik az inspirációid improvizáláshoz?

A zenét fel lehet fogni úgy, mint egy nyelvet. Ennek a nyelvnek tudni kell a fordulatait, a szavait és a nyelvtani szabályait. Itt bármiről ki bírjuk fejezni magunkat. Szeretem általában az improvizációmban a körülöttem történő dolgokat az életemben, az impulzusokat, amik érnek, a zenéket, amiket hallgatok, és mindezeket egy elegybe keverni és megpróbálni kiadni magamból.

8. Mit gondolsz a mesterséges intelligencia fejlődéséről a jazzben?

Nagyon nehéz kérdés. Főleg mert a fiatalsághoz tartozom, akiknek a technika talán az egyik legnagyobb erénye és a legnagyobb fegyverténye is az idősebb generációval szemben. Egyelőre szkeptikusan nézem a fejleményeket ezzel kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok jó dologra is lehet használni az AI-t, ahogyan az internetet, ami miatt könnyen elérhető bármiféle felvétel. Meglesznek az árnyoldalai, mint ahogy nekünk az internet miatti túl sok felé osztódó figyelem. Kíváncsian és szkeptikusan várom a mesterséges intelligencia fejleményeit.

9. Mi inspirál a folyamatos megújulásra az zenélésben?

Nagyon nagy szerencsém van, mert olyan közegem van és olyan új feladatokat kapok heti szinten, amiknek muszáj arra inspirálniuk engem, hogy megújuljak, és új dolgokat tanuljak. Ebben a session munkáim nagyon sokat segítenek, hiszen egy évben akár 4-5 előadó és zenekar berkeibe is bekerülhet az ember. Itt mind új anyagokat kell tanulni, mind új embereket kell megismerni, mind egy újfajta játékra és egy újfajta mentalitás elsajátítására ösztönöz.

10. Mik a terveid a jövőre nézve?

Meg vagyok elégedve jelenleg azzal, ahol tartok. Nagyon-nagyon szeretem azokat a munkákat és lehetőségeket, amik körülvesznek. Számomra nagyon nagy öröm lesz, hogy remélhetőleg záros határidőn belül elindul Deviyah nevezetű előadó új albumának kiadása. Ebben nekem is nagyon sok szellemi javam van benne, nagyon sok időm és energiám és ez egy nagyon kedves projekt számomra. Ez lesz igazából az első olyan projekt, ami kikerül a nyilvánosságba úgy, hogy azt érzem, hogy az én részem is.

11. Érzed-e, hogy a jövő jazz-zenét meghatározó generációjához tartozol?

Valamilyen szinten érzem, valamilyen szintről pedig még mindig úgy gondolom, hogy ugyanaz az elveszett diák vagyok, mint aki bármikor voltam. Nagyon jó azt látni, hogy egyre több felelősség hárul rám, mind a jazz-zenei részben, mind általánosságban a magyar zeneiparban.