Grencsó–Hock–Mezei–Miklós szabad improvizációs koncert a Jedermannban

Gyakornokunk ezúttal a Ráday utcába látogatott el! – A szerk.

Grencsó István – tenorszaxofon, klarinét

Mezei Szilárd – brácsa

Hock Ernő – bőgő

Miklós Szilveszter – dob

Már az első percben olyan intenzitással játszanak, mintha már a koncert második felében lennének.

Kiapadhatatlanul improvizálnak. „Semmi nem volt megbeszélve” – feleli Grencsó István a koncert után. Lenyűgöző, hogy minden (fel)ütés improvizáció a másfél órás koncerten.

Határtalanul kísérleteznek. Grencsó István olykor hangformálás nélkül fúj levegőt hangszerébe, érdekes zengést keltve. Csukott szemmel is páratlanul érzi zenésztársai rezdüléseit. Egy ponton Hock Ernő függőlegesen húzza a vonót, máskor a nagybőgő fáján súrlódik a vonó. Olyan szinten tárja fel hangszerének határait, hogy néha olyan, mintha nem is bőgőn játszana. Mezei Szilárd finom, de villámgyors ujjmozdulatokkal járja körbe a véletlent és a kigondoltat. Még elgondolkodtatóbbá válik a koncert. Miklós Szilveszter üveghangot kelt a dobon. Hogyan? A leemelt cintányér élét húzza végig a pergődobon. Máskor pedig vonóval játszik a cintányéron, lenyűgöző. Preparálta a dobfelszerelést, számos gonggal fokozza az összetettséget.

„Mindig lesznek egyének, akik megtalálják azt a keskeny ösvényt, amin még senki nem járt, és így a zene mindig megújul” - mondja Miklós Szilveszter egy interjújában. Ez az állítás mind a négyükre igaz. Hatalmas precizitás, nyitottság jellemző rájuk. Mintha már évek óta egy zenekar lennének, pedig most lépnek fel először ilyen felállásban. Szüntelen figyelemmel és a legprecízebb arányérzékkel fordulnak egymás hangvilágához.