Lemezek a hatvanas-hetvenes évekből - 6. rész
Ez a sorozat kéthetente keddenként mutat be (röviden) egy-egy albumot az 1960-70-es évekből. Ismert, vagy elfelejtett - népszerű, vagy alig elfogadott - neves, vagy kevésbé sztárolt muzsikusok alkotásairól olvashatnak. (A válogatás - természetesen - szubjektív.) Hatodik rész: MILES DAVIS - E.S.P.
A hatodik részben az 1965. augusztus 16-án (először mono vinyl formátumban) megjelent E.S.P. című alkotásról olvashatnak, amelyet a Columbia Records gondozott.
A felvétel 1965. január 20-tól 22-ig, vagyis három nap alatt, a Columbia Hollywood-i stúdiójában készült.
Az albumot később sztereó, majd CD formátumokban is kiadták.
A közreműködő muzsikusok:
Miles Davis (1926-1991) - trombita,
Wayne Shorter (1933-2023) - tenorszaxofon,
Herbie Hancock (1940-) - zongora,
Ron Carter (1937-) - bőgő,
Tony Williams (1945-1997) - dob.
Az elhangzó darabok címei, szerzői és időtartama:
Side one
1. E.S.P. (W.S./M.D.) 5:27
2. Eighty-One (R.C./M.D.) 6:11
3. Little One (H.H.) 7:21
4. R.J. (R.C.) 3:56
Side two
1. Agitation (M.D.) 7:46
2. Iris (W.S./M.D.) 8:29
3. Mood (R.C/M.D.) 8:50
Korszakalkotó lemez: Miles Davis “második nagy ötöse” (second great quintet) játszik, ez az első stúdiófelvételük. Az öt darab szerzői a tagok, érdekesség: az “E.S.P.” és az “Iris” című számok esetében utólag (a későbbi kiadványokon) jelölték meg Davis-t társszerzőként.
A quintet-ből (a felvétel idején) még nem volt egészen húsz esztendős Tony Williams; Hancock a 25-et, Carter a 28-at taposta - a “már harmincas” Shorter és Davis mellett. Mind az öt muzsikust a jazz legnagyobbjai között tartjuk számon.
A korabeli kritikák közül csak egy-kettő értékelte a maximumra - a DownBeat például 4 és fél csillagot adott.
Az E.S.P. (Extra-Sensory Perception jelentése: hatodik érzék, érzékszerveken túli észlelés. Ehhez nem kell kommentár…
