Sacred Music – szakrális zenei áhítat a Modern Art Orchestra-val

Nem csak a balatoni nyár sűrűsödik így július közepe felé, hanem a balatonboglári „jazzélet” is. A négynapos XXIII. „JAZZ és a BOR” Fesztiválon fellépő egyik zenekar egy pályázaton elnyert lehetőséggel élve egy másik boglári helyszínen is megcsillantotta zenei arcának sokszínűségét. A boglári evangélikus templom adott otthont az évek óta tartó Sacred Music koncertsorozat július 14-i eseményének, melyen a 2005-ben alakult, Fekete-Kovács Kornél által alapított és vezetett Modern Art Orchestra tizenkilenc tagjából ezúttal öten gördítettek különleges zenei gyöngyszemeket a hallgatóság elé.

Még koncert előtt megtudtuk a MAO kommunikációs menedzserétől, Tamás Kingától, hogy a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa programsorozaton belüli projekt keretében lép fel itt a zenekar, s hogy Balatonboglárral amúgy is nagyon szoros kapcsolatot ápolnak évek óta. „A koncertek során a MAO muzsikusai egyházi terekben szólaltatják meg a kortárs zeneszerzők átirataiban felcsendülő egyházzenei, szakrális műveket, valamint saját szerzemények is terítékre kerülnek. Itt az ingyenesen megrendezett előadás a templomi gyülekezet közönségének szól.” – mondta.

„A templomban egyébként rendszeresek a különböző műfajú zenei események.”- mint azt megtudtuk Szalai Tünde „Tücsi” szervezőtől, a Helyiérték Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesületének programkoordinátorától. „A lelkünket tölti fel egy ilyen különleges zenei élmény.” – tette hozzá.

A műfaj iránti rendkívüli nyitottsággal fordult köszöntőjében a zenészek és a közönség felé a templom lelkész-esperese, Kőszeghyné Raczkó Zsuzsa. Azt is megtudtuk tőle, hogy a vár tövében, a természettel harmóniában épült, Nagy Tamás építész tervezte, kör alakú építmény jó akusztikával rendelkezik, melyről később meggyőződhettünk. „A zene Isten ajándéka.”- mondta. „Ezért van helye egy szakrális térben. A jazz az érzelmeket az egyik leginkább kifejező zenei műfaj.” – tette hozzá.

A zenei áhítat Fekete-Kovács Kornél szólójával kezdődött. A lemenő nap fénye - a körben üveg ablakokon keresztül - megvilágította a zenészek arcát szemük lehunyására kényszerítve őket. Mindenki befelé figyelt. A trombitára Ávéd János szaxofon szólama válaszolt. Egy óriási fakereszt tövében a világbékét üzenték hangjaik szárnyán. Bár piano-n kezdtek, mégis betöltötték a teret finom játékukkal.

A ráhangolódás után a zenekarvezető mesélt arról is többek között, hogy már jártak egyszer itt korábban. Széles a repertoárjuk, s két egyforma koncert nincs. Kornél bemutatta a tagokat, majd azt boncolgatta, hogy mitől lesz egy muzsika szakrális, illetve mi a motiváció zeneszerző szemmel. „A kortárs zene is lehet szakrális, erre példa a mai koncert.” - tette hozzá. A zene és a hit kapcsolatát nagyon színes palettán ábrázolja a szakrális zeneművekből összeállított repertoár.

Másodikként Ávéd János „A lélek gyümölcsei” című albumának egyik szvitje csendült fel. A kifejezés Pál apostoltól származik, aki a szentlélek által megformált emberi tulajdonságokra célzott. Ezúttal a szívesség, kedvesség került megzenésítésre. Mintha bölcs emberek szépen, nyugodtan elbeszélgetnének a világ fontos dolgairól, türelmesen egymásnak adva a szót, igazából a zenei szót: gondolatot, érzést. Mintha a világ „nyugalomközpontjává” vált volna a templom, és innen sugározná a világegyetem legtávolabbi zugába is a harmóniát, békét. Külön-külön, majd együtt fújták a csövet a trombitás és szaxofonos, s a többiek lágyan belesimultak a zenébe.

A következő szám egy klasszikus zeneszerző klasszikus művének átirata volt. Georg Friedrich Händel Messiásának részletét hallhattuk ilyen formán. Kornél ehhez is hozzáfűzte „sztoriját”, miszerint még 2006-ban kérte föl a feladatra őt a Budafoki Dohnányi Zenekar, de lassan jött az ihlet, s végül a „csönd meghallgatása” hozta el a várva várt eredményt, s megszületett a mű, melynek végül frappáns címe született: „Händel with Care”. Zongorával indul a darab, egyre emelkedik a légies hangulat, s hosszú út után, katarzison keresztül mintha megérkeztünk volna az eredőhöz. A templom, mint tér, a zene ritmusa az idő, a kettő metszete az origó.

Händel után „belazultak” a fiúk eredeti saját műfajukba, mikor a jazztörténet egyik legnagyobb alakja, Duke Ellington „Sacred Concert”-jéből játszottak részletet. Ezt a darabot eredetileg San Francisco-ban mutatták be kétszer, a szerző trombitásának dedikálva, címezve. A fúvós új előadásmódot talált föl, mintha beszélne a hangszere. Az ehhez szükséges eszközt Kornél bemutatta. Az így keletkezett hangzás felidézte az archaikus idők hangulatát, másfajta, inkább evilági nyugalmat árasztva. A händeli emelkedett atmoszféra után a „jazz”-es laza, „majdszétesek” nyugalom áradt, amibe a szordínó néha rekedten belesikított. Majd a jó dögös trombita- és szaxiszólók után a zongora következett, végül keretként a főszereplő trombita zárta a sort.

Megkerülhetetlen zeneszerző következett: J.S. Bach. Cseke Gábor zongorista kompozíciójával a mester előtt tisztelgett. A diszharmonikus szaxofon kezdés ellenpárjaként a mű fokozatosan átvezetett minket Bach jellegzetes abszolút harmonikus hangzásvilágába. Majd következett zongora bőgővel, fájdalomra gyógyírként, mintegy kérdésre a válasz, „mindent tudó bach-i életérzés” ritmusszekcióval, azaz jazz-el fűszerezve.

Az utolsó szám előtt azzal köszönt el a zenekarvezető, hogy a nyáron még többször lesznek hallhatók a Balaton parton, érdeklődni ez ügyben a mao.hu oldalon érdemes.

Végül Duke Ellington „Dávid az úr előtt táncol” darabjánál a dobos, Csízi László képzeletbeli sztepptáncos hangzást imitált kezdő szólójával. A koncert vérpezsdítően zárult. A zenészek beleadtak mindent. A nyugalom fennsíkjáról vitték egyre feljebb a hangulatot. Majd hirtelen visszatértek a nyugvópontra, a bőgős Barcza Horváth Józsinál még egy vonó is előkerült ennek hangsúlyozására.

Akinek kedve volt még további zenei csemegékhez, az átmehetett a boglári művelődési ház udvarára, az ún. Kultkikötőbe, s meghallgathatta a XXIII. „JAZZ és a BOR” Fesztivál 3. napi koncertjeit, a D.A.S. Trio és a Tóth Viktor Aura Trió produkcióit.