4 jazz-este Budapesten (2023. augusztus 9-12.)
Hogy is írta annak idején Dusán Kern Andrásnak? "Az élet kaland, itt ezen a helyen, de maradok, mert kalandvágy tombol bennem…" Szóval én nem maradtam, de azért most egy pár napra kalandvágyból itthon voltam, és 4 egymást követő estére 4 egymást követő koncertet sikerült is beiktatnom.
Szerda este a K11 klubban az eső majdnem elmosta Hajdu Klára és Szakonyi Milán koncertjét. De aztán egy fedett belső teremben, 40 nagyon figyelmes és hálás embernek meg lett tartva a koncert mégiscsak. Klárát nem kell bemutatni – szólóban és a Balázs Elemér Groupból is mindenki ismeri, és hozta a tőle megszokott színvonalat. A jazz és a pop határán ment a program, és ízelítőt kaptunk egy új, még meg nem jelent lemezből is. Nekem Milán gitározása és éneklése volt nagyon pozitív felfedezés, őt még nem láttam/hallottam. Csodálatosan kísérte Klárát, és loop-os alapokra szólózott, ízlésesen.
Csütörtökön a Magyar Zene Házában volt egy érdekes program, Dziga Vertov 1929-es “Ember a felvevőgéppel” című klasszikus filmje alá/alatt játszott élő zenét a Felszegi Dalma (billentyűsök), Lantos Zoltán (elektromos hegedű), Nagy Marcus 'Panda' (DJ) trió.
Zoltán természetesen hozta fantasztikus formáját, Dalma ízlésesen zongorázott és kicsit basszusgitározott is, és Nagy Marcus Panda szolgáltatta az elektronikus alapokat.
A zene a techno, az instrumentális zene (mondjuk) és a jazz-rock (mondjuk) keveréke volt. Nekem nagyon tetszett, modern zene volt, de mégis remekül illett a régi fekete-fehér film hangulatához. Mellettem ült egy profi fotós, aki készített egy profi sorozatot, amit külön küldök át.
Pénteken az iF Caféban jártam, ahol a Johnology Trió játszott, kisszámú, de nagyon lelkes közönségnek.
Egri János Jr. (zongora), Egri János (nagybőgő) és Tálas Áron (most csak dobok… nem engedték zongorához…) volt a felállás.
Az “öreg” Egrit nem kell nyilván senkinek bemutatni, de nekem a fia nagyon nagy felfedezés volt. Még őt nem hallottam sem élőben, sem lemezen (nincs is lemeze, szerintem…) Virtuóz, élvezetes, fantáziadús zongorázás, nekem kicsit talán Michel Petrucciani legjobb felvételeire emlékeztetően.
A programban jazz standardek. Remélem, hallunk még sokat a “kis” Egriről.
Szombaton pedig az Opusban a Test Jazz játszott, Regály György zenekara.
Gyurit én 17 éve hallottam utoljára, a Marcibányi téren volt egy klub, ahol Totóval és Szende Gáborral zenéltek, és egy nagyon fiatal Bolla Gáborral.
Mostanára a Test Jazz teljesen átalakult, de továbbra is Gyuri virtuóz zongorázása és Fender Rhodes játéka áll a középpontban.
Illetve, ebben a zenekarban is volt nekem egy nagy felfedezésem, Soso Lakatos Sándor (szaxofon), akit eddig nem volt alkalmam élőben látni-hallani. Csodálatos intonáció, fantáziadús szólók, hihetetlen muzikalitás jellemzi. Remélem, hallunk még sokat róla is.
A zenekar többi része is remek volt, természetesen a virtuóz Pecek Lakatos Krisztián - bőgő, és Balázs Elemér – dob, a tőle megszokott muzikalitással (még így kölcsön-dobokon is).
A programban itt is jazz standardek, Corea, Lloyd, Young, Monk, Paul Bley….
Az Opus hangzása abszolút világszínvonal, és majdnem tele volt a klub, de amolyan alkalmi közönség volt, és többségben nem valódi jazz-head-ek. De hát ez van így nyáron turistaszezonban. Remélem, megjegyzik sokan a zenekart és viszik a hírüket szerte a világba.
Mindez azt is mutatja, hogy nagyon jó továbbra is a 'felhozatal' fiatal feltörekvő magyar jazz-zenészekből.
És azt is, hogy a Sziget fesztiválon kívül is van (jazz)élet Budapesten. És azt is, hogy többet kellene itthon lennem.
