Magyar jazz muzsikusok, akik játszottak vele, emlékeznek Szandai Mátyásra
Tegnap délután, amint megkaptam a szomorú hírt, azonnal írtam azoknak a muzsikusoknak, akik játszottak Matyival, hogy emlékezzenek meg róla. A válaszokat beérkezési sorrendben közlöm!
Lukács Miklós
Felfoghatatlan! Nem találom még a szavakat!
Folyamatos kapcsolatban voltunk, sok tervünk volt a jövőt nézve. Közös koncertek, lemezek…
Óriási veszteség nem csak a hazai, de a nemzetközi zenei életnek is!
Én az egyik legfontosabb zenésztársamat és barátomat vesztettem el!
Tóth Viktor
Nincsenek szavak.
26 éves barátság, 26 év zene.
Együtt nőttünk fel a jazztanszak alatt, Mohay Andrissal, Cseke Gabival, így quartetben kísérleteztünk, működtünk munkacsoportként - majd minden nap. Együtt kaptuk a zenei beavatásokat nagy mesterektől, 5 közös lemezt készítettünk el Matyival és több száz koncerten játszottunk együtt...
Jövő áprilisba nagykoncertet szerveztünk épp a Jazz Nad Odra fesztivál 60-ik évfordulójára.
Testvérem volt.
Nincsenek szavak.
Dresch Mihály
Szandai Matyival 1997 óta zenéltem együtt egészen 2015-ig.
Ekkor egészen fiatal nagyon tehetséges, emberileg nagyon szeretetreméltó fiút ismertem meg benne.
Jó barátok lettünk, mondhatom jóban-rosszban együtt voltunk, inkàbb sokkal több jóban!
2015-ben aztán változást kívánt zeneileg teljesen érthetően, hiszen már akkor nagyon magas szinten zenélt. Ezért Franciaországba települt.
Sajnos már ritkábban találkoztunk.
Aztán 2021-ben nagyon jót beszélgettünk Budapesten, mint régi jó barátok. Ekkor úgy tűnt, hogy jól mennek dolgai. Mondta például, hogy Archie Shepp együttesében állandó tag. Nagyon örültem, örültünk egymásnak.
Ekkor láttam utoljára.
Számomra az a kedves mosolyú, barátságos, óriási tehetségű fiú marad, ahogy megismertem…
Oláh Szabolcs
Őszintén megrendített a hír, hogy tegnap Matyi eltávozott. Amint fel tudtam fogni, gondolatban elbúcsúztam tőle és felidéztem a legfontosabb közös emlékeinket. Ezek közül szeretnék néhányat megosztani nyilvános búcsúként, emlékezésképpen Matyira, mint elképesztő muzsikusra és nagyon elmélyült, nagyszerű emberre.
A dátumot nem tudom pontosan felidézni, de én 16 lehettem, ő 21 körülbelül, amikor először hallottam a Dresch Quartettel a Jászai környékén akkoriban működő klubban. Megdöbbentett az a koncentráció, amit ott részéről láttam, mindent beleadott a zenélésbe, ami csak elképzelhető, még a hajszálainak a mozgása is a zenét szolgálta. Alázat, koncentráció, elhivatottság és végtelen muzikalitás. Azt gondoltam, hogy ha ezt így lehet, akkor ezt valóban érdemes csinálni.
Később Londonban játszottunk 2005 körül Tóth Viktorral, Jeszenszky Gyurival és Matyival. Ekkor játszottam vele először nyilvánosan, nagyon izgultam. Utána együtt boroztunk és megismerhettem, mint embert. Azt láttam, hogy nagyon mély gondolkodó és a bölcsességet keresi. Megfogott, mert hasonlónak, mégis nagyon másnak éreztem magam.
Az igazi kapcsolatunk Dés András Triójában szövődött 2007-2009 között. Elképesztő nehéz dolgokat tanultunk meg együtt, humorral, lazasággal, mégis olyan alázattal és elszántsággal a muzsika iránt, hogy igazán megtisztelő volt ebben a zenekarban részt venni. Az „Unquiet Stillness” című lemezünk egy beszámolással kezdődik: One, Two, Three, Go! Az utolsó Go! Matyi bekiabálása. Nem tudom, hogy sikerül-e írásban visszaadnom azt, amit mondani akarok ezzel róla. Abban a számomra bizonytalan időszakomban nekem nagyon sokat adott, amit tőle tanultam: a tökéletes jelenlét a zene szolgálatában. Turnéztunk Európában és rengeteget beszélgettünk. Az élet legfontosabb kérdései kerültek szóba.
Az utolsó alkalom 2010 júniusában volt, amikor együtt játszottunk, bár később még jó párszor hallottam őt élőben és csak azt tudtam megállapítani, hogy még letisztultabb és kifinomultabb lett a játéka és oldott a zenei jelenléte. Ez az alkalom a Konzervnyitó Akciócsoport „Szakralitás a zenében” c. előadása volt a Fonóban. Nagyon mély este volt és sok szempontból jelentős az életemben. Matyi egy olyan számot hozott, ami megdöbbentett. Azt mondtam neki: „Matyi, ez nagyon mély, ilyet én nem tudok…”
Köszönöm neki a zenei és emberi tanításokat, és nagyon sajnálom, hogy elment.
Balázs József
Nehéz róla bármit is mondanom, együtt kezdtük a szakmát, mi hárman Mohai Andris Matyi trióban is sokat játszottunk, csináltuk a Bárka Színházban a jameket, és nagyon közeli barátok is voltunk. Ráadásul Matyival Elemér zenekarában is játszottunk, aztán Dés László zenekarában is. Sokat mászkáltunk Dés Andrissal is mindenhová. Nagyon szerettem, mi adtuk neki a Matek becenevet is. Amíg Franciaországba nem költözött, addig nagyon szoros barátságban voltunk. Reméltem, hogy újra hazaköltözik, megint játszunk majd és felélesztjük a barátságunkat…
El nem tudom mondani, mekkora tragédia, hogy Matek eltávozott...
Tzumo
Nagyon nagyon sajnálom!
Nagyon tehetséges muzsikus volt, jó kolléga!
Hihetetlen még mindig ez az egész…
Részvétem a csalad tagjainak!
R.I.P brother!
Borbély Mihály
Már csak a mosolya, szeme villanása, csodálatos bőgőhangja... most még élénken... az idő vajon mit kezd majd ezekkel is...
milyen jó, hogy a sok nagyszerű, közös zenei élmény mellett egyszer igazán mélyen, őszintén beszélgethettünk.
A napokban mégis megelőzött, ráadásul szabálytalanul.
Bacsó Kristóf
Matyi…
Felfoghatatlan számomra, hogy itt hagyott minket.
Együtt kezdtük azt az utat amit a zenésszé válást jelenti…még több mint két évtizeddel ezelőtt… Bőrgyári próbák ….Nyitott Műhely...Szenespince….Jelen…Kőleves…nagy fesztiválok….külföldi utak ..Müpa…. számtalan koncert…számtalan zenekar….stúdiózások...rengeteg emlék...
S közben mindig azon dolgoztunk mitől leszünk jobbak, mit lehet még tanulni…az Ő elszántsága volt a legnagyobb….
Ezen évek alatt része lettünk egymás életének, együtt játszottunk amikor feleségemet megismertem….amikor apámat elvesztettem, ott voltam amikor kislányát születése után tolta haza a kórházból….
S közben rengeteget zenéltünk, gyakoroltunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, kocsmáztunk…próbáltunk megérteni, hogy miről szól ez az egész….
Egy biztos pont volt az életemben, akivel mindig öröm volt találkozni, akivel mindig lehetett őszintén beszélni, őszintén nevetni és persze együtt zenélni...
Augusztusban váltottuk üzenetet: úgy volt, hogy iszunk egy sört….mély fájdalom hogy ez már nem fog megtörténni…ez a sörözés örökké hiányozni fog...
Jó utat Barátom!
