JazzMa

Friss Hírek

Pszichedelikus ragyogás2024. május 27.

Hírek

Német-amerikai quartet legendás zenészekkel

Az európai és amerikai free/avantgárd jazz két legendás zenésze által vezetett quartet lépett fel szeptember 12-én kedd este az Opus Jazz Clubban. Kétség sem fért hozzá, hogy telt ház lesz, a jegyek már a koncert előtt elővételben elfogytak.

Úgy illik, hogy fellépők neve mellett a pályafutásukról is essen pár szó, bár a jazz free/avantgárd ágában egy kicsit is jártas olvasók számára ez valószínűleg felesleges.

quartet1.jpg

Az Alexander von Schlippenbach-Barry Altschul Quartet-ről van szó, amelynek egyik vezetője, a német zongorista Alexander von Schlippenbach (1938-) már az 1950-es végétől koncertezik. Őt tartják a free jazz európai ága egyik alapítójának. Szóló produkcióktól, a trión át a nagyzenekarig minden formációban játszott. Nevéhez fűződik az 1966-87 között változó felállással koncertező Globe Unity Orchestra létrehozása is.

avs.jpg

ac.jpg

A quartet másik névadója, az amerikai dobos Barry Altschul (1943-) a free mellett hard bop stílusú zenekarokban is játszott. Pályafutásából csak két muzsikustársat emelnék ki Paul Bley és Chick Corea személyében. Ő dobolt az ECM kiadó, illetve Chick Corea kevés free/avantgárd lemezének egyikén a Circle együttes tagjaként. (A lemez felvétele egyébként 1971. február 21-én Párizsban volt.)

circle.png

A zenekar másik két tagja is jól ismert, rutinos zenész. Az együttes fúvósa a német Rudi Mahall (1966-), aki elsősorban egy ritkán használt hangszeren, basszusklarinéton játszik.

rm.jpg

A kritikusok nagyon dicsérik a „Monk’s Casino” címmel kiadott Thelonious Monk szerzeményeket tartalmazó lemezét.

lp.png

Az ugyancsak amerikai Joe Fonda (1954-) egyszerűen csak egy kiváló bőgős, saját formációi mellett játszott már – többek között - Anthony Braxton és Archie Shepp zenekaraiban is.

avs-rm.jpg

Közbeszúrásként egy személyes emlék. Alexander von Schlippenbach neve, ami egy jó hosszú, veretes, német nemesi név, nekem akkor tűnt fel először, mikor tizenévvel megjelenése után megszereztem az 1966-os Prágai Jazz Fesztiválról kiadott Supraphon lemezt. Ezen a válogatás lemezen akkor Ő volt a Manfred Schoof Quintet zongoristája és az Ő szerzeménye került a lemezre az akkori programjukból.

trio2.jpg

Aki végigböngészi a lemez borítóján a közreműködők listáját, az megtalálja még rajta a Paul Bley Trio nevét is, amelynek dobosa akkor Barry Altschul volt.

avs-rm2.jpg

Az Opus Jazz Clubban tartott fellépés műsoráról elég nehéz írásban beszámolni, hiszen a zenészek semmit nem konferáltak a műsoruk során. Az első rész végén Altschul, az egész koncert végén pedig Mahall bemondta a fellépők nevét, egyébként csak zene volt.

Az első szettben elhangzott egy 30 és egy 15 perces zenefolyam, a második szettet már nem tördelték ennyire, egyben játszottak 40 percet, majd meghajoltak és levonultak a színpadról. Azt hittem hiába a taps, nem jönnek vissza, hiszen Schlippenbach és Altschul is már mankóval közlekedik. Végül a lelkes közönség kapott még egy 5 perces ráadást a nagyon magas színvonalú est zárásaként.

Megítélésem szerint a quartet zenéjének alapja a hihetetlenül dinamikus és összehangolt bőgő-dob játék, már minden más hangszer nélkül is ez a duó képes lenne önmaga kitölteni egy koncert programját. A két-három dob-, illetve bőgőszóló mellett többször is duóban szólaltak meg, nem véletlenül írtam az előbbieket. Fonda bőgőjének oldala - ahogy a fényképeken is látszik - ragasztószalaggal volt „javítva”, de ez egyáltalán nem zavarta a zenészt a játékban. Altschul játékához nincs mit hozzátenni, nem véletlenül játszott a legnagyobbakkal, nekem Ő volt a zenekar legjobbja.

Rudi Mahall úgy játszott a nehézkesnek mondott basszusklarinéton, mint egy virtuóz szaxofonos. Meglepő módon a free jazz jellemző, szokatlan hangjai (hörgő és sivító hangok) nála a klarinét használatakor szólalnak meg, ilyeneket a basszusklarinét esetében sokkal ritkábban hallhattuk.

Alexander von Schlippenbach játéka egyedi, csak rá jellemző. Távol tartja magát a virtuóz, lehengerlő zongorafutamoktól, inkább a letisztult, átgondolt zongorázás a sajátja. Az est folyamán csak a rövid ráadás darabban adott némi ízelítőt a dinamikus oldalából.

Zárszóként csak annyit, jól sejtette a közönség, hogy nem egy átlagos esti koncert lesz. Nemcsak a free/avantgárd jazz kedvelőinek, hanem az összes megjelent jazz rajongónak minden igényt kielégítő másfél óra zenében volt része.

hangfoglalo.jpg

nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez