A jazzdobolás kiemelkedő alakjai – 22. rész: Steve Gadd (Berdisz Tamás sorozata)
Kedves olvasó! Aktuális dobos írásom életem egyik legmeghatározóbb dobosáról fog szólni!
Stephen Kendall Gadd, ismertebb nevén Steve Gadd talán a legismertebb és legelismertebb amerikai session dobosként tartja számon a Wikipédia. Felsorol persze még számos közhelyes információt, néhány híres dalt, emblematikus dobkíséretet, amiről szerintem mindannyian tudunk, ezért nem kívánom ezredszer is leírni itt. Valószínű, hogy mivel Gadd nagyon sokunk kedvence, talán példaképe is, mint nekem, rengeteg felvételt ismerünk tőle, számos előadását nézhetjük a videó megosztó csatornákon. Én most mégis megpróbálok egy kicsit szakmázni, mélyebbre ásni Steve Gadd dobolásában, összegezni a tapasztalataimat, közreadni azokat a dobolásunk szempontjából fontos és hasznos dolgokat, amiket tőle leshettem el, nála tapasztaltam a legtöbbször az elmúlt 33 évben, amióta először hallottam játékát és hasznosíthatom magam is zenei feladataim során.
Azért jöjjenek a kötelező tudnivalók:
Steve Gadd (1945. április 9. – Rochester, NY) 7 évesen kezdett dobolni nagybátyja hatására, aki a hadsereg zenekarában játszott.
11 évesen benevezett a Mickey Mouse National Talent Rund Up versenyre. Persze egyike volt a nyerteseknek, Kaliforniába utazhatott, ott megismerkedett Walt Disney-vel, fellépett a Mickey Mouse klubban, ahol dobolt és sztepp táncolt is….hogy mik vannak…
A későbbi években az Eastman College-ben tanult, ahol először az iskola fúvós, majd koncert zenekarában játszott, esténként pedig egy klubban neves zenészekkel zenélhetett együtt.
Az iskola után belépett az amerikai hadsereg zenekarába, ahol 3 évig katonazenészként dolgozott.
Ezután egy Rochester-i bigbandben kezdett játszani. A ’70-es évek elején vagyunk ekkor.
Hamarosan megalakította Tony Levin basszusgitárossal első saját zenekarát, ami ugyan nem volt hosszú életű, de arra nagyon jó volt, hogy Gadd New York-ba kerülhessen és a zenekar feloszlása után 1972-től belekerüljön a New York-i zenei életbe többek között Chick Corea, Paul Simon, Al Di Meola partnereként.
Elképesztően hosszú a hírességek listája, akikkel együtt dolgozott, vagy dolgozik a mai napig. Nem fogok neki a felsorolásnak, hiszen aligha tudnék teljes listát készíteni, annyi formációban és felvételen hallhattuk dobolni őt az elmúlt 50 esztendőben. Több ezer hang és videó felvétel őrzi játékát. Jelenleg két aktuális saját formációjával, a Steve Gadd Band-del és a Blicher Hemmer Gadd zenekarral játszik a legtöbbet, de folyamatos felkéréseknek eleget téve 78 évesen is járja a világot és zenél mindannyiunk legnagyobb örömére.
Most pedig néhány bekezdésben szakmáznék egy kicsit, ahogy azt az írásom elején is említettem már.
Steve Gadd-et 1988-ban hallottam először dobolni. Emlékszem, katona voltam és egy kedves katonatársam (azóta jó barátom) mutatott felvételeket, amiken először hallhattam Gadd játékát, ami persze azonnal megfogott. Ha megkérdezné valaki, mi volt az pontosan, ami megtetszett annyira a játékában, hogy a mai napig is ő az egyik meghatározó dobos az életemben…hm…nos, talán az, amit akkor még nem tudtam volna pontosan megfogalmazni, de éreztem, hogy ez a dobolás merőben más, mint azok a jazzdobolások, amikkel addig találkoztam. Az, hogy sohasem lettem igazán olyan “elborult, csukott szemmel katatós” jazzdobos, az Gadd hatásának köszönhető. Megfogott játékának konkrétsága, ahogy pár jól megfogalmazott hangjával, szinte minimál módon mer akár swinget, akár latin zenét, vagy épp groove-okat dobolni. Szoktam mondogatni tanítványoknak, hogy szinte nem is ér ennyire kevés hangot játszani, ennyire leredukálni a dobolást, mint ahogy Steve Gadd teszi ezt. Teheti ezt, mivel abban a pár hangban tökéletesen megvan minden, amitől egy jó groove megszólal, ráadásul ott a zenei építkezés, a fokozás lehetősége, annyira lentről tud indulni a kíséreteivel.
Eleinte persze azt gondoltam, hogy ő inkább egy remek groove dobos, aki kevés hanggal dolgozik és a jazzben sem játszik túl sokat, mert nem annyira “jazzista”, nem csörömpöl feleslegesen… Ráadásul halál pontos a tempója és tökéletesen kidolgozott a technikája, ami nekem nagyon szimpatikus volt az első pillanattól kezdve.
Bocsássanak meg a bigott jazz rajongók, de mivel az ízlés kérdése szubjektív dolog, engedtessék meg, hogy vállaljam: engem sohasem tudtak elkápráztatni azok a jazzisták, akik (végül is) jó feelinggel ugyan, de elég félvállról vett technikai kidolgozottsággal játszottak. Sohasem tudott nagy örömet okozni a maszatos dobolás. Steve Gadd játéka valami olyan új élményt adott, ami megfogott egy életre.
Mint olvashatták is Gadd katonazenészként kezdte pályafutását. Ha dobolás technikailag vizsgáljuk játékát, az első pillanatban hallhatjuk ott a rudimental dobolás elemeit a gyakorlatban használva. Híressé vált szólója a „Crazy Army” is ezt a világot idézi. Kiindul egy rudimental marching szóló alapból és azt bontja ki és viszi el néha latinos, néha groove-os irányba. Gadd ritmusvilága amúgy is zseniálisan lüktető, remekül használja az off beat-ek periódus és ütemhatár összemosó hatását. Érdekes, polyritmikus mondatait szólói közben ezekkel az off beat-re érkező sorvégi akcentusokkal dobja fel, vagy épp a felütésre induló kezdésekkel elképesztően ritmikus játékokba kezd és a sokak számára “mindig ugyanazt játssza”, figuráit állandóan megújítja, új köntösbe öltözteti. Természetesen neki is, mint mindannyiunknak vannak bevált-elvárt figurái, például azok a kezes-lábas triolák, vagy a legendás “Gadd-mozabique”, amire mindig felvisít a közönség akárhányszor is hallhatta eddig…
Aztán a groove kíséretek, ahol szinte imádkozunk már egy periódus végi beütésért… Annyira tudja feszíteni a zenét, fokozni a feszültsége azzal az egyszerű eszközzel, hogy a legminimálisabb módon, vagy sokszor még úgy sem jelzi egy-egy zenei rész végét, és csak a refrain előtt játszik egy fill-t és ettől szinte felrobban a zene.
Rengeteg, rudimental-ból ismert kézrendet használ játék közben. Erről több videóban is beszél, hogy ne csak egy nehéz feladat legyen számunkra a rudimentek elsajátítása, hanem használjuk őket tudatosan a gyakorlati dobolásban is bátran!
Van egy kedvencem, egy Gadd kézrend, amit kétféle hangsúlyozásban is használ.
Al Jarreau énekli Chick Corea “Spain” című kompozícióját, itt Gadd kicsit “kettő-négyesre” veszi a groove-ot és ezt a kétféle paradiddle fordításból összerakott ritmust játssza (nagy betű = hangsúlyos hang), ja és persze OPEN HAND technikával a BAL kézzel a Hi Hat-on játszik!!
Tehát: L r r L R r l r mindeközben szambás “tüdüp” nagydobolás zajlik.
Ugyanezt a groove-ot Chick Corea egyik quartet felvételén latinosan hangsúlyozva játssza:
L r r L r r l R Itt az utolsó jobb kéz sokkal hangsúlyosabb, mint a hangsúlyos bal kezek!
Itt most nem folytatom, mert mint személyes hősömről, oldalakon keresztül tudnék írni róla, de inkább beszéljenek helyettem majd a videói, lemezfelvételei. Érdemes kutakodni, ahogy minden cikkemben próbálom erre buzdítani a kedves olvasót.
2021-ben megjelent saját kottája “Gaddiments” címmel, amit szeretettel ajánlok mindenkinek, aki bele szeretne lesni Gadd titkaiba. Korábban megjelent egy Japán kiadvány is, egy nagy alapossággal leírt transzkripció gyűjtemény, ahol rengeteg Steve Gadd groove-ot írte le valaki, megjelölve, melyik felvételen, hány perc, hány másodpercnél hallhatók a leírt részletek.
Elképesztően muzikális oktató videói elérhetőek mindenféle platformokon, érdemes végig mazsolázni őket. Nagy kedvencem Richard Tee zongorista oktató videója, ahol Gadd “csak” közreműködő, de ami ott zajlik… Vagy a stúdió szalag dobozán seprűzés…
2005-ben a Berklee College Of Music tiszteletbeli doktorrá avatta Steve Gadd-et.
Ami számomra örök élmény: a MUPA-ban egyszer a hangszeremen játszott és koncert után 3 percig ölelgethettem és “szerelmet vallhattam” neki mindannyiunk nevében.
Ja, és ne feledje senki: Steve Gadd Band Budapesten november 6-án az Erkel Színházban! Talán még vannak jegyek!
Linkek:
https://youtu.be/uoaPg-F7Gao?feature=shared Steve Gadd Band 2015
https://youtu.be/CVHeyqJIHQc?feature=shared Steve Gadd Budapest 2015
https://youtu.be/08wxuAzqnI8?feature=shared Szóló az új fejlesztésű Recording Custom-on
https://youtu.be/j8762lBtu9A?feature=shared Interjú (angol)
https://youtu.be/4giS1QRkmMo?feature=shared WDR big band (shuffle)
https://youtu.be/IDm2T08xfz4?feature=shared Blicher Hemmer Gadd werkfilm
https://youtu.be/MBCDqUuQWDI?feature=shared Take the A train (Richard Tee)
https://youtu.be/G7U82PPkAbw?feature=shared Richard Tee oktató
https://youtu.be/PrjCpMaI2Io?feature=shared In session Steve Gadd oktató
https://youtu.be/q9cyLwUjhk0?feature=shared Paradiddle (részlet az első “Up close” oktató videóról)
