A jazztörténet kiemelkedő klarinétosai – 11. rész: Az angol revival hatás - Monty Sunshine, Ian Wheeler, John Crocker, Acker Bilk (Joe Fritz sorozata)
Ha már sorozatunknak ilyen magasztos címet adtunk, mindenképpen meg kell említenünk a hazánk zenészeire is jelentős hatást gyakorló művészeket, akik Európában tevékenykedtek. Ennek a legkézzelfoghatóbb korszaka az 50-es 60-as évek között számunkra is elérhető - lemezek tekintetében legalábbis - angliai, úgynevezett Revival Dixieland anyaga.
Ennek a stílusnak legjelentősebb képviselői voltak 3 B-ék - Chris Barber, Acker Bilk és Kenny Ball.
Mindhárman más hangszer képviselői (Barber pozan, Bilk klarinét, Ball trombita), de a stílusnak megfelelően a dixielandben a klarinétnak igen jelentős szereplőként kell jelen lennie. Tevékenységükre legnagyobb hatást az újraéledő dixieland zene - Eddie Condon például- hozta Amerikából, melyre az angol zenei közeg gyakorlatilag azonnal reagált. Összetettségéhez hozzátett az amúgy Európára jellemző sokszínűség, hiszen a francia és az olasz hatások is fellelhetőek ezekben a zenészekben.
Részemről most kiemelnék négy részvevőt ebből a korszakból, akik közül hárman ugyanabból a zenekarból indultak el, hogy letarolják Európa klarinétosainak generációit.
A harsonás Chris Barber zenekarában fordult meg Monty Sunshine, akinek legjelentősebb felvétele a zenekarral Sidney Bechet örökzöldje a «Petite Fleur volt. Az eredeti felvételt a szerző szopránszaxofonnal rögzítette, melyet az angolok átemeltek a klarinétra és 1956-ban vették fel. Nem tudni milyen üzleti megfontolásból, de csak 1959-ben jelent meg a lemez, viszont azonnal letarolta az egész európai pop szakmát! Történt ugyanis, hogy a rock and roll és korai beat korszakban járó Európa slágerlistáin egy tökéletesen instrumentális dal közel 10 hétig vezette a listát. Ez a dal a mai napig szinte minden klarinétosnak az alap előadási darabjai között szerepel. Monty ugyanebben az időszakban játszotta a zenekar másik sikerdarabját Wild Cat Blues címen. Ez a dixieland klarinétosok kedvelt darabja lett.
Ugyanebben időszakban került a zenekarba -illetve játszott már a zenekarral felváltva - Ian Wheeler, aki a magyar közösség szempontjából meghatározó volt, ugyanis a magyar Qualiton kiadó lemezén volt látható és hallható. (Chris Barber Jazz Band, énekel Ottilie Patterson) A hallgatók és a zenészek az akkori kommunikációnak köszönhetően ennek a zenekarnak a klarinétosait ennek az egy embernek tudták be.
Számomra a banda “triója” közül a kedvencem mégis az 1960-ban a berlini koncertem debütáló klarinétos és szaxofonos John Crocker volt. Ő egy sokkal modernebb klarinétozást képviselt és ezen a koncerten három fantasztikus szólóval is megajándékozta a hallgatóságot, melyhez szintén hozzá lehetett jutni a magyar lemezboltokban. A későbbiekben mindhárom zenész szólólemezeket is készített. Ezeket a gyűjtők nagy becsben tartják, de a CD-korszakban is hozzáférhetőek maradtak.
Akit még mindenféleképpen meg kell említeni az nem más, mint Acker Bilk.
Ő is az amerikai hatás után alakította meg zenekarát Paramount néven, ami egy volt a többi angol dixieland zenekar közül, mígnem lányának írt egy dalt, amit vonósokkal kibővített zenekarral vett fel és megismételte a Petite Fleur sikerét, mivel szintén listavezető lett több hétre “Stranger on the Shore”.
Bilk sokat szerepelt Magyarországon, még magyar Hungaroton kiadványon is jelent meg vonósokkal rögzített teljes albuma. Ezzel nagyban hozzájárult, hogy a magyar dixieland klarinétosok és úgy általában a klarinétosok meríthessenek művészetéből.
