Halper László: Blues for Angelland 2019. november 01., Salvai Ádám

Halper László Quintet – Blues for Angelland

Halper László legújabb lemezén a hazai jazz élet ismertebb zenészei közül nem egy szerepel. A listát böngészve már az első pillanattól tudhatjuk, hogy a kiváló minőség nem lehet kérdés. Így talán már kissé nagy elvárásokkal is indítom ezt az ajánlót.

A gitáros-zeneszerzőt aligha kell bárkinek is bemutatni, zenekarai közül ezen a lemezen most a quintet hallható több vendégzenésszel kiegészülve. A „Blues from Angelland” belső borítójáról megtudhatjuk, hogy az albumot Halper László az édesapjának ajánlja, aki egy igazi angyalföldi ember volt. Elmondja, hogy a csodálatos Budapest városában található egy kerület, amit Angyalföldnek hívnak. A gitáros gyerekkorában a kerület ismert volt a keményen dolgozó munkásokról, az öreg kocsmákról és a Vasas labdarúgó egyesületéről. Két kiváló gitáros született még itt: Radics Béla és Tátrai Tibor. Ezzel az albummal előttük is tiszteleg; ilyen kellemes felvezetés után pedig ideje elindítani a lejátszót.

Az első dal, a „Boxes” egy basszustémával indul, amihez előbb a gitár, majd a fúvósszekció is csatlakozik. Belekerülünk már az elejétől az album zenei világába, ami a fúziós jazz irányban mozog a blues és a rock műfajával vegyítve. Szakcsi Lakatos Béla játéka remekül illik a környezetbe, sokáig ő áll az előtérben, illetve megosztva a gitárral, ami később változik Halper László javára.

A „Wednesday” a második a sorban, amit a gitár egyedül kezd. Könnyedebb, latinos lüktetés találkozása a blues gitározással. Fekete István egy igen kellemes improvizációval rukkol elő itt.

Egy éles váltással követi ezt a dalt a „Tip Top Funk”, ami egy igazi funky nóta. Már az elejétől húz magával, és végig megtartja a jó hangulatot.

A nyugodtság képei jelennek meg hangok formájában a „Sydney Sunset”-ben a zeneszerző sokoldalúságát is bemutatva ezzel. Remekül szólnak a hangszerek együtt, békés hangulatot teremtenek a hallgatóban.

Apró lépésekkel haladunk tovább, a “Little Steps” az ötödik a sorban. Tempós, lendületes kezdés után szépen, fokozatosan épül fel a dal.

A teljes album dinamikáját is tekintve jó átvezetés a folytatáshoz, ami az “Old School Funk”. A korábbi funky hangzáshoz visz minket vissza, táncra késztetve ezzel mindenkit. Jó élmény hallgatni, hogy milyen változatos irányzatokban, hangulatokban mozognak a dalok és a zenészek is milyen magabiztosan működnek, vesznek részt ezeknek az állapotoknak a kifejtésében.

Kicsit újfent visszavesznek a tempóból a „Scottish Field”-del és teljesen átitatják a blues erejével az energiákat.

Egy rockosabb gitártémával nyit a “New Song”, amire később ráépül az egész zenekar. Egy nagyon jó gitárszóló is elhangzik, majd a fejezés után elérkezünk a címadó dalhoz.

Már a legelső pillanattól fogva nagyon blues, a lüktetés, a hangulat, minden úgy szól, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A zenészek hibátlanul hozzák végig a blues világát, érződik, hogy mindannyiuk számára otthonos a terep.

Az album utolsó előtti szerzeménye a „Silentium”, egy gyorsabb dal, ahol az elején jól ütközik a hangszerek ritmikai játéka. Mikor elérünk a szaxofon improvizációjához, már a korábbi blues hangzást felváltja a gyors tempójú swing.

A lemezt a „Somewhere, Sometime” zárja, egy akusztikus gitáros szerzemény. Kicsit mintha máshol és más időben játszódna ez a dal, újfent Halper László sokoldalúságára mutat rá.

Izgalmas volt hallgatni, hogyan vándorolnak a zenészek az egyik hangulatból, zenei stílusból a másikba. Minden környezetben kiválóan teljesítettek és úgy gondolom, hogy kijelenthetjük, mindenképp megfelelt ez az album a nagyobb elvárásoknak.

Halper Quintet: Blues from Angelland (2019)

• ·Boxes
• ·Wednesday
• ·Tip Top Funk
• ·Sydney Sunset
• ·Little Steps
• ·Old School Funk
• ·Scottish Field
• ·New Song
• ·Blues from Angelland
• ·Silentium
• ·Somewhere, Sometime

Halper László – elektromos és akusztikus gitár

Kollmann Gábor – altszaxofon

Fekete István – trombita

Kosztyu Zsolt – basszusgitár

Sramkó János – dob

Vendégzenészek:

Eddie Gomez – bőgő (1, 2, 5, 10)

Randy Brecker – trombita (9)

Angus Bangus Thomas – basszusgitár (3)

Szakcsi Lakatos Béla – billentyűk (1)

Tony Lakatos – tenorszaxofon (3)

Horváth Kornél – ütőhangszerek (4)

Ric Toldon – ütőhangszerek (3, 6)

Solti János – dob (9)

Póka Egon – basszusgitár (9)

Lattmann Béla – basszusgitár (8)

Samu Enikő – hegedű (4, 11)

Jánosházi Péter – cselló (4, 11)