JazzMa

Friss Hírek

BJC 11!2019. január 17.
Shorter, Wayne: Emanon2019. január 16.
Játék – 2019. január2019. január 06.
Gone but Not Forgotten 20182018. december 31.
A JAZZ ESSZENCIÁJA2018. december 30.
RÁKFOGÓ LEMEZFELVÉTEL2018. december 15.

Lemezpolc kritika:
Benzie, Alan - Little Mysteries

Benzie, Alan: Little Mysteries 2018. január 24., Gáspár Károly

alan-benzie-trio-little-mysteries.jpg

Alan Benzie Trio - Little Mysteries


„A skót menü magyar fűszerrel az igazi!”

Skócia kapcsán azon közhelyek jutnak eszembe, mint a kísértetkastélyok, a Loch Ness-i szörny, és sok-sok vicc, melyek mindegyike a gyönyörű tájékon élő emberek -finoman szólva- szűkmarkúságán élcelődik. Nos, szellemek, bizonyos túlvilági energiák létezésében hiszek, Nessi-ben már kevésbé, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy a skótok között sincs több garasoskodó, mint bármely más náció tagjai között.

No, de most abszolút nem a fenti „dógok” miatt hoztam szóba az angol koronához tartozó országot, annál inkább azért, mert a „Little Mysteries” című korong forog lejátszómban, mely a skót Alan Benzie triójának legújabb anyaga!

A most 27 éves Benzie már egészen fiatalon bizonyította hazájában, és világszerte, hogy a jazz zongorázás területén bizony Vele is komolyan számolni kell, hiszen már 17 évesen megnyerte a BBC Skócia Fiatal Jazz Zenésze Díjat! 2015-ben jött ki első lemeze, a „Traveller’s Tales”, és most itt a folytatás!

Mindkét lemezen a szintén skót Andrew Robb bőgőzik, és a mi fiunk -az a bizonyos jóféle „magyar fűszer”- Juhász Márton dobol!

A „Little Mysteries”-en kilenc dal hangzik el; hét Benzie nevéhez fűződik, kettőt Robb jegyez („Beslan”, „Red Street”).

Ha nagyon röviden és tömören kellene összefoglalnom a felvétellel kapcsolatos gondolataimat, azt mondanám: nagyon friss és mai! Benzie-ék nem távolodtak el a mainstream vonulattól, de azért azt ne várjuk, hogy lüktető swingek csendülnek fel. A fősodrás megjelenítése a hangzásban, a klasszikus zongora trió felállásban, és a szellemiségben rejlik. Úgy interpretálják a dalokat, hogy nem akarnak „sound”-okkal, „kütyükkel” erőltetett hatást kiváltani. Nincs is rá szükségük, hiszen kezeik, és szívük-lelkül által hangszereikből ezerféle színt tudnak elővarázsolni, teszik ezt úgy, hogy mindig a megfelelőt választják az adott kompozícióhoz, dalhoz, pillanathoz!

A felvétel alapvetően -jó értelemben véve- romantikus, melankolikus. Minden számban szép melódiák jutnak el füleinkbe, ezek némelyike a jazzhez szokott hallgatóság számára könnyebben, a „szűzeknek” tán kevéssé értelmezhető gyönyörűnek, de például a „There Will Be Other Sunsets” már-már pop dalként is megállná a helyét. Szeretem ezt az ars poetica-t, hiszen a jazz célja nem lehet az, hogy riassza a Közönséget öncélú „őrjöngéssel”, vagy álintellektuális, „geil” muzsikával. Szép számmal látok-hallok erre példákat a hazai jazz szcéna tagjainak produktumai közül. Sajnos...

Nyilván elfogult vagyok Juhász Mártonnal, hiszen egy magyar kollégáról-barátról van szó, de higgyék el, nem ez mondatja velem, hogy játéka világszínvonalú! Felemelő érzés tapasztalni az a muzikalitást, ami Marci dobolásában rejlik!

Azt gondolom, Benzie-re figyelni kell, mert nagyszerű zongorista és szerző. De mégis van egy olyan érzésem, hogy még nem találta meg teljesen önmagát. Kompozíciói, de elsősorban improvizáció nem egyszer túlságosan Brad Mehldau-ra emlékeztetnek. Ezzel nincsen egyedül, hiszen a zseniális amerikai zongorista meghódította a Közönséget és a szakmát egyaránt. Teszem hozzá: joggal! Azonban Benzie esetében nem egyszer gyulladt ki a „copy-riasztó” piros lámpája nálam. Ne feledjük, még mindig egy nagyon fiatal emberről van szó, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan „kijön Mehldau utcájából”!

Persze ilyenkor eszembe ötlik: attól mert valaki a még mindig varázslatosan hangzó „Nyugatról” érkezik, nem azt jelenti, hogy feltétel nélkül „el kell ájulni tőle”. Figyelmébe ajánlom ezt a tulajoknak, szervezőknek is, mivel nem egyszer látom azt, hogy külföldi művészek esetében olyan kampányt folytatnak -ha itt koncerteznek-, mintha maga Miles Davis, John Coltrane, vagy Bill Evans tért volna vissza hozzánk az égi klubokból, miközben jobbnál-jobb magyar jazzisták -kényszerűen- otthon kapcsolgatják a tévét...

A fentiek ellenére, és a még fentiebbek figyelembe vételével, jó szívvel ajánlom Önöknek a „Little Mysteries”-t, sőt, felhívom szíves figyelmüket, hogy február 6-án Budapesten, az Opus Jazz Club-ban, 7-én pedig Pécsett, a Metronóm Jazz Club-ban hallhatják élőben a lemez anyagát, az Alan Benzie Trio előadásában!


Alan Benzie Trio: Little Mysteries (2018)

1. Natsume


2. The Warrior Who Became a Tiger

3. Beslan


4. Hatake Song


5. Sunken Ruins


6. Red Street


7. There Will Be Other Sunsets

8. Inexorable


9. The Rest of His Days


Alan Benzie - zongora

Andrew Robb - bőgő

Juhász Márton - dob


Vissza a lemezhez