JazzMa

Friss Hírek

RUSZTIKUS SZOMBAT2018. augusztus 13.
Végezetül2018. augusztus 06.
Debrecen – Coda2018. augusztus 06.
Szombat esti bebop2018. augusztus 06.
Szombaton is bor és jazz2018. augusztus 05.
Mindenki másképp csinálja2018. augusztus 04.
DEBRECEN FELÉ, FÉLÚTON 2018. augusztus 04.
Viharos kezdés2018. augusztus 03.
Első nap, utolsó koncert2018. augusztus 03.
BEVÁLTOTT NYEREMÉNY2018. augusztus 03.
EGRI A NÉGYZETEN2018. augusztus 01.
QUINCY JONES 852018. július 23.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Lemezpolc kritika:
Brahem, Anouar - Blue Maqams

Brahem, Anouar: Blue Maqams 2017. december 29., Dr. Nagy Sándor

anouar-brahem-blue-maqams.JPG

Anouar Brahem - Blue Maqams (ECM - Hangvető)

Az idén májusban, a New York-i Avatar Stúdióban felvett kilenc Brahem kompozíciót tartalmazó lemezt októberben adta ki a neves német cég - a hatvan éves tunéziai muzsikus legújabb CD-jét.
Több mint negyedévszázada, 1991 óta jelennek meg albumai ennél a kiadónál, különböző felállásokban. Most világsztárok a közreműködők: a két angolt (és a tengeren túlit...) nem hiszem, hogy be kellene mutatnom - Dave Holland bőgőzik, Django Bates zongorázik, és az amerikai Jack DeJohnette dobol. Nem akármilyen quartet...
Röviden a hangszerről és a lemez címéről. Az oud (arab lant) húros, domború hátú, pengetős instrumentum - a muszlim világ egyik jelképe.
A lemez címében található maqam lényegében egy dallamvezetési forma - szó szerint helyet, pozíciót jelent - átvitt értelemben bizonyos improvizációs technikát. Tehát: az arab népzene, a világzene (ezt nem igazán szeretem, de van jobb?) és legnagyobb részt a jazz egyedi elegyét kapjuk - elképesztő színvonalon. (Van jobb, mint az elképesztő, de most ez jutott eszembe...)
Még a címről: a blue nem kék! Az is lehetne, de (itt) nem az. (Lásd még: Gershwin - "Rhapsody in Blue".) Vagyis: gyenge, bánatos, puritán, pikáns - sok (más) jelentése (is) van - most talán szomorkás. Legalábbis én így értelmezem.
A hosszú, 77 perces lemez igazi csemege! Persze, nem ez a jó szó, nem teljesen ideillő. Mégis kifejező. Négy fantasztikus muzsikus érzelemmel teli, különleges játéka - finoman, visszafogottan, teljes összhangban.
A dallamok könnyűek, olykor játékosak - nem vidámak, nem "ütnek" - "csak" szárnyalnak. Talán szokatlan az arab melódiákhoz a (legjobb értelemben vett) profi, hagyományos jazz trió kíséret - de "működik".
Egy-egy szóló, vagy intro átveszi a prímet - de inkább átmenetileg. Négyük összjátéka dominál, és ez jelzés értékű.

Nem mennék bele - távol áll tőlem a politika - de a "megegyezés" - mint olyan - jutott az eszembe. Ha még van, aki érti...
Talán a képzőművészet összevethető (lenne) a jazz-zel - mondjuk a festészettel. Vagyis: olyan ez a lemez, mint amikor egy szép festményhez gyönyörű a keret...

1. Opening Day
2. La Nuit
3. Blue Maqams
4. Bahia
5. La Passante
6. Bom Dia Rio
7. Persepolis's Mirage
8. The Recovered Road to Al-Sham
9. Unexpected Outcome

Anouar Brahem - arab lant (oud)
Dave Holland - bőgő
Jack DeJohnette - dob
Django Bates - zongora



Vissza a lemezhez