JazzMa

Friss Hírek

Monday Speaks2024. május 13.
AMP – 20242024. május 12.
Koncert ajánló2024. május 11.
Takase, Aki: Forte2024. május 06.
ConnecTrio: Luminosity2024. május 04.

Lemezpolc kritika:
Glasper, Robert - Black Radio 2

Glasper, Robert: Black Radio 2 2013. november 28., Balogh Zoltán

robert-glasper-experiment-black-radio-2.jpg

Robert Glasper Experiment - Black Radio 2 (Blue Note - Universal Hungary)


A Houston-i Grammy-díjas úriember mondhatni új világot teremtett. Én előszőr jazz zongoristaként hallottam Robert Glaspert )1978). Egyedi stílusa és modern zongorajátéka első hallásra nyomot hagyott bennem.

Már akkor is észre lehetett venni a zenéjében azokat az elemeket, amiket most a “Black Radio 2" albumban is használ.

Többször is előfordulnak a kis terccel lejjebb egymás után következő moll akkordok, valamint a jazzből jövő saját frázisai is feltűnnek a lemezen lévő dalokban dallamtémaként.

A lemez stílusát nem is olyan egyszerű behatárolni, mint gondolnánk. Feltűnnek hip-hop-os elemek, R&B éneklés, jazz és neo soul akkordok, nem is akármilyenek. Ezen kivül néhány dalban rap-et és gospel vokált is hallhatunk. Ami még különlegesebbé teszi a dolgot az, hogy vocodert használ a dallamok megjelenítésére.

Csodálatos, hogy ennyi féle stílus keveredik. Különböző élethelyzetből  jött emberek szólaltatják meg saját stilusjegyeiket, mégis minden dal passzol egymáshoz. Nem érzi azt a hallgató, hogy egy bemutatkozó CD-t hallgat, amin mindenféle énekes megfordul és mindenki a saját zenéjét játssza és stílusban különbözőek, hanem Glasper zenéje mindegyik dalra rányomta pecsétjét. Mindegyik ugyanolyan és mindegyik nagyon különböző egyben. Egységes és profi.

Benne vannak a “fekete” gyökerek a blues-ból, amit igazán az éneklésben lehet felismerni, valamint amint már említettem, a mai jazz és neo soul zene, amit az akkordok és a dob groove-ok tükröznek leginkább. Az utolsó dalban hallhatunk a gospel zenéből is egy kis ízelítőt. Nem a zene, hanem inkább a szöveg és az ének teszi gospelessé, de Glasper jól ötvözte a saját stílusával.

Ami meghatározó aurát kölcsönöz az egész lemeznek - a kitűnő ízléses “dörmögő” basszusjáték. (Derrick Hodge!) Ez egy igazi “autós lemez”. Autóban hallgatva jobb kedvre deríti az embert, bármilyen kedve is legyen. Nagyon érdekes ötlet az is, hogy a lemez úgy lett kitalálva, mintha egy élő rádióközvetítés lenne. Nekem személy szerint mindegyik dal nagyon tetszik.

De beszéljünk egy kicsit a lemezen vendégszereplő sztárokról is! Feltűnik Snoop Dogg, Dwele, Faith Evans, a 9 Grammy-díjas Norah Jones, Lalah Hathaway valamint a szintén Grammy-díjas énekesnő Jill Scott is, csakhogy néhányat említsek.

Mivel ez Blue Note kiadás, és mint tudjuk a Blue Note olyan "impró királyok" lemezeit jelentette már meg, mint Keith Jarrett, Brad Mehldau, Chick Corea, Oscar Peterson csakhogy a jazz zongoristák közül emlitsünk néhányat, nekem az impró nagyon kevésnek tűnik. Rövidek a zongoraszólók, valamint nagyon kevés dalban szólalnak meg. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen, de nekem akkor is kevés.

2-3 dalban van zongoraszóló, de igazán nem hagyta magát kibontakozni a kedves szerző. Én vagy többet vagy legalább 1 hosszabbat el tudtam volna képzelni a lemezen, így az igazán hozzáértő jazz zenészek is jobban megvették volna a lemezt, vagy legalábbis hallgatták volna (mivel lemezt már nem igazán divat venni). Ennek ellenére a listák élén van így is a lemez. (2 hete ez a New York-i Jazzlista vezető!)

Én szívemből kívánok további sikereket Robert Glasper-nek, hiszen ahogy az elején is említettem, új világot ismertet meg a jazz és az R&B zene imádóival.


Vissza a lemezhez