JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Hosn, Makram Aboul - Transmigration

Hosn, Makram Aboul: Transmigration 2021. március 30., Kolta Péter

makram-aboul-hosn-transmigration.jpg

Makram Aboul Hosn – Transmigration (Makra Music)


Makram Aboul Hosn libanoni muzsikusról talán mifelénk nem hallunk olyan gyakran. Bejrútban annál inkább: a libanoni zenei élet egyik meghatározó alakja jazz, rock, klasszikus és arab népzenészek, együttesek körében. A Bejrúthoz közeli Notre Dame University tanáraként jazz zenészeket képez. Nagybőgőn és basszusgitáron is játszik, komponál, illetve sokat dolgozik hangszerelőként is.

A „Transmigration” (magyarul lélekvándorlás) című lemez felvételét nem mindennapi események előzték meg. Makram egy állami ösztöndíj keretében kapott lehetőséget, hogy elkészítse második albumát. Eredetileg a felvételre Európában került volna sor, nemzetközi környezetben, 2019 második felében. Októberben azonban az ország vezetése (a magas adóterhek, a korrupció, a közel 50 százalékos munkanélküliség) ellen tiltakozások sorozata kezdődött a víz és áram nélkül maradt lakosság részéről, mely végül forradalomhoz vezetett. Nem sokkal később egyértelmű volt, hogy Libanont sem kerüli el a koronavírus. A romokban heverő ország zenészei teljesen kilátástalan helyzetben találták magukat.

Makram ekkor döntötte el, hogy a felvételeket hazájában készíti elsősorban libanoni muzsikusokkal. A stúdióval augusztus elejét jelölte ki a munkálatokra. Augusztus 4-én azonban Bejrút kikötőjét és környékét robbanás érte, egy szörnyű katasztrófa, melynek híre ment szerte a világban. Otthonok omlottak össze, családok veszítették el mindenüket, gyerekek maradtak árván. Makram és zenésztársai úgy érezték, ez nem az a helyzet, amikor lemezfelvételt kell készíteni. Mégis, valami azt súgta, hogy fel kell állni és meg kell csinálni!

Mivel az eredeti tervhez képest egészen más felállás alakult ki, Makram teljesen áthangszerelte a dalokat.

A tizenegy kompozíciót tartalmazó album szinte minden perce ki van találva, meg van hangszerelve. A bőgősre olyan zenészek voltak hatással, mint Thad Jones/Mel Lewis, Monk & Mingus to Stravinsky and Ali Farka Touré.

Mintha egy klasszikus big band lemezt hallgatnánk bebop szaxofonszólókkal és Joe Locke frenetikus vibrafonjátékával. Ötletesség járja át a lemezt, sok poénnal, üde frissességgel. Egyes hangszerelésekben ismert jazz standardek témáit is hallhatjuk néhány ütem erejéig, elbújtatva egy nagyobb témába, egységbe. Néha olyan érzésem van, mintha egy Walt Disney rajzfilm zenéjét hallgatnám (Someday My Prince Will Come) mai köntösben. Számomra olykor túl sok a megírt ötletesség, a komponált elem, alkalmanként számomra túlzottan „szögletes” a muzsika. Jól esne több spontán rész, szabadabb muzsikálás. Ugyanakkor szimpatikus, hogy nem az egyéni hangszeres, vagy szólójátékra van kihegyezve az album, hanem az összjátékra, az együttes zenére. Ez pedig jól tükrözi azt a reménytelen helyzetet, ami Makram országában uralkodik, és amiből az összefogás lehet az egyetlen kiút.

Meglepődtem azon, hogy a „Modjadji” szerzeményt kivéve nem tudnám megmondani, a világ mely pontjáról érkezett a „Transmigration” lemez. Nem sok minden utal Makram libanoni gyökereire, kulturális hátterére, amit kifejezetten sajnálok. Szeretem, ha egy zenész összemossa az amerikai jazz zenét saját, gazdag kultúrájával. Persze ezt nem mindenki gondolja, gondolhatja így – de számomra úgy lett volna teljes a „Transmigration”.


Vissza a lemezhez