Stigers, Curtis: This Life 2022. március 25., Csányi István

Curtis Stigers - This Life (Emarcy/Universal Hungary 2022)

Az mindig különleges “együttállás”, mikor egy fehér férfinak “feka” hangja van.

Láttunk már pár ilyet. Michael McDonald, Huey Lewis és nyilván még lehetne folytatni a sort.

Itt is az első megszólalásnál beugrik Ray Charles, de még előtte a zenéről.

Ahogy megszólal a lemez, azonnal tudom, hogy “otthon” vagyok, most valami olyasmi következik, amit szeretek.

Phaser-es Rhodes, fúvósok, laza, cool zene.

Különösen a bőgő hangzását imádom és jól is szól az egész.

Nem megyek végig az összes számon egyenként, lényeg, hogy “in the mood” a szitu végig.

Váltogatják egymást a balladák és a gyorsabb tempók, nyilván tudatos, hogy ennyi lassú szám van, mert ott jön ki igazán ez az egyedi hangkarakter.

Plusz a szaxofon, mert azon is ő játszik!

Ez a harmadik összetevő a siker receptjében.

Sármos hapsi, Ray Charles hang és szaxofon.

Korrekt sound, korrekt fújás. Nem kapom fel a fejem, de nem is ez a cél.

A 90-es években, amikor feltűnt, én meg éppen jazz-tanszakos voltam, a Babos Gyuszi egyszer odatűzte, hogy nekem is ezt kéne csinálnom. :-)

Érdekesség, hogy az a bizonyos dal, amivel befutott, az “I Wonder Why” szerepel ezen az albumon is, így 25 év után, nyilván ebben a stílusban.

Érdekes összevetni a kettőt.

Van még “Summertime” Gershwin-től kicsit “reggae”-sen, és egy dal, amit én Peabo Bryson-tól ismerek: “Never Saw a Miracle”.

Összességében az egész anyag nagyon kellemes, színvonalas.

Ha kritikát kéne megfogalmaznom, azt mondanám, hogy túl sima, túl angolos nekem, de közben tisztában vagyok vele, hogy mire “megy ki a játék”.

A nap végén lerogyva egy pohár borral egyszerűen tökéletes.

Lehet, hogy hallgatnom kéne Gyuszira.

Önök pedig hallgassák meg a lemezt!