Világsztárok Magyarországon – A Chick Corea Elektric Band II a Budai Parkszínpadon 1994. június 10-én
2016. február 14., Maloschik Róbert
Mivel lassan 1 éve nem publikált új anyagot rovatvezetőnk (Márkus József – Székesfehérvár), úgy döntöttem, gatyába rázom én ezt a Régi műsoraim menüpont alatt található rovatot!
Akkoriban már gyanítani lehetett, hogy örökös kitiltásom (Csúcs/Kiss elvtársuras száműzetésem) a Magyar Rádióból rövidesen semmissé válik, és az SZDSZ-es Körmendi Ferenc nyomására, az új MSZP-s elnök Szirányi János az ősztől fel fog venni, mint az MR valaha volt első státuszos jazz-szerkesztőjét! (Amely státusz 2010-es nyugdíjba vonulásom okán megszűnt!) Szóval me and my lovely wife Gabriella megvettük a két jegyet, s elmentünk egyik kedvenc jazz zongoristánk, Chick Corea második fusion zenekarának első budapesti koncertjére! (Akkor még nem gyanítottuk, hogy 12 és fél évvel később mi fogjuk Budapesten és Debrecenben felléptetni a Magyar Telekom Szimfonikusokkal… Azt meg végképp nem, hogy milyen görényül fog velünk viselkedni… De erre majd akkor térnék ki, mikor sorozatunk elérkezik 2006 decemberéhez!)
Nekem akkor (1994 nyarán) már rég megvolt a Chick Corea Elektric Band II 1993. szeptember 14-én megjelent CD-je, a „Paint the World”.
A régi játszótársak közül visszatért az alt- és szopránszaxofonon játszó 37 éves kaliforniai Eric Marienthal, aki 1986-ban már az első Elektric Band-del is fellépett Budapesten.
Ebben a másodiknak titulált formációban Scott Henderson (1986-ban ő volt a gitáros), majd Frank Gambale helyére a mifelénk jól ismert (…) dél-dakotai kisváros Sioux Falls szülötte, az akkor már Los Angeles-ben lakó és épp 41 éves gitáros Mike Miller került.
John Patitucci helyét az akkor 37 éves bostoni basszusgitáros Jimmy Earl vette át.
De a legnagyobb szenzációt az „új fiúk” közül a Dave Weckl helyére ülő, akkor 25 éves Chicago-i dobos, Gary Novak okozta. Szakcsitól kezdve Szendőfi Petiig mindenki ki volt tőle ájulva.
A két ráadással együtt közel két és félórás koncert nagyon tetszett a közönségnek. (No jó nekünk is! Sőt, magának a maestro-nak is. Chick ugyanis 2006-ban, mikor mi hoztuk ide, megkérdezte tőlünk, hogy eddig melyik budapesti koncertjén voltunk, majd mikor elkezdtük sorolni: 1983, 1986, 1994, ennél az 1994-esnél azt mondta, hogy eddig ez volt a legjobb hangversenye nálunk!)
Szóval a közönség totál extázisban volt! Már az első számnál (Paint the World) nemcsak tapsok, hanem huhogások és sikolyok voltak… És ha lehet ilyent mondani, a helyzet tovább fokozódott. Sőt, a Chick által befejezésnek szánt „Reprise” után olyan „standing ovation” volt, hogy kénytelenek voltak két ráadást játszani. Utána már csak Corea jött vissza és mondta, hogy a közönség ne haragudjon, de már nem lesz több ráadás, mert másnap hajnalban kell tovább repülniük a turné következő állomására.
