Világsztárok Magyarországon – Chick Corea (Budapest Kongresszusi Központ 2006. december 6.)
2026. április 19., Maloschik Róbert
Közel 5 évi szünet után újraindítottam a Világsztárok Magyarországon sorozatot! – A szerk.
Ennek is volt előzménye, vagy inkább azt mondom, hogy előzményei.
Először is nem fogadta el az általunk felajánlott szállodát (Corinthia), ragaszkodott a Kempinskihez. Másodszor pedig mindenáron Lincoln limuzint kért a szállításhoz. Ja, és hozta magával fia haverját, hogy az akkor megjelent CD-je (The Ultimate Adventure) szórólapját osztogassa a Budapest Kongresszusi Központ közönségének.
Aztán megérkezett Corea és stábja Budapestre. Addigra már nagyon elegünk volt az egészből, így ki sem mentünk a reptérre értük, hanem szegény Kiss Zolit küldtük Ferihegyre. (Sajnos, Kiss Zoli "Hagyma" 2022-ben meghalt!)
Mi a Kempnskibe mentünk, ahol Corea már felment a szobába. A „roadmanager”-nek bemutatott bennünket Kiss Zoli. Közölte velünk, hogy a föld alól is szerezzünk egy olyan zongorát Chick-nek, ami befér az ajtón. Mondtam, de olyan méretű akusztikus zongora nincs a világon. Hát akkor szerezzünk egy olyan elektromos zongorát, amin van akusztikus hangszín. Cseke Gábor jutott eszembe. Felhívtam és mondtam, hogy azonnal jöjjön a Kempinskibe a zongorájával. Fél órán belül ott volt. Felszóltunk a portáról, Chick már aludt és nem vette fel. Hívattuk a „roadmanager” szobáját, ő még nem aludt. Azt kérdezte: „Ilyen gyorsan?”. Bátorságot vett, és addig kopogtatott CC ajtaján, amíg az nem nyitotta ki. Leszóltak a portára, vigyük a zongorát. Chick nem volt túl barátságos, de Csekének megköszönte a zongorát és kezet fogott vele. Aztán megkérdezte tőle, hogy ráérne-e a következő napokban, mert szüksége lenne rá. Cseke mondta, sajnos nem ér rá. Erre CC hozzám fordult, kit ajánlanék? Eszembe jutott, hogy Szabó Dani nagyon szereti Chick zenéjét, így felhívtam Danit, aki először nem akart hinni a fülének, de utána boldogan elvállalta.
December 5-én délután próba volt a MATÁV Zeneházban. A „roadmanager” hisztizett, hogy hol a Lincoln? De aztán Chick simán beszállt a Mercedes taxiba, de ragaszkodott hozzá, hogy ne mozduljon a Páva utcából, mert a próba végén vigye vissza a szállodába.
A próbán derült ki, hogy a MATÁV által felkért karmester, Héja Domonkos megbetegedett, így Kovács László ugrott be helyette.
A próba után ötkor sajtótájékoztatót tartottunk a Kempinskiben, ahova közel 30 újságíró jött el. Ez már tetszett Corea-nak is.
Utána mi hazajöttünk, és megvacsoráztunk. Mielőtt megfürödhettünk volna, este 8 körül csöngött a telefon, Isabella Fãdler kérdezte, hol vagyunk? Hol lennénk? Itthon. Ne hülyéskedj Robi – mondta Isabella –, itt ülünk a Kempinski különtermében és rátok várunk. Már is induljunk, és hozzuk magunkkal az ő 3 jegyüket és a Corea-nak járó 20 tiszteletjegyet. Mondtam neki, nincs hozzá kedvünk. De azért megkérdeztem, hányan vagytok? Mondta, 10-en, de ne féljek, ők fizetik a vacsorát. Mondtam, ti hárman + Corea-ék négyen, az hét. De jöttek hármam a Szcientológiai Egyháztól is – mondta Isabella. (Aki nem tudná, Chick Corea is szcientológus volt!) Erre Gabi mondta, akkor ő inkább nem jön. Én hívtam egy taxit és kb. 20 perc múlva ott voltam. Odaadtam egy borítékban a 20 jegyet Corea-nak, ő meg odaadta a mellette ülő szcientológusnak…
Pénteken reggel Szabó Dani keserű szájízzel hívott fel, hogy mondjam el, hol van a Kempinski közelében olyan bolt, ahol ceruzát és kottapapírt lehet kapni. Mondtam, halvány gőzöm sincs. Kiderült Chick kérte Danit, hogy ezeket sürgősen szerezze be!
Aztán december 6-án délutánra ott volt a kért Yamaha modell a BKK-ban, és jó hangulatban lezajlott a főpróba. Annyi mellékzöngével, hogy amikor Kiss Zoli hozta Chick Corea-t és Bernie Kirsh-t, akkor a művészbejáróban ültek a „stage hand”-ek és cigarettáztak. Az egyik tele volt tetoválva, amitől Corea kicsit megrémült. Mondtam neki, ezek a ház alkalmazottjai…
Este a koncert következett. Amíg a zenekar tagjai a főpróba után hazamentek átöltözni, addig megdöbbenést keltett, hogy Corea csak az ingét cserélte le és ugyanabban a tornacipőben volt, mint délután…
Az első részben Wolfgang Amadeus Mozart darabját adták elő: c-moll zongoraverseny K. 491. A végén nagy taps, majd 20-25 perces szünet következett.
A második részében Corea egyik kedvenc zeneszerzője Bartók Béla „15 magyar Parasztdal”-ára improvizált. Mi Gabival szokás szerint az első sor közepén ültünk. Az egyik darab után Corea felállt a zongorától és azt mondta, hogy ez egy szlovák pásztor dal. Ezen a közönség elképedt, néhány fütty jelezte a nem tetszést. Ekkor odamentem a színpad széléhez és mondtam Corea-nak, Bartóknak és a magyar parasztoknak semmi köze a szlovákokhoz. Visszamentem a helyemre, alig ültem le, mikor a színpadról Corea egy papundekli darabot dobott felém. Kapásból belerúgtam, és az ív után a második sor szélén ülő kolleganőmet találtam fejbe. Nagy taps a nézőtéren…
A koncert végén dübörgő vastaps után Corea visszajött és jazz standardeket játszott.
