Plútó, avagy Finucci Bros. +
Pár héttel ezelőtt volt szerencsém a Finucci Bros. koncertjének második felét meghallgatni. Nagy bánatomra szolgált, hogy fontos elintézendőm miatt az első részről lemaradtam. Már évekkel ezelőtt, amikor Ausztráliában éltem, felfigyeltem rájuk, mint a magyar jazzélet kiváló új tehetséges csapatára. Ottani zenész barátaimnak is megmutattam pár számot a felvételeikből és mindenki elragadtatással beszélt róluk. Engem is elbűvöltek friss zenéjükkel, bravúros technikájukkal. Ez az előadás is a klubban fergeteges volt, de miután nem hallottam a teljes koncertet, így nem lett volna helyénvaló, hogy írjak erről.(Azért ennek az írásnak a végére mégis beteszek néhány képet erről is, hiszen közel 50 éve már, hogy fotóval foglalkozom.)
Nagyon vártam már Plútó szeptember 29-i koncertjét is, hiszen ugyanez a zenekar játszott (Balogh Roland – gitár, Balogh Zoltán – zongora, Horváth Pluto József – basszusgitár, Bordás József – dob), kiegészülve egy számomra ismeretlen énekessel, Havas Lajos (Chico) énekes előadóművésszel. „My Words” címmel hirdette a Budapest Jazz Club és valóban, Plútó egy-egy szám előtt néhány szóval bevezette a dalokat, amelyek az ő életéről, muzsikájáról szóltak. Gyermekéről, Édesapja haláláról, szerelméről szóltak a sokszor meghitt, lírai hangulatú, gyakran tempós, néha kicsit talán popos, de sosem érzelgős dalok. Minden szám 10-15 perc hosszú volt, bőven teret adva mindegyik előadónak, hogy improvizációival, briliáns technikai tudásával elkápráztathassa közönségét. A jogos és megérdemelt tapsvihar sosem maradt el. A nemzetközi közönség el volt bűvölve. Sok francia és angol szót hallottam, és még néhány orosz is akadt a hallgatók között. Úgy tűnik, hogy hírnevük már messze túlhaladta kicsiny országunk határait. Az első részben Havas Lajos csak scat-elt, azaz szavak nélkül énekelt. Nem is kellett a tolmács, hiszen a számok hangulata magért beszélt. A második részben aztán magyar dalok is voltak. Egyetlen kifogásként kell felhoznom azonban, hogy a fiúk nem tudták, hogy ennyire vegyes a közönség, ezért a számok közötti kis bevezetők csak magyarul hangzottak el. Ha pár szóval angolul is elmondták volna kis bevezetőjüket, úgy a nemzetközi közönség még jobban értékelte volna, amit hallott. Mindez persze nem von le semmit sem a zenei élvezetből. A siker sem maradt el, de sajnos az idő szűke miatt 10.30 körül be kellet fejezniük a koncertet. Hiába próbálta volna a közönség vastapssal visszahívni őket. A fúziós magyar zene kedvelői biztosan nem fogják kihagyni következő fellépésüket, ami, ha jól tudom, október 20-án lesz, ugyanitt. Én biztosan ott leszek.
