A Kék Ló nem sötét ló!
A Józsefváros kapcsán -sajnos- nem túl gyakran hallunk kulturális híreket, inkább a bűnügyekkel foglalkozó műsorokban fordulnak elő beszámolók a kerületben történtekről... Érdekes, kétarcú hely a „nyócker”, hiszen a Magyar Nemzeti Múzeum számára ugyanúgy otthont ad, mint egyes kétes hírű utcának, térnek, ahol sötétedés után jobb, ha gyakran háta mögé pillant az ember. Persze ezen a ponton kell gyorsan megjegyeznem: 40 éve élek a „nyolcban”, és nyugodtan kijelenthetem, némelyek túlzásba esnek, amikor lefestik az itt zajló eseményeket. Azt gondolom, összességében nem jobb, de nem is rosszabb a helyzet errefelé, mint a főváros más kerületeiben. Persze lehet, hogy Budán elegánsabban öltöznek a bűnözők, és vállalkozónak hívatják magukat...
No de változik a világ, és hála Istennek időnként jófelé tart. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi időben néhány merész ember tűnt fel, akik a Józsefvárosban nyitottak olyan klubot, ahol élő jazz zene (is) szól. Ezen vonulat egyik megtestesítője a Víg utca 28. szám alatt található Kék Ló. A Rákóczi téri vásárcsarnok tőszomszédságában található, leginkább a romkocsmákra hajazó, kellemes hangulatú helyen -ha jazzről van szó- elsősorban a „kísérleti improvizáció” stílusához tartozó zenekarok szoktak koncertezni, de időnként a mainstream képviselői is szóhoz jutnak. Így volt ez néhány hete a nagyszerű Trio Midnight, és december 2-án saját hármasom esetében. A magyar jazz egyik doyen-jével, a zseniális bőgőssel, Berkes Balázzsal, és a fiatal generáció jeles tagjával, Czirják Tamás dobossal érkeztünk a Kék Ló-ba muzsikálni.
A pince koncerttermet jelöltük ki a szervező, Gasner Márkkal (Ő is kolléga, hiszen a The Best Bad Trip kiváló dobosa!) az est helyszínéül, ahol bizony nagyon kellemes, vérbeli jazz club „feeling” fogadott bennünket, és a kedves Közönséget. Ilyenek lehettek -sőt tán még mostanság is hasonlóak- a már legendássá vált amerikai „dzseszzklábok”. Nem találunk két egyforma széket, asztalt, a csupasz falakon régi tükrökben láthatjuk magunkat. Nincs fényűzés, pompa, „csak” egy fontos dolog világlik ki a pince félhomályában: a sallangmentes őszinteség!
Nem akarom hosszúra nyújtani beszámolóm, a lényeg, hogy egy szép hangversenyt adtunk társaimmal, a jazzkedvelő publikum nagy örömére, bizonyítva, hogy a Kék Ló tábora nem csak az alternatív, free jazz felé hajló zenére „vevő”.
Bízom/bízunk abban, hogy a Józsefváros szívében található Kék Ló tovább nyargal, és csatlakozik azon budapesti klubokhoz, ahol rendszeresen magas színvonalú jazzkoncerteket hallhatunk! További sok sikert és kitartást kívánok ehhez a „Blue Horse” tulajának/tulajainak, szervezőjének!
u.i. Néhány fotót is készítettem a klubról, illetve menyasszonyom a triómról „akció” közben, ezek minőségéért elnézést kérek, ennyire tellett a telefonunkban található fényképezőgép kapacitásából!
Jó klubnak is kell a cégér!
Tessenek bejönni!
Kezdés előtti csendélet...
Trio in action - Part I
Trio in action - Part II
