JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2020. augusztus 07.
JazzUp – Kacsenyák Gábor2020. augusztus 06.
Warren, Kenny: In the Heat2020. augusztus 05.
Hárs-ok a parkban2020. augusztus 04.
Rejtvény – 2020 augusztus2020. augusztus 02.
Mi újság? - Tommy Vig2020. augusztus 02.
Heath, Jimmy: Love Letter2020. július 30.
Gold, Matt: Imagined Sky2020. július 27.
Szombat a Jedermannban2020. július 26.
Elek István 65!2020. július 17.

Hírek

A csepeli Gergő találkozása a kiwi Matthew-val a BJC-ben

A Harmónia Jazzműhely tegnapi koncertjén Matthew George Mitchell-t hallhattuk a Budapest Jazz Clubban. A 14 éve Magyarországon élő új-zélandi származású gitáros, zeneszerző most új felállással lépett színpadra. A zenekar tagjai Oláh Kálmán (zongora), Barcza Horváth József (bőgő), és Balázs Elemér (dob) voltak.

8.JPG


Pár bevezető szó (Matthew poénkodása) után kicsit oldottabb lett a hangulat, majd kezdődött is a koncert. Matthew zeneszerző oldalát ezúttal kevésbé ismerhettük meg, hiszen a saját számok helyett, inkább Coltrane szerzeményeket hallhattunk. Természetesen ettől még nagyon izgalmas volt, mert szinte mindet teljesen újragondolva adták elő, amit Matthew egyedi stílusa, és hangzása tovább fokozott. Az első a „Lonnie’s Lament” című szám volt, amit Coltrane-től balladaként ismerünk, most gyorsabban, swinges lüktetéssel hangzott el. A koncert sokszínűségéhez sokat tettek hozzá a változatos tempók, és egyedi hangszerelések. Jó példa erre Coltrane egy másik híres szerzeménye is, a „Giant Steps”, melynek tempója, metruma, és lüktetése is teljesen más, sokkal modernebb volt, mint az eredeti. A modern hatásokhoz Matthew effektekkel dúsított gitárhangzása is nagyban hozzájárult, amit a zenekar többi tagja is igyekezett alátámasztani. A zenekar tagjai között bár még nem hallhattuk együtt őket, nagyon jó volt az összhang. Nagyon izgalmas párbeszédek alakultak ki, például Oláh Kálmán és Matthew egyik közös bevezetőjében. A ritmusszekcióban klasszikusabb jazz hangzásokat, lüktetéseket hallhattunk. Meghatározó volt a swing, ennek ellenére hallhattunk modernebb poliritmusokat, metrumokat is, amikre szintén jól reagáltak a szólisták. A koncert legszebb pillanatai pedig a zárásként eljátszott „Naima” című balladában voltak. Ez már tényleg balladaként hangzott el, és itt jobban előtérbe kerültek a gitáreffektek, a beúsztatott akkordokkal, dallamokkal, visszhangokkal. A szólók is jól érvényesültek, mivel mindenki halkabban játszott.

A koncerten az egyetlen negatívum, amit azért meg kell említeni, hogy a gitár mindvégig halk volt a többi hangszerhez képest. Ez valószínűleg csak egy kis hangosítási malőr volt, de emiatt a gitár kissé háttérbe szorult, és a hangzás egyediségét adó effektek sem hallatszottak mindig.  Matthew-nak nem rég jelent meg „Quadraphilia” című lemeze, akinek felkeltette az érdeklődését, érdemes meghallgatni saját számait is, melyen stílusa, és egyéni hangzása, még erőteljesebben megjelenik.


2.JPG


1.jpg


9.JPG


3.JPG


4.JPG


5.JPG


6.JPG


7.JPG


10.JPG

Vissza a hírekhez