A csepeli Gergő találkozása a kiwi Matthew-val a BJC-ben
A Harmónia Jazzműhely tegnapi koncertjén Matthew George Mitchell-t hallhattuk a Budapest Jazz Clubban. A 14 éve Magyarországon élő új-zélandi származású gitáros, zeneszerző most új felállással lépett színpadra. A zenekar tagjai Oláh Kálmán (zongora), Barcza Horváth József (bőgő), és Balázs Elemér (dob) voltak.
Pár bevezető szó (Matthew poénkodása) után kicsit oldottabb lett a hangulat, majd kezdődött is a koncert. Matthew zeneszerző oldalát ezúttal kevésbé ismerhettük meg, hiszen a saját számok helyett, inkább Coltrane szerzeményeket hallhattunk. Természetesen ettől még nagyon izgalmas volt, mert szinte mindet teljesen újragondolva adták elő, amit Matthew egyedi stílusa, és hangzása tovább fokozott. Az első a „Lonnie’s Lament” című szám volt, amit Coltrane-től balladaként ismerünk, most gyorsabban, swinges lüktetéssel hangzott el. A koncert sokszínűségéhez sokat tettek hozzá a változatos tempók, és egyedi hangszerelések. Jó példa erre Coltrane egy másik híres szerzeménye is, a „Giant Steps”, melynek tempója, metruma, és lüktetése is teljesen más, sokkal modernebb volt, mint az eredeti. A modern hatásokhoz Matthew effektekkel dúsított gitárhangzása is nagyban hozzájárult, amit a zenekar többi tagja is igyekezett alátámasztani. A zenekar tagjai között bár még nem hallhattuk együtt őket, nagyon jó volt az összhang. Nagyon izgalmas párbeszédek alakultak ki, például Oláh Kálmán és Matthew egyik közös bevezetőjében. A ritmusszekcióban klasszikusabb jazz hangzásokat, lüktetéseket hallhattunk. Meghatározó volt a swing, ennek ellenére hallhattunk modernebb poliritmusokat, metrumokat is, amikre szintén jól reagáltak a szólisták. A koncert legszebb pillanatai pedig a zárásként eljátszott „Naima” című balladában voltak. Ez már tényleg balladaként hangzott el, és itt jobban előtérbe kerültek a gitáreffektek, a beúsztatott akkordokkal, dallamokkal, visszhangokkal. A szólók is jól érvényesültek, mivel mindenki halkabban játszott.
A koncerten az egyetlen negatívum, amit azért meg kell említeni, hogy a gitár mindvégig halk volt a többi hangszerhez képest. Ez valószínűleg csak egy kis hangosítási malőr volt, de emiatt a gitár kissé háttérbe szorult, és a hangzás egyediségét adó effektek sem hallatszottak mindig. Matthew-nak nem rég jelent meg „Quadraphilia” című lemeze, akinek felkeltette az érdeklődését, érdemes meghallgatni saját számait is, melyen stílusa, és egyéni hangzása, még erőteljesebben megjelenik.
