Bemutatkoznak a JazzMa.hu munkatársai – Lutring Magdolna „Maggie”

A www.jazzma.hu munkatársait bemutató sorozatunk mai vendége: Lutring Magdolna. Maggie több mint 6 éve dolgozik nekünk! Első verses koncertbeszámolója 2011. november 20-án jelent meg nálunk: http://www.jazzma.hu/hirek/2011/11/20/kedves-jazztamogato-robi/

1) Mikor és hol születtél?

Tatabánya, 1954. november 13.

2) Mikor kezdtél jazz-zel foglalkozni?

Kb. 17 éves koromtól hallgatok jazzt. A Kossuth Rádióban szerdánként este a 22 órás hírek után volt egy jazz műsor, Kiss Imre vezette. Szegény apukám részeges volt, és 10-kor zárt a kocsma, hazajött, és hogy ne halljam, miket kiabálnak a szüleim, rádióztam... Egyik barátom mutatott Deep Purple kazettákat, és így már egyenes út vezetett a jazz felé.

Általános iskolában remek énektanárunk volt, Noll Miklós. Ötödikben beültetett kóruson a szopránba, de nekem unalmas volt a dallamot énekelni, és hatodikban önhatalmúlag átültem az altba, mert ugye ők mindig mást csinálnak - innen tekintem magam jazzistának.

Aztán főiskolás koromban Pécsett voltak jazz koncertek, voltunk Nagykanizsán is sokat, Kozma Győző szervezésében, meg Tatabányán elkezdődött nyaranként a jazz tábor, és oda mindig elmentem.

3) Mikor költöztél Budapestre?

1981-ben jöttem ide dolgozni, mert Tatabányán nem volt szükség angoltanárra.

4) Milyen stílust/stílusokat kedvelsz?

Mindent, ami dallamos, van eleje és vége, van benne gondolat; de természetesen szeretem az improvizációt, ami a jazz lényege, a "mást csinálás". Ha valaki elkezd kamuzni, vagy mechanikusan játszik, az idegesít, nem beszélve a hamis éneklésről, amitől szabályosan rosszul leszek, szinte fáj; és nem ülöm le a jegy árát, azonnal kimegyek.

Pár dalszöveget írtam Márkus Tibornak, aki zenekaromnak, a Maggie és a Muzsikusoknak sokáig zongoristája is volt, most pedig Vincze Pál, a zongoristám zenésítette meg a BJC-ben, egy jam-en írott versemet - mindketten csodaszép dallamokat írnak.

Mivel magam is énekelek, nekem az énekelt jazz a kedvencem, de sok hangszerest is nagyon szeretek, és a fiatalokat mindig meghallgatom, ha tehetem.

Legkedvesebb hangszerem a bőgő, ez talán a fentiekből logikusan is következik.

5) Mikor kezdtél jazzlemezeket gyűjteni? Jelenleg hány LP-d és CD-d van?

Most nem tudom őket megszámolni, mert éppen vidéken vagyok, de sokkal több LP-m van, mint CD-m, mert manapság a pénzemet inkább koncertekre költöm, és már mindent el lehet érni a neten.

Karácsonyra kaptam egy Fábián Juli lemezt, és külön köszönöm, hogy ennyit foglalkozol vele. Sokat sírtam miatta én is.

6) Hol jelent meg az első cikked?

Természetesen nálad, a JazzMa.hu-n, de az is vers volt.

7) Szerinted azóta hány publikációd jelent meg napjainkig?

Nem tudom, nem sok, csak a verseim; ahhoz viszont ihlet kell, az, hogy ne legyek fáradt, és nagyon jó zenének kell lennie ahhoz, hogy írjak, akkor viszont röpül a tollam, igen gyorsan megszületnek a versek, otthon már csak javítgatni, húzni kell.

Ha írok verset, akkor rögtön felrakod, amit ezennel is nagyon köszönök.

Amikor 5 éves volt az oldal, megkérdeztem a BJC-beli koncerten, hányan olvastak tőlem verset a JazzMa.hu-n, hatan tették föl a kezüket, közülük is többségben voltak a tatabányaiak.

8) Hogyan kerültél kapcsolatba a JazzMa.hu-val?

Mivel eljártam a régi Márványterem-beli koncertekre, ahol meghallgattuk az egész magyar jazzpalettát ingyen - ott megismertelek téged a rádió után személyesen is, és Pocsai Krisztit - bár őt már a Postásból ismertem, hiszen Lakatos Ágihoz jártam én is - aztán valamelyik BJC-s koncerten mondtad, hogy van egy ilyen oldal, aminek igen megörültem.

9) Eddig milyen típusú cikkeid láttak napvilágot Magyarország piacvezető jazzfelületén?

Csak versek.

10) Ha a szigorú főszerkesztő (it's me, you know!) engedélyezné, lenne-e kedved valami újdonsággal jelentkezni 2018-ban?

Csak további versikéket tudok ígérni, nem vagyok nagy jazz-szakértő, inkább jazzkedvelőnek mondhatom csak magamat.