JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
Saját hangon2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

AMIT AZ IMPROVIZÁCIÓRÓL TUDNI ÉRDEMES, avagy Dresch Mihály és Lukács Miklós koncertje Győrben

Helyszín: Rómer Jazz Klub. Időpont 2018. január 24., szerda 19 óra. Teltház.

Keith Jarrett mondta egyszer, hogy játszott ő már sok mindenkivel, de amikor igazi barát is az illető, az más, azok az emlékezetes koncertek. Ez jutott eszembe, mikor Dresch Mihály és Lukács Miklós duóját hallgattam. A koncert igazi kuriózuma az volt, hogy az improvizációról szólt. Ezért, aki a népzene kedvéért jött, vagy csak jazzt akart hallgatni, hiányérzettel távozhatott. Akit viszont a rögtönzés érdekelt, az lubickolhatott.

A műsor Dresch szerzeményekből állt, amolyan népzenei „tükröződésekből”, ahogy ő aposztrofálta. Mert egy-egy dallam megszólalt úgy, ahogy egy New Orleans-i utcazenekar játszaná, máskor pedig egy barokk szalon kamarazenekarát imitálták. Hiszen már a klasszikusok is pontosan ezt csinálták. Mozart arra szánta a kadenciákat, hogy a műve előadója megmutathassa, mit tud. Volt szerzemény, amely úgy szólt, mint amikor egy népzenét játszó banda belefeledkezik a rögtönzött dallamvariánsokba, ezt szolgálja a kontrázó ritmushangszer és a szólózó is. Mert a népzene is akkor izgalmas, ha akkor születik, és nem konzervált feljegyzések rekonstrukciója.

Hogy lehetséges ez? Két titka van: a hangszerek és a hangszerelés. Egy muzsikusnak, ha elutazik valahova, nem kell mesélnie magáról, portfoliókat, felvételeket mutatnia. Elég, ha fogja a hangszerét és játszani kezd! Egy értő hallgató abból tudni fogja, honnan jött és mit tud.

Lukács Miklós megmutatta, hogy a pedálcimbalom hangereje legalább olyan jó, mint a zongoráé, dinamikai lehetőségei kivételesek, sőt a hang színezete a zenész és a húrok közti közvetlenebb kapcsolat miatt jobban befolyásolható. Ezért a hangszerelések bravúrosak. Játszott népi bandák ellenpontozó modorában, kamarazenekar csembalóját idézően, kézzel pengetve a húrokat egy lant hangzását imitálva, Dresch fúvós hangszerei, a szaxofon és a saját tervezésű furulya (fuhun) pedig mindegyik zenei környezetbe beleillik. A melódia és a ritmus többszólamúságának lenyűgöző variációit hallhattuk. Ehhez kell a zenészek jártassága a különböző zenei világok játékmodorának és technikájának tökéletes ismerete.

Olyan volt ez a koncert, mintha a jazz születését hallottuk volna. Sokféle zene, amit az improvizáció kapcsol össze. De több is annál, Szabados György már régen megmondta, az autentikus népzene nagyon is hasonlít a jazzhez, ráadásul benne van egy közösség szellemiségének ereje is.

A koncert ráadás számaiban, Lukács „Labirintus”-ában és főleg Coltrane „Naima”-jában aztán stílszerűen felvonultatta mindazt, amit az improvizációról tudni érdemes.

Egyetlen személyes megjegyzés a végére (ami az oldalon publikálóknál egyébként sem ritka): az remek dolog, hogy kint a koncert ideje alatt is a pultnál üldögélnek a vendégek. Az is, hogy fesztelen és hangos beszélgetésbe merül a csapos velük. De az ilyen jellegű koncerteknél ez elég zavaró. Lehet, hogy szólni kellene neki. Vagy becsukni az ajtót.


Vissza a hírekhez