Jazz a Márványteremben – Első évfolyam tizennyolcadik est III. rész

A sorozat kezdetén már megírtam, hogy milyen akadályokon kellett „átszökkennem” ahhoz, hogy végül is 1995. január 23-án elindulhasson a „Jazz at the Marble Hall”, magyarul „Jazz a Márványteremben” sorozatom. Az alapkoncepció az volt, hogy ezek a hétfői estek 7 órakor kezdődnek, hogy 10-re, a tapsok/ráadások miatt maximum fél 11-re befejeződhessenek. Az est nyitányául jazztörténeti sorozatot hallhatunk magyar jazzmuzsikusok előadásában, majd a második részben (Mester és Tanítványa) a jazztanszak egyik tanára mutatja be legkedvesebb tanítványát, végül a harmadik részben egy olyan fiatal együttest ajánlok a közönség figyelmébe, akik szerintem nagyobb figyelmet érdemelnének. Az 1995 és 2009 között elhangzott közel ötszáz koncertet rögzítettük, majd pár héttel később „Éjszakai jazzklub” sorozatomban valamennyiből műsort készítettem, ami el is hangzott a Bartók Rádióban.

A sorozat tizennyolcadik estje 1995. május 22-én került megrendezésre, szokás szerint teltházzal!

A második harmadban elméletileg a „Mester és tanítványa” rész dukált volna, de valami miatt az átkerült a harmadik részbe.

Így akkor Garay Attila jazzének tanár úr kedvenc végzős tanítványa, a Miskolcról Budapestre került Tisza Bea (1973) és zenekara, a TBA mutatkozott be.

A Sextettben természetesen Tisza Bea énekelt, Makovics Dénes (1962) szaxofonozott, Erdélyi Péter (1969) játszott szintetizátoron, Tóth István „Sztív” (1968) gitározott, Studniczky László „Zsatyi” (1971) basszusgitározott és Szendőfi Péter (1968) dobolt.

Két közismert jazz standard, valamint három TB szerzemény hangzott el, az alábbi sorrendben:

1) Burton Lane: On a Clear Day

2) Tisza Bea: Let me Prove to You

3) Tisza Bea: Reestimating Love

4) Duke Ellington: In a Sentimental Mood (ének-szintetizátor duó!)

5) Tisza Bea: Travellin’ Home

A közönség dübörgő vastapsára a zenekar (Bea nélkül!) egy ráadással válaszolt, ami nem volt más, mint Erdélyi Péter szerzeménye, a „Légkalapács blues”.