JazzMa

Friss Hírek

DESEŐ CSABA 80!2019. február 15.
Katché, Manu: The Scope2019. február 15.
CSÜTÖRTÖKI FÉSZEK JAM2019. február 12.
Pátkai Rozina: Taladim2019. február 12.
BEVÁLTOTT ÍGÉRET2019. február 08.
Lovano, Joe: Trio Tapestry2019. február 08.
3. Belvárosi Jazzverseny2019. február 07.
ÚJ SOROZAT INDULT2019. február 04.
Kovács Linda: Sunflower2019. február 04.
Játék – 2019. február2019. február 03.
ARCCAL A FÉM FELÉ2019. február 01.
Jazz-Január Svájcban2019. január 30.

Hírek

"Leütöttem három akkordot - és jött a zenekar!" - Exkluzív interjú Csík Gusztávval – 4/1. rész

A világjáró zongorista 2018. február 6-án, vagyis ma lett 75 éves - ebből az alkalomból kerestem fel otthonában. Fiatalos, nagyon kedves, hihetetlen memóriájú ember! Visszapörgettük az idő kerekét: elképesztő, hogy "mindenre" emlékszik! Születésnapi beszélgetés Csík Gusztávval - négy részben. (Mivel húsz perc után tegeződtünk - a teljes riport így jelenik meg.)

image1.jpg


Egerben születtél és a Park Hotelben már tíz évesen játszottál.

Igen. Összeraktak egy fiatal zenekart és egyetlen alkalommal játszottunk ott. Ebben nagy érdeme volt Paczók Gyulának, aki tanított engem (remélem, jól írtam a nevét) - a felesége rokonunk volt - ez is közrejátszott abban, hogy zongorista lettem. Ő oktatott először a  Zeneiskolában. De 13 évesen már hallottam Oscar Peterson-t és Ella Fitzgerald-ot - akkor eldöntöttem, hogy mit is csináljak.


image2.jpg


Oscar volt a legnagyobb hatással Rád?

Igen! A mai napig sokan mondják, hogy csak a technika. Nem igaz! Rám nagy hatással van még manapság is. Amikor én élőben láttam, már túl volt egy agyi történésen, béna volt

a bal oldala. Ha valaki csak virtuóz akar lenni - ahhoz mindkét kéz kell...

Így van! Ezt a képet 2005-ben, Montreux-ben készítette a dobos Alvin  Queen. Oscar intett, hogy csináljuk meg. Még akkor is szenzációs volt a koncerten!


image3.jpg


Menjünk tovább! Zeneakadémia?

Én oda nem jártam, ezt rosszul írják. 19 éves koromban kerültem Miskolcra, ott tanultam a konziban. A legjobb zenekarban játszottam minden este: úgy hívták, hogy Szirmai Kálmán és együttese. Kálmán nagyon jó gitáros volt.

De vissza Egerbe: már 15 éves koromban idősebb muzsikusokkal zenéltem, gyorsan tanultam. Aztán másnap az iskolában egy kicsit aludtam a padban... Normál gimnáziumba jártam (Dobó István) - úgyhogy kemény volt.


Akkor már tudtad, hogy zenész leszel?

Hát persze! Én zenész családból származom. Nem is volt kérdés, hogy mit csináljak.

Miskolc után Pege következett.


Nem Kertész Kornél és az Astoria?

Igazad van! '59-ben Garayt hallottam a Gellért Teraszon - 16 éves voltam. Érettségi után játszottam az Egri Népkertben (előtte Érsekkert volt...) egy négytagú zenekarban. Furcsa kis együttes volt, harcoltam, hogy legyen bőgős - nem akarták. Egy harmonikás játszott velünk, akinek el kellett tartania a családját. Mi, fiatalok még nem ismertük ezt a problémát. Úgyhogy ebbe bele kellett nyugodni.

'61-ben feljöttem Pestre és elmentem Kertész Kornélhoz. Mondtam neki, hogy elnézést kérek, nem lehetne beszállni? Műsor közben időnként volt 15 perc szünet - akkor valaki a zenekarból zongorázott.

Megkérdeztem, hogy nem játszhatnék-e? Erre ő: "Á, kérem, hát nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben. Majd holnap!" Megint elmentem, másnap kitaláltam azt, hogy tanulni szeretnék! "Hát, az is betelt, jöjjön majd vissza!" - hangzott a válasz. Harmadnap újra ott voltam és az utolsó szünet következett hajnali 3 óra felé. Akkor szóltak: "Na, jöjjön,  produkálja magát! Játsszon egyedül!" Ez olyan volt, mintha kést szúrnának a szívedbe. Erre én: "Nem lehetne a zenekarral?"  A válasz: "Ó, azt nem. Nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben (már megint...).

Maga Egerben játszott, ugye? De kivel?" Nem mertem mondani, hogy harmonikással, mert akkor nem engednek zongorázni... "Bőgőssel, szaxofonossal és dobossal" - mondtam. Aztán felültem a pódiumra, leütöttem három akkordot - és jött a zenekar! Szenzációs volt! Kornélnak nagyon tetszett, később ő hívott az OSZK-ba tanítani. Nagyon sokat köszönhetek neki, kedves ember volt.


image4.JPG


Hogyan jött a képbe Pege Aladár?

A miskolci zenekarral Prágában játszottunk '63 nyarán. Akkor már hallott rólam, ő a Dáliában muzsikált. Írt nekem egy levelet, hogy szeretne velem játszani. Feljöttem két hétre a Savoyba, de Ali akkor katona volt. Amikor visszajött még egy hétig együtt zenéltünk. Ez '64 január elején történt, mondtam neki, hogy sajnos nincs lakásom, megyek vissza Miskolcra.

Aztán ő jelentkezett megint, hogy májusban menjünk ki a Frankfurti Jazz Fesztiválra Szúdy János dobossal hármasban. (Sz. J. később a bonni Operában ütőhangszeresként dolgozott, klasszikus végzettsége volt.)

Utána a bledi fesztiválon, majd Ljubljanában játszottunk, TV-szerepléssel együtt. Ali nagyon agilis ember volt. Ő volt a főnök - minden szempontból.


image5.JPG


Nem akármilyen egyéniségről beszélünk - ugye?

Ezt a nevet soha nem lehet megkerülni!

Aztán Zágráb és Novi Sad következett, majd újra haza, Miskolcra.


Nem volt más választás?

Lehetett volna, de nem akartam másnál lakni. Alinál próbáltunk ugyan, de az édesanyjával élt együtt, ott például zavartam volna.

Aztán 21 évesen, '64-ben megnősültem, '65-ben született a lányom.


Szóval még '64.

Csehszlovákiába mentünk (akkor így hívták...) ősszel: szeptember, október, november. Szirmai Kálmán együtteséhez Ákos Stefi csatlakozott - így jött létre az Ákos Stefi Szextett. Zsolnán, Kassán játszottunk. Úgy volt, hogy decemberben Hamburg következik, mindenki nyugatra akart menni. Próbáltunk két hónapig. Majd jött a hír, hogy az agentur összeveszett a koncertirodával - így nem lett belőle semmi.

Aztán mondták, hogy legyen két énekesnő, és heten menjünk ki Jugoszláviába. A hegy tetején volt egy szanatórium, ott játszottunk egy sötét bárban.


Hogy gyógyuljanak a betegek...

Nem jöttek betegek... Szinte üres volt mindig a terem, 1-2 ember néha beesett.

Aztán '65 január - hova menjünk? Szkopje! Egy hónapig ott játszottunk.

Amikor hazajöttünk, akkor született a lányom - egész évben Miskolcon zenéltem.

Utána Ali megint jelentkezett. '66 január - mégis megyünk Hamburgba! Ott az volt a probléma, hogy a "bácsinak" egy kis bárja volt. Hogy is hívták - talán Valencia.


Elképesztő, hogy mindenre emlékszel!

Nagyon is! Szóval olyan kicsi volt a hely, hogy csak hárman játszhattunk. Négyen mentünk ki: Kőszegi, Ablakos, Pege és én.


image6.JPG


Azért az egy erős quartet volt!

Igen. Szóval Hamburgban két hónapig úgy játszottunk, hogy bőgő, szax, zongora. A dob nem fért el... Kísérni kellett vagy tizenegy szereplőt. Minden este összeállítottam a kottákat, hatalmas volt az elvárás. Ilyen nehéz műsorban soha azután és azelőtt sem működtem közre.


Megfizették legalább?

Igen, amit kaptunk, az nagy pénz volt - Magyarországon. Ott nem...

Aztán Berlinben, a Trojka nevezetű étteremben muzsikáltunk, ahol '64-ben Tabányi is szerepelt. Velünk zenélt Turán László, később Martiny Lajos - félelmetes nevek! Csak jazzt játszottunk, Ali maradni akart, de akkor jött be a beatzene. Mondtam neki: "Ali, basszusgitározni kellene!" Erre ő: "Hogy képzeled, én nagybőgő-művész vagyok!"

Aztán mégis próbát játszottunk a "New Eden" szalonban. Három gitár, dob - az volt a divat. Nem vettek meg minket, mert nem úgy énekeltünk, ahogy kellett volna.


Ki énekelt?

Dezső meg én. Nagyon rosszul, persze! Nehéz volt akkor megélni, mert nem kellett a jazz.


És, ha standard-eket játszottatok volna?

Ali nem törődött ezzel. Bár később aztán játszotta a Monti csárdást is, például.

Majd egy másik bárban próbálkoztunk, egy "néni" volt a tulajdonos.

Elkezdtünk játszani, a Dezső meg "edörlizett" (dúdolja). A néni közbeszólt: "Jaj, a flőtét azt állítsák le!" Azt sem tudta, hogy milyen hangszer! "Csak a zongora szóljon!" Hat órán keresztül, szünet nélkül kellett játszanom. Májusban aztán hazajöttünk.


image7.jpg


(Folytatás egy hét múlva.)


Vissza a hírekhez