Aranykor

Tegnap ez a három ember (hat, száz, esetleg néhány ezer, később elmagyarázom a számokat, addig semmiképp ne csapd le csalódottan a JAZZMÁ-dat) “megidézte az iFbe a jazz aranykorát” (Halper Lacit idéztem).

Nem tudom pontosan milyen volt (lesz?) az aranykor, nem voltam ott, vagy nem vettem észre, hogy éppen aranykor van. De mint minden aranykort olyannak képzelem, hogy vidám, békés emberek nyüzsögnek, egymás vállát csapkodják és nagy dogoknak a részesei. Nagy dolgoknak, amit tehetséggel, szorgalommal és elhivatottsággal lehet elérni. Nagy dolgoknak, amik részben az aranykorban születnek, de nem a semmiből jönnek, múltba veszően végtelen sok generáció tehetségére, szorgalmára és elhivatottságára épülnek és az aranykorban egyszer csak életre kelnek.

Ne csapd le a JAZZMÁ-dat, tudom, hogy teljesen hétköznapi dologról írok. Arról, hogy tegnap, kedden, zenéltek az iFben. Tony Lakatos (szaxofon), Oláh Kálmán (zongora) és Orbán György (bőgő)  (ez a három), aztán beszállt  Bolla Gábor (szaxofon), Oláh Kálmán, Jr. (szaxofon) és Oláh Krisztián (zongora, ugyan nem hozott zongorát, ezért Kálcsi átadta az övét), (ez a hat), itt nyüzsgött egy csomó ember (ez a kis túlzással száz) és ezren néztek bele a facebook live-ba. De mégis aranykor, mert ahogy a fiúk zenéltek, az bearanyozta ezt az egyébként bánatos és csalódott szegletét a nagyvilágnak.

Meg még néhány kép! (Az aranykeret lemaradt, de csak jövő hétre vállalnak keretezést, Maloschik Robi meg szereti, ha frissek a hírek a JAZZMÁ-ban).

Oláh Kálmán az iF ablakán keresztül

A trió: Tony Lakatos (s), Orbán György (db), Oláh Kálmán (p)

A három szaxis: Oláh Kálmán, Jr., Tony Lakatos, Bolla Gábor

Mondom, hogy aranykor

Orbán Gyuri, az egyszemélyes ritmusszekció nagyon megdolgozott, hogy “ne szaladjanak szerte-szét”

Vége a zenének (a zongoránál Oláh Krisztián)

Tetszett