Jan Garbarek, Musical Theatre, Basel, Svájc (2018. november 30.)

Meglepő módon sem a JazzMa, sem más magyar médium nem tudósított Jan Garbarek idei (október 24.) MOM Sport-beli koncertjéről. Az utolsó Garbarek koncertbeszámolót a 2017-es bécsi koncertről találtam a JazzMa-n.

Én tegnap Baselben csíptem el a csapatot. Szokás szerint Rainer Brüninghaus (zongora, szintetizátor), Trilok Gurtu (percussionok ezrei) és Yuri Daniel (basszusgitár) volt a felállás.

A 2017-es bécsi koncerthez képest nem sok változott. Ugyanaz az együttes, nagyjából ugyanaz a repertoár, ugyanaz a fantasztikus hangzás, ugyanazok a virtuóz szólók Rainer-től, Yuri-tól és Trilok-tól (persze, persze: remek szólók, de amúgy a koncert összhangulatához nem nagyon illeszkedtek), ugyanaz a világítás, ugyanaz a színpadi megjelenés és ugyanaz a távolságtartó viszony a közönséggel, ugyanaz az egyetlen kis ráadás.  Eberhard Weber hiánya továbbra is érződik, és fáj: Yuri Daniel hiába próbált meg erején felül teljesíteni, sajnos nagyon nehéz lehet neki, ha Weber mércéjével mérjük a játékát. Szóval, minden a régi (bevált) recept szerint ment. Talán annyi változott, hogy az elmúlt év alatt Trilok Gurtu haja rövidebb lett, Jan haja pedig még őszebb.

Garbarek úgy negyven évvel ezelőtt zseniálisan "feltalálta" a stílusát, de - talán mint Jackson Pollock-nál - a stílus nemcsak védjegy és garancia, de lassan talán egy kicsit börtön is kezd lenni?

Meglepő módon nem telt meg a Musical Theatre, a karzat teljesen üres volt, a nézőtér is csak olyan 85%-os, és a svájci közönség valahogy "nem szedte szét a házat". Viszont a kijáratnál több magyar hang is megütötte a fülemet; Garbarek zenéje még Svájcban is bevonzza a magyarokat...