Billy Cobham – 75 years young
1944. május 16-án Panamában született cikkünk főhőse, akinek korszakalkotó játéka az egyik legnagyobb hatású tényező az utána dobfelszerelés mögé ülők életében, legyen szó akár jazz, vagy pop, rock zenei stílusokról. Bill Bruford (King Crimson, Yes) saját bevallása szerint szájtátva próbálta a koncerteken ellesni, hogy Cobham miket csinál. Phil Collins pedig a Mahavishnu „Inner Mounting Flame” című lemezét, és az azon hallható dob játékot tartja a pályafutásának korai szakaszát legjobban befolyásoló élménynek.
Cobham első lemez szereplése 1968-hoz kötődik, Horace Silver „Serenade to a Soul Sister” című felvételének B oldalán hallhatjuk, sőt a Blue Note kiadásában megjelent LP borítójának fotóját is ő készítette.
Aztán a hetvenes évek elejétől helyhiány miatt már lehetetlen felsorolni azokat a zenészeket, akiknek a lemezein, vagy koncertjein játszott. Pályafutásának nagy lökést adott Miles Davis két korszakos felvételén való közreműködése, hiszen mind a „Bitches Brew”, mind a „Tribute to Jack Johnson” készítésénél szerepet kapott. Szoros barátsága John McLaughlin gitárossal vezetett a Mahavishnu zenekar megalapításához, és ezzel elindult a fúziós zene kétségtelenül legkiemelkedőbb korszaka. Larry Coryell, Deodato, Grover Washington, Hubert Laws, Freddie Hubbard, George Benson voltak, akiknél rendszeresen felbukkant a zenészek listáján. Magyar vonatkozása az időszaknak, hogy Cobham dobolt Szabó Gábor „Mizrab” című lemezének néhány számán. (Váltótársa Jack DeJohnette volt.)
1973-ban aztán következett az első szólólemez „Spectrum” címmel, Tommy Bolin, Jan Hammer, Joe Farrell, Jimmy Owens, Leland Sklar társaságában. A debütáló felvétel olyan jól sikerült, hogy a Billboard magazin Jazz Album listáján az első helyre verekedte fel magát. A továbbiakban is kiemelkedő produkciók születtek, ráadásul hasonlóan Art Blakey, vagy Miles Davis munkásságához, Cobham zenekarából is indultak fiatalok, akik később a jazz és fúziós világ jól ismert alakjai lettek. Ilyen volt John Scofield, John Abercrombie, Mike Brecker, Gil Goldstein, Mike Stern.
A nyolcvanas évek közepétől Cobham Svájcban él, hasonlóan néhány zenész társához Európát látták első számú célpontnak, és lehetőségnek a terveik végrehajtásához. Talán a viszonylagos közelség miatt Magyarországon is nagyon sok formációval fellépett az utóbbi években. Ugyanakkor az európai folyamatos jelenlét lehetővé teszi, hogy az itteni kiemelkedő zenészeket is társul válassza egy-egy projekthez, így pl. a „Nordic” című albumon már 1996-ban együtt zenélt a jóval később befutó Bugge Wesseltoft billenytűssel, és Tore Brunborg szaxofonossal. A 2002-ben elkezdett „Drum’N’Voice” album sorozattal igyekszik megidézni a hetvenes évek fúziós törekvéseit, előbányászta a nagy öregeket (Buddy Miles, Airto, George Duke, Jan Hammer, Bob Mintzer, Brian Auger, Deodato, Stanley Jordan, John Patitucci), hogy a lehető legjobban visszaidézhesse azokat a legendás időket.
Élő fellépései töretlenül egy lendületes, virtuóz dobost láttatnak, aki igyekszik a modern irányzatokat is követni, és bár jó néhány „minden idők legjobb” dobosáról tudunk, Cobham valóban azon kevesek egyike, akik a zenetörténelem kulcsfontosságú dobosai.
Az idei „Crosswinds Project feat. Randy Brecker” koncert turné legjobban június 15-én közelíti meg Magyarországot, ekkor egy osztrák kis település, Weiz látja vendégül a dobost és zenekarát. (Jómagam Pat Metheny együttesét néztem meg ott néhány éve.) Aki esetleg eljut oda, garantáltan nagy élménnyel térhet haza az ünnepelt koncertjéről.
Isten éltesse Billy Cobham-et még nagyon sokáig!
