EL JAZZERO SOLITARIO

Múlt hónapban új, ezúttal szólólemezzel jelentkezett Winand Gábor. Az „About Me" 14 dalát kivétel nélkül ő írta, és a stúdiótechnika lehetőségeit kihasználva a lemezen hallható összes hangszeren is ő játszik. A lemez megjelenése után indult, honlapunk programajánlójában is nyomon követhető koncert sorozaton kezdte élőben bemutatni a lemez anyagát, ennek egyik állomására, a FÉM Arts & Café múlt hét szerdai koncertjére látogattam.

Eddig az ének mellett a szaxofont és a fuvolát könyvelhettük el Gábor főhangszerének, közönség előtt először 2016-ban, a BJC nyolcadik születésnapján láttam zongorázni, egy rövid köszöntő után magát kísérve elénekelte a „Happy Birthday”-t. Lehet, ő maga sem gondolta akkor, hogy egyszer majd a billentyűs hangszer lesz meghatározója egyik lemezének.

A róla szóló szerzői lemezén az éneket kísérő zongora főhangszerré vált. Mégis meglepődtem, hogy a hangzást fűszerező fúvós hangszereket nem láttam az elektromos zongora mellé készítve. Gábor kérdésemre gyorsan még a kezdés előtt elmondta, élőben kissé zenebohóci produkciónak tűnne, ha zongorázás közben még a szaxofont is fújná, de a későbbiekben kidolgoz majd valami megoldást. További, előzőleg bennem felmerült kérdésre, a koncert alatt hiánytalanul választ kaptam.

Az „About Me", ahogy a címe is mutatja, teljes egészében Winand Gáborról szól, ahogy bevezetőjében elmondta, „…ez a szólólemez, úgy érzem, minden, ami most én vagyok! Minden, aminek, vagy akiknek köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok. Minden kifejezésmód, engem, a mostani énemet ábrázolja, és tükrözi művészi irányom, álmaimat, azt, ahogy a zenéről gondolkodok, ahogy hallom, ahogy elképzelem magam e csodában, amit zenének hívnak." Hozzátette, az egész énje két félből tevődik össze, és az egészet adó elengedhetetlen másik fél Elsa Valle, aki mindenben életének társa. A lemezre került szöveges dalok szövegeit Elsa írta spanyolul, de egyet angolul is. Ő inspirálta Gábort önvallomásainak lemezzé formálására, Gábor énjének fontos alkotóelemeként, mint speciális vendég két számban énekel is a lemezen. A szerdai koncerten azonban Elsa nem lépett színpadra, mert Gábor mindenképp ki akarta próbálni, képes-e lekötni egyedül a közönséget egy teljes koncerten át, és erre a bensőséges, családias hangulatú FÉM Arts & Café ideális terepnek bizonyult.

A bevezetőben az is elhangzott, nem egy hagyományos lemezbemutatónak lehetünk most tanúi. A jazz sajátossága, hogy egy kompozíció soha nem hangzik el azonos formában, és ezen az estén a pillanatnyi hangulat szerint kerülnek majd régebbi számok, standard, valamint blues feldolgozások is a repertoárba. A rövid szünettel elválasztott két résznek természetesen az „About Me” dalai adták a gerincét. A szintetizátor varázzsal kezdődő tempós témájú nyitó dal, a „Sparkle of Stars” után Gábor az átkötésekben elmesélte minden szám történetét. Megtudhattuk, hogy a spontán íródott „On the Way”, amikor megszólalt a stúdióban, egyből úgy érezte, gitárjátékával Babos Gyula nagyon jól megtalálná magát benne, így ezt a kompozíciót elhunyt mentora emlékének ajánlotta. Winand Gábor ugyanis, ahogy kilépett az iskolából, a Babos Trio Plusz zenekarral kezdte a pályafutását, és a legendás gitáros későbbi formációiba is meghívást kapott. A „Bop Fantasy” Gábor a bebop iránti szeretetéről árulkodott, az időszakról, mikor Charlie Parker, Miles Davis lemezeit rongyosra hallgatta. A „Dos almas (Two Souls)”, magyarul „Két lélek” című, Elsa szüleiről szóló dalt, kíséret nélkül a „scat” nyelvén improvizálva adta elő, de a zongorához visszaülve előfordult, mikor énekét a kottaállványon lévő mobiltelefonról érkező nagyzenekari hangzással kísérte. Ilyen volt többek közt, mikor a „Miles” című szerzeményével, természetesen egyik kedvence, Miles Davis előtt tisztelgett, és a Mágus legutolsó korszakát idézte meg.

Jól illett az „About Me” számai közé az afrikai énekeket, standard feldolgozásokat, és friss dallamokat tartalmazó „Ad Libitum”, az a capella duólemezről válogatott „Jazzero” is. A jazzero spanyol nyelvterületen a jazzman megfelelője, az „ad libitum” pedig egy zenei kifejezés, előadási forma, és azt jelenti, „ahogy jólesik”, azaz van egy dallamod, és úgy ritmizálod kötöttség nélkül, ahogy akarod. Előzőleg Gábor ezt a szerzeményét Ramon Valle triójával is előadta, de most ebben a változatban önmagát zongorán kísérve is megmutatta, egész estés, solitario, azaz magányos jazzero-ként is elvarázsolja a közönséget. A bebop, mainstream, fúziós, latin- és afro-jazz között kalandozva, a végére egy dögös B.B. King szám, az „Everyday I Have the Blues” is a műsorba került, így újabb színnel bővült a paletta.

Winand Gábor mert fejest ugrani a dolgoknak a legmélyébe, nem tudva, sikeresen mászik-e ki belőle. Ahogy Elsa fogalmazta, szabadon repült a sikátorokban, kötöttség nélkül. Ahogy a lemezen, ezen a koncerten is, egy jó értelemben vegyes kínálatból, mozaikként állt össze a Winand portré. Énekesként és hangszeresként egyaránt tiszta, őszinte „hangjával” összehozta a lelkeket, érzéseket, ő pedig megkapta a számára legnagyobb ajándékot, a melódiákat szemükben tele őszinte fényerővel élvező közönség tapsait. Az "About Me" koncertsorozat folytatódik, érdemes hát rendszeresen böngészni koncertajánlónkat.