Széljegyzet Chick Corea budapesti koncertjéhez
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt játszott utoljára fővárosunkban Chick Corea, s július 1-jén este újból nagy sikerű koncertet adott, ezúttal a Kongresszusi Központban. Véletlenül jutott tudomásomra a koncert, szerencsével sikerült olcsó jegyet is szerezni.. S mivel már a koncertre menet jutott csak eszembe, hogy a jazzma olvasóit is érdekelheti az esemény, készületlenül érkezve ugyan, de felajánlottam egy rövid jegyzetet a főszerkesztőnek.
Itthon aztán megkérdeztem a jóbarátom (Google), hogyan is történhetett, hogy még üres székek is voltak szép számmal a nézőtéren. A koncertről már januárban lehetett olvasni, akkor még az Arénába hirdetve – de hiába erőltettem meg magam, nem jutott eszembe egyetlen óriásplakát sem, ami a hangversenyt népszerűsítette volna a városban. Tavaly az első utcai hirdetés megjelenésének estéjén már nem is lehetett jegyet kapni, idén pedig nincs elég érdeklődés? Nem folytatom, mert nem feladatom a PR tevékenység megítélése, csak sajnálom, hogy még néhány tucat embernek okozhatott volna örömet a zene.
Az idei európai turnéra a Spanish Heart Band tagjaival érkezett a zongorista-zeneszerző. 43 évvel az első, Paco de Lucia hatására született spanyol indíttatású anyag után új számokkal, frissített hangzással jelentkezett Chick Corea. A zenekar nagy fúvós- és ütős szekcióval bírt: Jorge Pardo szaxofonozott és fuvolázott, Michael Rodriguez trombitált, és Steve Davis harsonázott, a dobszerelésnél Marcus Gilmore ült, akin kívül még egy ütős játszott, akinek a nevét sajnos nem sikerült se lejegyzetelni, se kinyomozni… Félig-meddig a ritmusszekciót erősítette még Nino de los Reyes is, aki vagy dobolt, vagy – flamencotáncot improvizált. Még két közreműködőt kell bemutatnom: Carlitos del Puertos bőgőzött és basszusgitározott, Nino Josele pedig gitározott.
(Az új lemez, az „Antidote” kritikája tegnap óta fent van nálunk szegedi tudósítónk, Simády Béla jóvoltából: https://www.jazzma.hu/lemezpolc/kulfoldi-eloadok/corea-chick/antidote/kritika/corea-chick-antidote/)
A műsor mindösszesen öt számból állt, ezeket a témákat viszont ráérősen, alaposan körbejárták, 15-20 perces darabokká alakítva őket. Corea többször elmondta, hogy ez az első koncert, és milyen jó gyakorlás ez a mai este… A koncertet hallgatva annyit lehetett csak ebből érzékelni, hogy nagyon intenzív a figyelem a szólók átadásánál-átvételénél, de egyébként abszolút profi volt a hangzás, mindenki tudta, mi a dolga. A számokban mindenki bátran, kényelmesen játszhatott szólókat, a fúvósok ilyenkor szépen be is sétáltak a színpad közepére. A szólók kíséretei különféle hangszerelések voltak, s a sok hangzásképtől kicsit olyan volt, mintha szvitszerűen egybefűzött, de önálló tételeket hallanánk. A válogatott zenészek maximálisan kihasználták hangszereik lehetőségeit, és gyakran alakítottak spanyolos taps-kórusokat is az éppen nem játszók. Unikum jellege miatt – és persze leírhatatlan virtuozitásának okán – hatalmas ovációval fogadta a közönség a flamencotáncos szólóit, amelyből szinte minden számba jutott egy. Ilyenkor érti meg igazán az ember, miért volt evidencia, hogy a big bandekben, egyéb nagyegyüttesekben állandó (sztepp)táncost alkalmaztak: ritmika, elegancia és magával ragadó hatás jellemzi ezeket a betéteket.
A koncert végén felhangzó vastaps hatására még egy bő negyed órás ráadást játszottak. Majd a szűnni nem akaró, fütyülős-sikongatós taps után még egy hosszú számot kaptunk, méghozzá a talán leghíresebb opuszt, a „Spain”-t. Ez után is még hosszasan, felállva tombolt a közönség, mire megértettük, hogy nem lesz több.
Reméljük, hogy budapesti Chick Corea koncertből viszont még igen! Várjuk!
