METHENY A KÖBÖN

Különleges élményt ígért a Tzumo New Trio csütörtöki bemutatkozó koncertje a Budapest Jazz Clubban. A klub programajánlójából Tzumo pályafutásának rövid ismertetetése után azt is megtudhattuk, hogy az új trió lemeze hamarosan megjelenik. Gondoltam, ebből is kapunk majd ízelítőt, és persze végül az új formáció névsorát olvasva tovább fokozódott érdeklődésem az esemény iránt. Egy olyan koncertet, ahol a Boston-i Berklee-t, majd a Los Angeles-i Monk Institute of Jazz intézetet megjárt zenekarvezető-zongorista mellett Horváth „Pluto” József bőgőzik, és Németh Ferenc dobol, nem szabad kihagyni.

Az 1980-ban született Oláh „Tzumo” Árpád első nagy sikere 1998 tavaszán a Magyar Rádió Füsti Balogh Gábor jazz zongora tehetségkutató versenyének megosztott első helyezése volt. Ennek jutalmaként, az egy öthetes Berklee College of Music mesterkurzusra szóló nyári ösztöndíjon kívül, a Bartók Rádió (MR) felkérte a következő években megrendezett tehetségkutató versenyek szólistáinak kíséretére. Az akkor még Cumó Trió név alatt szereplő formációban Barcza Horváth József bőgőzött és Mohay András dobolt, ők kísérték 1999-ben a szaxofonosok, 2000-ben a gitárosok, 2001-ben pedig az énekesek tehetségkutató versenyének résztvevőit. Az MR rövidítés ez esetben nem csak az intézmény nevének kezdőbetűit tartalmazza, de főszerkesztőnk túlzott szerénysége miatt a további találgatásokat olvasóink fantáziájára bízom. Nos MR (a személy), az MR (az intézmény) vezetőinek minden gáncsoskodása ellenére kijárta, hogy a gitárosok versenye döntőjének zsűri elnöke Pat Metheny legyen. Az ő eljövetele, és ennek köszönhetően adott spontán, és hivatalos fellépései több, mára a középgenerációhoz tartozó, meghatározóvá vált muzsikus pályafutására volt hatással, mint például Balázs Elemér, de erről (és MR szerepéről) bővebben olvashatnak a BEG 15. születésnapjára írt könyvemben. Tzumo is a gitárosok versenyének köszönheti első találkozását a legendás gitárossal, akinek feltűnt milyen fantáziadúsan, minden alkalommal újat hozva játssza a döntőbe jutottak kötelező számát, Victor Young „Stella by Starlight” című szerzeményét, és gratulált. Tzumo aztán 2002 őszétől egy évet tanult Bostonban, majd 2003-ban felvételizett a Thelonious Monk Institute of Jazz intézetbe (LA), amely ma már egykori tanára, Herbie Hancock nevét viseli. Az intézetben a sok legendás zenész között Pat Metheny-vel is konzultálhatott, és nyilván az újabb találkozás is emlékezetes maradt számára. A múltat azért idéztem fel kissé részletesebben, mert Tzumo most készülő, jelenleg még cím nélküli lemezére ezúttal nem az ő kompozíciói kerülnek, hanem kivétel nélkül Pat Metheny szerzeményeinek feldolgozásait hallhatjuk majd.

A koncert elején rögtön kiderült, nem csak ízelítőt kapunk az előző napokban stúdióban feljátszott anyagból, hanem a trió mind a két részben azt mutatja be, és az előzőleg kiszivárgott hír is igaznak bizonyult, Pluto ezúttal bőgőn játszott. Elsőként a Pat Metheny Group 1996-os, „Quartet” című lemezéről az „As I Am” hangzott el. A 2002-es „Another Life” címadója után a „Seven Days” ismét a „Quartet” lemezről került az összeállításba, majd a 2000-ben Larry Grenadier és Bill Stewart közreműködésével felvett „Trio 99 -> 00” lemezről a „What Do You Want”, és a „We Had a Sister”. Az utóbbit egyébként Metheny már 1993-ban játszotta Joshua Redman „Wish” albumán is Charlie Haden és Billy Higgins társaságában. Grenadier, Haden, de a „Quartet” és az „Another Life” lemezen játszó Steve Rodby is bőgőzött a felvételeken, így érthetővé vált, Tzumo miért ragaszkodott ahhoz, hogy az elsősorban basszusgitáros Pluto akusztikus bőgőn játsszon.

A második rész az 1976-ban kiadott „Bright Size Life” albumról választott címadó számmal indult, majd szintén erről az albumról a „Unity Village” következett. Metheny ezzel az első, az ECM kiadónál megjelent trió lemezével robbant be világszerte, és innentől már zeneszerzőként is a legnagyobbak közé sorolták. Fúziós triójában Jaco Pastorius és Bob Moses játszott, így ennek a hangzásvilágnak megfelelően Tzumo átült az elektromos zongorához, és Pluto is a vele összenőtt, szeretett basszusgitárján játszhatott.

A következő szám a Legjobb Kortárs Jazz Albumért járó Grammy-díjat kapott, 1992-es „Secret Story” egyik legszebb darabja, az „Always and Forever” volt. A szimfonikus zenekarral és a Kambodzsai Királyi Palota Kórusával felvett lemezen Metheny a jazz, a rock és a világzene elemeit integrálta, sok neves muzsikustársa közreműködésével. A Tzumo választotta balladában Charlie Haden bőgőzött és Lyle Mays zongorázott, így ismét előkerültek az akusztikus hangszerek. Végül Gary Burton „Like Minds”, a Chick Corea, Pat Metheny, Roy Haynes és Dave Holland alkotta sztárzenekarral 1998-ban készült albumáról az „Elucidation”, Metheny szerzeménye zárta volna az estét, azonban a közönség ütemes vastapssal jelezte ráadás iránti igényét. A kérésnek eleget téve így még a „Trio 99 -> 00” albumról a „Soul Cowboy” is elhangzott, és ez már tényleg a búcsúszám volt.

Szép számban képviselte magát a szakma is, a fiatalabb, és az idősebb generációból is sokan jöttek a koncertre. A gratulációkból kiderült, a muzsikusok körében is sikeres volt a trió bemutatkozása. Tzumonak az első részben csak a két év után kiújult pollenallergiájával kellett küzdenie, de zsenialitása pár jó tempóban elvégzett orrfújás között is megmutatkozott. Kitartását érezve az allergia is meghátrált, a második részben nem támadott. Pluto megmutatta, hogy nem felejtett el bőgőzni, szólói után a hangos tetszésnyilvánítások is növelhették önbizalmát, és egyre felszabadultabban játszott. Tzumo már amerikai tanulmányútja során kezdett Németh Ferivel játszani. Tzumo hazajött, Feri kint maradt. 2017-ben újra összejöttek, azóta Feri bőgős nélküli triójával, melyben még a szaxofonos Greg Tardy játszik, európai turnéik során, Budapesten is felléptek. Alaposan ismerik egymás gondolatait, ez megmutatkozott abban is, hogy a hétfőn érkezett dobos hosszabb próbák nélkül is tökéletesen illeszkedet az új felállásba, és nagyon ráérzett Tzumo Metheny képére, azaz, hogy Tzumo mit tart fontosnak felmutatni a szerzeményekből. Ferinek a legnagyobb elismerést valószínű, egykori tanára gratulációja jelentette, akivel ma már kölcsönösen tisztelik egymást. A Kőszegi tanár úrral közös fotóhoz feleségét is odahívta.

Még amerikai tanulmányai előtt, 2001-ben jelent meg Tzumo első, "My Time" című lemeze, amelyen Pluto basszusozott és Emilio dobolt, és még Hárs Viktor is beszállt a címadó számban rappelni. Kiadott lemezeit átnézve ez idáig úgy tűnt, a triófelállás feledésbe merül alkotói pályáján.

Amerikából visszatérve 2006-ban akusztikus szólólemezzel („Improvisations”) jelentkezett be a hazai jazzéletbe, rá egy évre ütőhangszeressel kiegészült fúziós zenekarával készített lemezt („Tzumo Electronic Dreams”). A lemezen Borlai Gergő, Bacsó Kristóf, Csókás Zsolt, Papesch Péter, ifj. Födő Sándor játszott, és Fekete-Kovács Kornél, Kasai és DJ Bootsie is közreműködött. Ezzel a zenekarral 2011-ben még egy élőfelvétel, a „Freedom - Live at the Budapest Jazz Club” jelent meg. Ezután újabb két szólólemez, a „Pictures of Note” 2012-ben, majd 2015-ben a magyar népdalokat egyedi módon feldolgozó „Hungarian Folksongs” került kiadásra. Közben írt szimfonikus műveket („Hét Pecsét”, „Ábrahám és Sára”), valamint különböző előadóknak hangszerelt régi magyar slágereket, írt dalokat, és zenei producereként is részt vett a felvételek készítésében. Végül 2017-ben megjelent az amerikai zenészekkel és Soso Lakakatos Sándorral készült „Promise”. Ne feledkezzünk meg a a Neo Soul, az R&B és a Hip-Hop stílusjegyeit a jazzel ötvöző SoLaTi zenekarról sem, amelynek Tzumo nemcsak billentyűse, hanem zeneszerzője is, és természetesen ott van még az eddig lemez nélküli, de egyre népszerűbb Tzumo Jazz Drums Quartet. Én egyébként ennek a formációnak tippeltem meg a következő lemezt.

A trió életre hívásával Tzumo nem pályája kezdetét akarta felidézni. Eredetileg ezúttal is, összegyűlt új szerzeményeit akarta ebben a formában bemutatni. Ehhez keresett társakat. Kottái rendezése közben talált rá Metheny egyik szerzeményére. Lehet, az is felkerült volna az eredetileg tervezett lemezre, de mikor játszani kezdte, újabb és újabb mélységekre bukkant. Metheny változatos zenei világában megtalálta önmagát, a készülő lemez akár az ő szerteágazó, a fúziótól a kortárs klasszikusig ívelő, de a jazz harmóniakészletét és formavilágát mindig megőrző pályafutásának is lehetne összefoglalója. Nyilván a lemez megjelenése után egy hivatalos lemezbemutató is összejön, de ehhez Németh Ferinek is meg kell érkeznie az óceán túlpartjáról, ez viszont novemberben esedékes. Addig a lemezre kerülő számokat kénytelenek leszünk a szerző előadásában hallgatni.