Vidéki jazzarcok – Szakáll Norbert (Balatonfüred)
Mindig örülök, mikor egy vidéki helyszínen valami jazzkezdeményezés történik. Ezért is voltam boldog, hogy Balatonfüredről jelentkezett egy jazzgitáros, hogy jazzklubot indított!
1) Hova való és hány éves? Ha nem Balatonfüreden született, akkor hogy került oda?
2001 márciusa óta élünk családommal Balatonfüreden, illetve pont egy hónapja már az egyik közeli kis faluban Dörgicsén. A Szeged melletti Kisteleken nőttem fel, általános és középiskoláimat is ott végeztem, majd néhány évig Szegeden is éltünk. Gyermekkoromban a szüleim vásároltak egy nyaralót Balatonföldváron, ahol nagyon sok időt töltöttem, legszebb emlékeim azokhoz az időkhöz köthetők. Miután szüleim kényszerű okokból megváltak a kis apartmantól, nagyon hiányzott a balatoni lét, egyre többet gondolkodtam azon, hogy valójában én ott szeretnék élni. Elérkezett az a pillanat, amikor döntenünk kellett, mivel nagyobbik gyermekünk iskoláskorúvá cseperedett, hogy megyünk, vagy maradunk. Végülis Balatonfüredet választottuk, mivel már abban az időben is Füred egyfajta kulturális központja volt a Balaton régiónak, illetve kellően nagy település volt ahhoz, hogy gyemekeinknek iskolaválasztásban, nekünk munkahely keresésben megoldást jelentsen. Nem volt könnyű döntés, mert nem ismertünk senkit a településen, de szerencsére nagyon gyorsan be tudtunk illeszkedni, a város vezetéstől nagyon sok segítséget kaptunk. Szóval jó döntés volt.
2) Mióta kedveli a jazz zenét?
Zenei tagozatos általános iskolába jártam, klasszikus zongorát tanultam hét évig, tagja volam az iskolai kórusnak is egy ideig, ennek ellenére akkor még nem fogott meg a klasszikus zene. Valójában a pop-rock zenét sosem szerettem, elég hamar inkább a progresszívebb műfajok kezdtek érdekelni, innen már egyenes út vezetett a jazz zenéhez.
3) Ki vezette rá, hogy jó dolog a jazz? I mean, volt valamilyen lemez, ami az első lépcsőfokot jelentette?
A szintén szegedi gyökerű East együttesnek nagy rajongója lettem, akik a kezdeti években jazz-rockot - fúziós műfajt képviseltek, rongyosra hallgattam a felvételeiket. Aztán valahogy eljutott hozzám Pat Metheny 1987-ben megjelent „Still Life Talking” albuma – ekkor én még 17 éves voltam -, és az a zenei világ engem akkor annyira elvarázsolt, nem volt kérdés, hogy a jazz az én műfajom. Egyébként abban az időben én a zongoráról gitárra váltottam, és a jazzgitár hangzás is nagyon megfogott.
4) Charlie Parkert mikor fedezte fel magának?
Viszonylag gyorsan túlestem az akkor még kötelező sorkatonai szolgálaton, ami után egy volt katonatársammal együtt beíratkoztunk a budapesti Erkel Ferenc, közismert nevén a Postás zeneiskolába, ahova három és fél évig jártam. Ott Fehér Miklós (aki elköltözött valamelyik skandináv országba, azóta sem hallottam róla), György Mihály, Binder Károly voltak a tanáraim. Közben megismekredtem Juhász Gáborral és rajta keresztül Gadó Gáborral is, akik leginkább zenei iránymutatást adtak nekem, a néhány magánórán kívül. Ebben az időben ismerkedtem meg Charlie Parker zenéjével is.
5) Mikor határozta el, hogy jazzklubot indít Balatonfüreden?
Mindig szerettem szervezkedni, már Szegeden a JATE klubban is kaptam felkérést, hogy szervezzek oda jazz koncerteket. Aztán már itt Füreden támadt az az ötletem, hogy jazz fesztivált szeretnék szervezni. Az első meg is valósult, de aztán annak nem lett folytatása, mert jött egy nagy cég, amely ebben üzletet látott, és átvette a rendezvényt. Persze azóta már ők sem csinálják. Nemhogy üzletileg nem sikeres egy ilyen projekt, hanem elég sok szervezéssel is jár, zenekarokkal tárgyalni, helyszínt-technikát biztosítani, támogatók után futkosni, stb. Akkor egy kicsit el is ment ettől a kedvem, de ahogy teltek múltak az évek, egyre inkább előtört bennem a vágy, hogy ezt folytatnom kellene. Jött az ötlet, hogy ezt talán praktikusabb lenne kicsiben elkezdeni és fölépíteni, egy egész évben működő jazz klubbal kellene elindítani. Több éves huzavona után végül 2019 márciusában megvolt a nyitó koncert, ami várakozáson felül sikerült, köszönhetően elsősorban Oláh Kálmánnak, aki vállata, hogy megnyitja a sorozatot.
6) Hány ember látogatja a klubfoglalkozásokat? És a koncerteket?
Az eseményeknek az a tematikája, hogy a koncertek előtt van egy kb. egyórás közös beszélgetés az aznapi fellépőkkel, illetve mindig hívunk még egy „civil” vendéget is valamely más területről. Járt már nálunk, író, képzőművész, borász, publicista, balettigazgató, rádiós-tévés műsorvezető. Már az elején kialakult egy kb. 20-25 főből álló törzsközönség, akik rendszerint látogatják a rendezvényeinket és mellé mindig az aktuális fellépőktől függően jönnek mások is. Alkalmanként 40-80 főről beszélhetünk.
7) Hol található Balatonfüreden a klub? Milyen napon és hány órai kezdettel rendezik a koncerteket?
Az események állandó helyszíne Balatonfüreden a Vaszary Galéria nagyterme, ami egy nagyon reprezentatív helyszín és könnyen megközelíthető. Mivel ez alapvetően egy galéria és nem koncerterem, elsősorban kamarakoncertek megrendezésére alkalmas, inkább akusztikus hangzású formációkat tudunk fogadni. Rendszerint minden hónap második, vagy harmadik csütörtökén vannak a koncertek, ez esetleg néha változhat, ha a helyszín azokban az időpontokban foglalt, de a csütörtök 19 óra az biztos.
8) Eddig kiket hívott meg fellépni?
Vendégünk volt már ebben az évben, Oláh Kálmán, a Dresch Mihály-Gyányi Marcell duó, Winand Gábor és a házigazda zenekar, a Parker Jazz Quartet, a Gáspár Károly-Horváth Balázs duó, valmint Borbély Mihály és a Parker Jazz Quartet.
9) Mikor lesz a következő koncertjük, és ki lesz a vendég?
Következő koncertünket október 10-én fogjuk megrendezni, ahol Micheller Myrtill a Folksongs projektjével látogat el hozzánk, előtte pedig rendhagyó módon nem egy másik civil vendégünk lesz, hanem Kaszás Péter Infinity Project-jét hallgathatja meg a közönség.
10) 2019-ben még kiket várnak?
Az már biztos, hogy a decemberi koncertre a Párnicky András Quartet érkezik hozzánk. A novemberi esemény fellépőinek a nevét még nem tudom biztosan, erről majd később.
11) Sok sikert a Parker Jazz Club további működéséhez!
Köszönjük szépen. A legnagyobb siker abban mérhető majd, ha 10 év múlva is tudunk erről ismét beszégetni.
