HALUAN MAKSAA KORTILLA - A Gyárfás Péter International Quartet az iFben

Szöveg: hofi, fotó: Kalocsai Richárd.

Tudom, nem fértek a bőrötökbe, hogy megtudjátok, mit jelent a cím, de a cím egy csel. Megfejtés a cikk végén, muszáj végigolvasni, hogy megtudjátok. De hasznotokra válhat, tájékozódhattok a dinasztiák dolgairól, és még sok más fölösleges dologról, ami így cikkírás közben eszembe jut.

A dinasztiakérdés úgy jön ide, hogy ezen a héten másodjára zenélt az iFben olyan tehetséges pályakezdő jazzmuzsikus, akinek a papája is gyakori vendég az iFben, sőt a papa nemrég lett tehetséges pályakezdőből hangszerén a világ egyik legjobbja. (Jelentsen bármit is a legjobb, ők a legjobbak között vannak minden értelmes definíció szerint). Gyárfás Istvánról és Egri Jánosról van szó.

Egri János azt mondta, hogy ők egy muzsikus dinasztia. Gyárfás Petit is kérdeztem, mit gondol arról, hogy milyen szerepet játszik a családi hagyomány az ő fejlődésében. Egyáltalán nem meglepő módon azt mondja, hogy a szülei nem befolyásolták a pályaválasztásban, de amikor úgy döntött, hogy érdekli a zongorázás, támogatták. Erről én azt gondolom, hogy a gyerek nem véletlenül tanul meg magyarul, ha szülei magyarul beszélnek. Ritka az olyan gyerek, aki például egy francia családban először svédül, vagy akár románul szólal meg. Hasonlóan, ha otthon beszélnek zenében, jazzben, akkor nem csoda, hogy ezt a nyelvet a gyerek is beszéli, sőt szereti.

Gyárfás Péter (Peti) tehát zongorázni tanult, klasszikus zongoratanára Kőrösiné Belák Erzsébet (Szent István Zeneművészeti Szakközépiskola) is lelkesen hallgatta az iFben frissen diplomázott régi tanítványát. Peti Grazban végezte el a jazztanszakot (történelmi kitekintés: Osztrák-Magyar Monrchia), utolsó évében Erasmus ösztöndíjjal Finnországban volt (nyelvi kitekintés: finn-ugor rokonság, de ezek most nem lényegesek). Helsinki-ben ismerkedett meg a kvartett másik három tagjával: Sami Leponiemi (tenorszaxofon), Antti Ahoniemi (bőgő) és Aleksi Heinola (dob). Annyira megbarátkoztak, és annyira egy húron pendültek, hogy júliusban közös lemezt is készítettek (ami hamarosan kézbe vehető is lesz) Péter dalaiból, és általa hangszerelt standard-ekből.  Peti Grazba,  a diplamakoncertjére is finn barátait hívta, és ha már együtt vannak, turnét is szervezett a zenekarnak: Graz és Budapest állomásokkal.  Grazban öt koncertjük volt, Pesten az iF-en kívül a BJC-ben, és vasárnap a Jazzpresszóban lehet-lehetett őket látni- hallani.

Az iFbe éjszakai vonatozás után érkeztek, de a koncerten mi csak a mindent elsöprő lelkes muzsikálást tapasztaltuk meg, tökéletes összeszokottság és ragyogó egyéni teljesítmények jellemezték játékukat. Színes és dinamikus szaxofonhang, precíz és magával ragadó dobolás, gyönyörű bőgőszólók, de persze számunkra a legfontosabb Peti technikailag tökéletes és rendkívüli muzikalitásról árulkodó (honnan örökölte) zongorajátéka tették élménnyé az estét. Nem tudom megmondani, hogy mi okozza, de a fiatalok játékát hallgatni különösen felszabadító élet- és örömteli elfoglaltság. Ezt a kisugárzást éreztem a telt házas este minden résztvevőjén.

Persze megkérdeztem Petitől, hogy mit tanult meg finnül Finnországban. “Haluan maksaa kortilla”, vagyis: szeretnék kártyával fizetni. Nem fontos megtanulni, Finnországban lényegében mindent kártyával kell fizetni.

Még egy tanulság, nem kell aggódni, lesz jazz (és lesz matematika is, bocsássátok meg ezt a csak kicsit ideillő megjegyzést), a minőség túlél.

Részlet a koncertből, hallgassátok szeretettel, ez minden szónál többet mond ezekről a srácokról:

https://www.facebook.com/119649694670/videos/2266790606960653/?t=36