Doubled Bass Project - Vidéken is van jazz, ma

Két jazz basszusgitáros (Kiss G. László és Kiss G. Márton) - és egy dobos (Oláh Gábor) találkozásából alakult a szokatlan felállású Doubled Bass Project formáció 2018-ban.

Koncertjeiken saját számokat és feldolgozásokat (Weather Report, Joe Zawinul, Béla Fleck, Victor Bailey) játszanak egyedi értelmezésben, középpontba helyezve a jazz basszusgitár és a dobok szerepét a zenei produkcióban. Saját számaikat Kiss G. László és Kiss Márton írják. Zenéjükben a basszusgitár improvicáziós játékterét kitágító szólók és dallamos groove-ok mellett a dobok szerepe is kiemelt. Oláh Gábor hangszerét keretként, közlésformaként értelmezve virtuóz ritmusváltásokkal, latin percussion hangszereket idéző, egyedi hangszínekkel tűzdeli szólójátékát. A három jazz zenész párbeszéde a színpadon könnyedséget és összhangot sugároz.

A Velencei-tónál élő, és Dinnyésen próbáló zenekar igazi jazz csemege, szívesen lépnek fel jazzfesztiválokon, klubokban, kulturális eseményeken.

A Doubled Bass Project vendégzenészeket hívott legutóbbi gárdonyi koncertjére, és különleges élménnyel lepte meg közönségét. Az este kedvéért áthangszerelték saját számaikat és a repertoárjukban szereplő feldolgozásokat az öthangszeres felállásra. Chad Gustafson, a Fehérváron élő jazz-zongorista billentyűzött és Botár Bubu Zoltán ütőhangszeres zenészbarátjuk kongán egészítette ki az eredetileg háromfős felállást.

A másik meglepetés a zenekar részéről az volt, hogy profi színpadtechnikát vonultattak fel a koncerten, a hangosítást és a színpadi világítást Juszuf Maar és csapata biztosította.

Az eddigi Doubled Bass koncertélményeim mindig kellemesek voltak, ami elsősorban a három zenész könnyed és jó hangulatú színpadi jelenlétének volt köszönhető, de a január 31-i fellépésük igazi zenei csemegét nyújtott a közönségnek, amihez a hangzás minőségi változása is hozzájárult. Egy hármasban játszott saját szám (Kinda’ cool) után hívták színpadra vendégeiket, akik a setlist összes további dalában zenéltek.

Chad zongorajátéka, bármely stílusban, ritmusban, hangszínben kellett bekapcsolódnia, nagyon pontos, ugyanakkor könnyed és játékos volt, sugárzott belőle a közös zenélés öröme. Szólóiban beleéléssel zenélt, a „Captain Morgan”, Kiss Márton darabja egyenesen karibi ízt kapott a zongorától és a kongától a koncert utolsó számaként.

Chad Gustafson Frank Zappa „My Guitar Wants to Kill Your Mama” című számának 6/8-ban előadott feldolgozásában is, és a funkys „Soul Man” című dal zongoraszólamával is tovább színezte a korábbi, háromhangszeres változatot.

Ezúttal kevesebb teret hagytak a basszusgitárosok a saját szólóiknak, és több dalban is előtérbe engedték a zongorát és a kongát, izgalmas kontraszt volt néhányszor a dobszólóval összehangolni a kongajátékot, és külön értékeltem, hogy a konga kiváló arányban érvényesült a többi hangszer között, nagyon jó érzékkel találta meg a technikus az akusztikus ütős hangszer helyét a hangzásban.

Oláh Gábor dobos a tőle megszokott tűpontos, ritmusváltásokkal gazdagon tarkított játékával továbbra is lelket ad az egész produkciónak. Olyan hangokat csalt ki a dobokból, mintha percussion hangszerekkel lenne körülvéve. Kiválóan alkalmazza a kevesebb több elvet, és szólójátékában sokszor épp az elhalkuló ritmikai játékkal kelt feszültséget, és nem érzi szükségét minden pillanatban, hogy szétverje a dobokat a hatáskeltés érdekében.

Kiss Márton több számban is megcsillogtatta virtuóz slap-bass szólótechnikáját, például a „Let Me Be the One” című Flecktones feldolgozásban, és saját zenéjében, a „Captain Morgen”-ben.

Kiss G. Laci remek házigazda volt, előtérbe tolta a vendégzenészeket, érződött rajta, hogy az öthangszeres felállás lehetőségének nagyon örül. Nagyszerű arányérzékkel rakta össze és hangszerelte az este dalait. A legfontosabb saját szerzemények mellé több olyan feldolgozás került, amelynek énekszólama mellett a konga és a zongora is fajsúlyos szerepet kaphatott, és a közönség számára is slágeresebb, dallamosabb, koncerten show-szerűbb hangszerelésben lehetett előadni. Laci itt-ott azért kibontakozott saját hangszerén is, például egy bebop-érzetű basszusszólóval a „Softly, as in a Morning Sunrise” című jazz standard-ben, és egy teljesen más jellegű jazz-rockos basszusgitár-hanggal a „Captain Morgen”-ben.

Nagyon gyors kezdeti egymásra hangolódás után minden számmal egyre jobban kinyílt egy-egy zenész, és egyre természetesebben kapcsolódtak egymáshoz a különböző hangszerek.

Botár Bubu Zoltán kifinomult kíséretet adott a dobnak, felelgettek egymásnak Gáborral, de Chad-del is kitűnően kialakult az összhang a koncert során.

Igazi örömzene volt ez, egy klubkoncert-minőségű fellépés különleges, ritkán hallható felállásban, a legjobb értelemben vett vidéki jazz-est fantasztikus zenészekkel.

Az alábbi fotókat Ódor Balázs készítette.