JazzMa - Hírek - A free jazz kiemelkedő alakjai

A free jazz kiemelkedő alakjai - 5. rész: PETER BRÖTZMANN

2020. május 11., Dr. Nagy Sándor

1960. december 21-e (éppen idén lesz hatvan éve), New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a "Free Jazz - A Collective Improvisation" című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene több évtizedre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Ötödik rész: Peter Brötzmann.

A német alt-, bariton- és tenorszaxofonos, klarinétos, basszusklarinétos, sőt tárogatón is játszó muzsikus 1941. március 6-án született – tehát jövőre lesz nyolcvan esztendős. És mintha nem fogna rajta az idő! Hihetetlen energiával, tűzzel játszik - korát meghazudtolva – napjainkban is.

Festészetet tanult a hatvanas évek elején, aztán élete első jazzkoncertjén meghallotta a klarinétos, szopránszaxofonos Sidney Bechet játékát - és ez eldöntötte a továbbiakat. Eddigi pályafutását, saját formációit, közreműködéseit röviden nem lehet bemutatni - legalábbis én nem vállalkoznék rá. Szubjektív módon kiválasztottam tíz lemezét és néhány személyes élményt. Így sem lesz kevés...

1967

Az első album: "For Adolphe Sax" (Brö) - Peter Kowald (bőgő) és Sven-Åke Johansson (dob) a kíséret.

1968

A nagy jelentőségűnek ítélt "Machine Gun" (Brö), népesebb formációval.

Az előző lemez közreműködőit kiegészítve: Evan Parker - szaxofonok, Williem Breuker - fafúvós hangszerek, Han Bennink - dob és Fred Van Hove - zongora. Nagyon kemény...

1977

Duó az erdőben Han Bennink ütőssel: "Schwarzwaldfahrt" (FMP).

Különleges megszólalás a természet hangjaival (is).

1984

Újabb ugrás az időben: egy (a free-ben) csodálatos alkotás a "14 Love Poems" (FMP). Szólófelvétel, később még tíz darabot hozzátéve CD-n is kiadták. (A dedikált példány az enyém.) Az első "Lonely Woman"-t leszámítva a többi szám címe azon hangszer neve, amelyen megszólal.

1990

Fiával, a gitáros Caspar-ral készített duó: "Last Home" (Pathological Records).

Érdekes a borító (is)...

2000

Chicago Tentet - "Stone/Water" (Okka Disk).

Ken Vandermark és Mats Gustafsson - fafúvósok, Jeb Bishop - harsona, Toshinori Kondo - trombita, Fred Lomberg-Holm - cselló, hegedű, William Parker és Kent Kessler - bőgő, Michael Zerang és Hamid Drake - dob.

2006

Egy elképesztő európai trió (később a hármas neve is ez lett): "Full Blast" (Jazzwerkstatt). Marino Pliakas - basszusgitár és Michael Wertmüller - dob, két svájci "hajcsár", akik talán még fokozzák is PB egyébként sem lassú tempóját.

2007

Sonore - "Only the Devil Has No Dreams" (Jazzwerkstatt).

Három nehéztüzér, kollektív improvizáció fafúvós hangszerekre. A két kiváló társ: Ken Vandermark és Mats Gustafsson. Életem (egyik) legnehezebb, de mindenképpen meghatározó koncertje volt Bécsben élőben hallgatni a trió semmihez sem hasonlítható muzsikáját.

2010

Még egy duó, a free jazz "legeslegjobb" (nem biztos, de az egyik...) dobosával Paal Nilssen-Love-val: "Woodcuts" (Smalltown Superjazz).

Ez is egy többszörös együttműködés.

2019

A fél éve megjelent "I Surrender Dear" (Trost Records) ismét egy szóló, amelyen kizárólag tenorszaxofonon játszik PB. Standard-ek (!) is hallhatóak rajta, például a "Lover Come Back to Me", a "Lady Sings the Blues", vagy a "Con Alma".

Az utóbb idézett lemez után is 4-5 albuma jelent már meg (szinte követhetetlen), még mindig rendkívül sok a mondanivalója.

Fel kell sorolnom az eddig kimaradt nevesebb zenésztársakat, mert igazságtalan lenne, ha legalább a nevük nem jelenne meg: Cecil Taylor, Alexander von Schlippenbach és Keith Tippett - zongora; Edward Vesala, Andrew Cyrille és Rashied Ali - dob; Joe McPhee és Anthony Braxton - fúvósok; Bill Laswell - basszusgitár - és még - persze - így sem teljes a lista.

Brötzmann nem maradt hűtlen a jazz-t megelőző tanulmányaihoz: saját kiadványainak nagy része (főleg a lemezborítók) saját grafikai munkáját dicsérik. És folytatta képzőművészeti tevékenységét is, rendszeresen kiállításokat rendezett festményeiből, szobraiból. Csak egy példa: