Gitárosok az én szememmel – 8.rész – Pat Metheny

Egyszerűen több jó indok volt arra, hogy miért ő legyen a mostani írásom központja. Manapság az ő játékát hallgatom a leggyakrabban, és nem mellesleg augusztus 12-én ünnepelte 66. születésnapját. Augusztus hónap gitáros írása nem is szólhatna másról, mint Pat Metheny-ről.

1954-ben egy új csillag született a jazz zene egén, amely a mai napig utat mutat a gitárosoknak. Patrick Bruce Metheny néven látta meg a napvilágot Missouri-ban; érdekesség, hogy első hangszere a francia kürt volt, majd tizenhárom évesen kapta kézbe a gitárt. A következő évben egy nyári táborban figyelt fel az akkor már 10 éve Amerikában élő magyar jazzgitáros, Zoller Attila. A jazziskolák fellegvárában, a Berklee-n tanult Boston-ban, karrieréről pedig szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Dolgozott együtt Jaco Pastorius-szal, David Bowie-val (This Is Not America), Ornette Coleman-nel, Herbie Hancock-kal, David Bowie-val, Chick Corea-val, és szinte mindenkivel a legnagyobbak közül.

Neve mellett húsz Grammy-díj áll. Saját, illetve zenekara neve alatt majd ötven albumot adott ki (a legutóbbi, From This Place-ről ráadásul írtam is).

A legnagyobbakra, így rá is jellemző a tény, hogy azonnal fel lehet ismerni, ha Metheny játszik egy gitáron. Annyira jellegzetes a sound, függetlenül az adott hangszertől, technikától. Persze, a nagy haj, a mosoly, a csíkos póló és az Ibanez PM Signature modell mind védjegyeivé váltak az évek során.

Az első saját albuma, a „Bright Size Life” ma már egy igazi klasszikus. Néhány hónapja véletlen rátaláltam az első lemezre, amelyen hallhatjuk gitározni. Két évvel a Bright Size Life előtt, 1974-ben jelent meg egy hanganyagon, mely a Jaco nevet viseli. Itt Pastorious-on túl társai voltak még Paul Bley és Bruce Ditmas. Érdekesség, hogy nem is tudott róla, hogy felveszik a játékát. Mindenesetre mai füllel külön érdekes volt hallgatni a pályája elején járó Metheny-t.

Számomra a “Question and Answer” és a “Still Life (Talking)” albumok, amik az elsők között szerepelnek, ha rá gondolok. Az ő játéka állandó inspiráció, hallgatni élmény, elemezni, tanulmányozni pedig kötelező. Dalszerzőként és az improvizációk esetében is különlegeset alkot már az első lemeze óta. Mindig gyönyörű dallamokat kreál, az elektromos és az akusztikus gitározás is egyaránt fontos szerepet kap nála.

Pályafutása során természetesen többször is megfordult nálunk (legelőször 1985-ben lépett fel a Pat Metheny Group Budapesten, vidéken viszont cask egyszer járt: 2014. május 27-én a Unity Group-pal adott emlékezetes koncertet Pécsett!).

Nem mellesleg a kereken 20 éve tartott, Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutató Versenyen Maloschik Róbert meghívására ő volt a zsűri amerikai díszelnöke. (Biztos vagyok benne, hogy a jelentkezőknek plusz motivációt jelentett ez és a résztvevőknek is egy életre szóló élmény maradt.)

2003-ban pedig a zsűri elnökök életükben először (és mindmáig utoljára!) a Budapest Kongresszusi Központban adott hangversenyt a Pat Metheny-John Patitucci-Jack DeJohnette trió!

Nem lehet kérdés, hogy a bakancslistán biztos helye van a jövőben egy Pat Metheny koncertnek. Remélem, nem kell túl sokáig várnom rá.