A free jazz kiemelkedő alakjai - 10. rész: MUHAL RICHARD ABRAMS

1960. december 21-e (éppen idén lesz hatvan éve), New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a "Free Jazz - A Collective Improvisation" című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene több évtizedre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Tizedik rész: Muhal Richard Abrams.

Nem egészen egy hónappal ezelőtt (szeptember 19-én) lett volna kilencven esztendős MUHAL RICHARD ABRAMS (született Richard Lewis Abrams), amerikai zongorista, zeneszerző, zenekarvezető.

Rövid életrajz. Chicago-ban született, kilenc gyermek közül másodikként. Az iskolában találkozott olyan (későbbi neves) muzsikusokkal, mint például Johnny Griffin, vagy Julian Priester. Eleinte a művészetek (filmek, festészet, zene) általában foglalkoztatták, majd kilépve az életbe klasszikus zongoraleckéket vett. Később egyetemi tanulmányokat folytatott (Roosevelt University), aztán az ötvenes években vált egyre inkább ismertté. A szabadon improvizált zene felé fordult már kezdetben is - később ez az irányultsága nem változott.

A hatvanas esztendők elején Donald Garrett bőgőssel és Steve McCall dobossal dolgozott. 1965-ben alapító tagja lett az Association for the Advancement of Creative Musicians (AACM) nevű korszakalkotó nonprofit szervezetnek. A hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években rendszeresen koncertezett és sorban jelentek meg kiadványai.

Zenésztársai voltak: Roscoe Mitchell, Anthony Braxton, Leroy Jenkins, Henry Threadgill, az Art Ensemble of Chicago, Chico Freeman - és még hosszan sorolhatnám. Alkotott, tanított, szervezett - sokrétű tevékenysége kitöltötte életét.

2015-ben fellépett a VeszprémFeszten a Jack DeJohnette által vezetett Made in Chicago tagjaként. Goór Gábor fotója:

2017-ben otthonában hunyt el.

Néhány, általam jelentősnek és Rá jellemzőnek ítélt albumáról, röviden, a megjelenés évszámával:

(Személyes vélemény: nekem a "kislétszámú" és szólólemezei tetszenek leginkább.)

Afrisong (India Navigation, 1975)

Nagyszerű szólófelvétel. (Még) nem ("annyira") free, kivéve az utolsó számot, a beszédes című "The New People"-t.

Sightsong (Black Saint, 1976)

Duó Malachi Favors bőgőssel. Kiváló!

Blues Forever (Black Saint, 1982)

Tizenegytagú zenekar, az ismertebb muzsikusok: Craig Harris - harsona; Howard Johnson - tuba, baritonszaxofon; Jean-Paul Bourelly - gitár; Andrew Cyrille - dob. Közel a kortárszenéhez.

View from Within (Black Saint, 1985)

Octet, az ismertebb zenésztársak: John Purcell - szaxofonok, fuvola, basszusklarinét; Warren Smith - vibrafon, marimba; Ray Mantilla - ütőhangszerek. Szintén kortárszenei elemekkel.

Roots of Blue (RPR, 1986)

Duó Cecil McBee bőgőssel. Emészthető, de azért kissé csapongó, (szabad) zene - érezhető keretekkel, magas színvonallal, egy lehengerlő címadó darabbal.

Song for All (Black Saint, 1997)

Octet, az ismertebb közreműködők: Craig Harris - harsona; Aaron Stewart - tenor- és szopránszaxofon.

Vision Towards Essence (Pi Recordings, 2007 - felvétel 1998)

Koncertfelvétel szólóban. Véleményem szerint (egyik) meghatározó lemeze.

SoundDance (Pi Recordings, 2011)

Kétszer négy duófelvétel koncerten: Fred Anderson (tenorszaxofon) és George Lewis (harsona, laptop) közreműködésével. Abrams a duózás egyik legnagyobb mestere.

Számtalan lemez lenne még, a szólótól a nagyobb létszámú zenekarokig.

Egyéni játékát megőrzik a felvételek, Muhal Richard Abrams életműve jelentős, zenéjében tovább él.