Vissza Chick Corea-hoz – MAO Return To Forever koncert
2021. április 13-án Facebookon lehetett „élőben” követni a Modern Art Orchestra „Legendás albumok” sorozatában a 2021. február 9-én elhunyt Chick Corea munkássága előtt tisztelgő koncertet.
A bemutatott lemez Corea első munkája a német ECM kiadóval, a tulajdonos-zenei rendező Manfred Eicher jóvoltából. A Return Forever című lemez az egy évvel előbb alakult zenekar nevét viselte. A hetvenes évek eleje a progresszivitás fénykora volt minden zenei stílusban. Mahavishnu Orchestra, Weather Report, Headhunters, Billy Cobham, Frank Zappa, Yes, Genesis, ELP... Korszakalkotó lemezek születtek az időszak alatt új standard-ekkel. Érdekes, hogy a lemez Amerikában csak 1975-ben került kiadásra a nagy európai és világsiker után. De még 1972-ben Amerikában megjelent második lemezük a szintén nagyon sikeres Light as a Feather című. Corea ezzel a lemezzel indította megtalált saját hangjával a jazztörténetre és jazzoktatásra hatalmas hatást gyakorló 2021-ig tartó pályafutását. A lemezen megjelenik a latin tánczenék könnyedebb, napfényesebb világa, ami megtermékenyíti Corea számtalan hatást befogadó, klasszikus zenén alapuló zenei világát. A tagok a Fender Rhodes zongorán játszó alapító Chick Corea mellett Stanley Clarke bőgő és basszusgitár, Joe Farrell fuvola és szopránszaxofon, Flora Purim ének, Airto Moreira dobok, ütőhangszerek.
Fekete Kovács Kornél a Modern Art Orchestra művészeti vezetője válogatja a koncertsorozat bemutatásra szánt albumait. A zongorista Cseke Gábort kérte meg a Return To Forever lemez előadásának megszervezésére, a zeneanyag feldolgozására, hangszerelésére a lehető legpontosabban az eredeti műhöz. Az online koncert előtt érdekes beszélgetést lehetett hallgatni a videokonferencián bejelentkező zenészekkel.
Cseke Gábor elmondta, hogy milyen fantasztikusan cizellált Corea zenéje, még a számok közötti átkötések is megkomponáltak (vagy annak tűnnek) tökéletességük miatt. Számára nehézséget jelentett, hogy ezen a lemezen Corea csak Fender Rhodes zongorán játszik, ami nem az ő hangszere, ő ma is az akusztikus zongorában találja meg a számára nyújtott teljességet. A Rhodes pedig speciális előadásmódot kíván, amit tulajdonképpen Corea fejlesztett ki rácsodálkozva a nem sokkal korábban megszületett hangszerben rejlő, azóta is reprodukálhatatlan hangzására. Minden zenész a betanulás és a próbák során megélt nagyon személyes élményeket osztott meg a nézőkkel Corea és zenésztársai munkájával kapcsolatban, érdemes visszanézni a beszélgetést és a koncertet is. Oláh Krisztiánt is megszólaltatják Corea játékával kapcsolatban és Szendőfi Péter is elmondja véleményét a zenekarhoz is kapcsolódó fúziós jazzról. A Flora Purim énekszólamait interpretáló Nagy Emma a magyar jazz legfiatalabb generációjának (még csak 23 éves, de már két remek lemeze jelent meg:) egyik nagy tehetsége. Elmondta, hogy nagyon jól érezte magát a próbák és a koncert alatt is, és nagyon magáénak érezte a hangját hangszerként is használó Purim világát. Csízi Lászlónak a latin ritmusokkal, Bögöthy Ádámnak, aki elsősorban bőgősnek tartja magát, Clarke basszusgitár használatával voltak aggályai. Nem hiszem, hogy a hetvenes éveket vissza lehetne hozni, amit a koncerten sem sikerült az a bőgő nyersessége, a Rhodes egészen elképesztő kozmikus csilingelése, csengése, búgása, géppuskaszerű fémzakatolása, Corea kemény billentéseivel és az egész lemez őrületes eufóriája reprodukálhatatlan. Ennek a belátásához elég a második lemezoldalt meghallgatni. Ezeket a csodákat az ECM lemez őrzi az örökkévalóságnak, az eredeti zenészek sem tudnák újrateremteni.
A koncert a lemez tökéletes felidézése volt a zseniális, korszakalkotó album számainak hibátlan előadásával a MAO zenészeinek rendkívüli szakmai színvonalán. Nekem egyik kedvenc lemezem volt, de nagyon régen hallgattam az eredetit. Nagyon jó volt rácsodálkozni a gyönyörű dallamokra, a latinos részek gyermekdal tisztaságú hangulataira. Minden résztvevő hatalmasat alakított a nagyon nehéz anyag játszásakor. Végül mindenki nagyon élvezte, hogy „nagy fába vágták a fejszét”! Ávéd János fuvolajátéka és szopránszaxofon-szólói nagyon erősek voltak, talán ő hozta a legtöbb tüzet a koncert hangulatába. Nagy Emma most is fantasztikus és azonnal felismerhető egyéni hangját, előadómódját csillogtatta meg. Remekül idézte Flora Purim egzotikus, törzsi énekre is hasonlító megoldásait, sőt ezt még egyéni ötletekkel is fűszerezte. Talán fiatal kora miatt is nagyon jól állt neki ez az örökifjú, szabadságot sugárzó zene. Remek dobszólót hallhattunk Csízi Lászlótól is, ha nem is latinos, de igazi Csízis frazírokkal. Czibere József ritmushangszeres kísérete tökéletesen idézte a lemezen hallható Airto Moreira hangzását. Nagyon jó volt világszínvonalú előadásban „élőben” hallani az azóta már standard-ekké és szeretett tananyaggá nemesedett Crystal Silence és La Fiesta kompozíciókat. A koncerten (és a lemezen) elhangzó számok a következők voltak: Return to Forever, Crystal Silence, What Game Shall We Play Today, Sometime Ago – La Fiesta. Cseke Gábor fantasztikus munkát végzett, és a Rhodes is remekül szólt a kezei alatt. Méltó tisztelgés volt a koncert Chick Corea szeretett személye és kincseket az emberiségre hagyó munkássága előtt.
