JazzMa

Friss Hírek

Lage, Julian: Squint2021. június 19.
Frankie Látó 50!2021. június 10.

Hírek

"Ezért vagyok énekes!" - BERKI 75! - Exkluzív interjú - 1. rész

Háromnegyed évszázad! - 75 esztendős lett Berki Tamás! A nevezetes alkalommal kapcsolatban találkoztunk egy budapesti, XVIII. kerületi kávéház teraszán, hogy beszélgessünk egy kicsit a múltról - és a jövőről is. Az interjú első részét olvashatják alább - éppen a muzsikus születésnapján!

image1-97.JPG


NS: Védettségi Igazolvány?

BT: (Nevet.) Van! Már a második oltást - Pfizert - is megkaptam. Nem okozott semmi problémát.


NS: Én a második után egy kicsit tompább lettem.

BT: Én mindig tompa vagyok! (Nevetünk.) Hallottam olyan esetről - egy másik oltás kapcsán - hogy az illető úgy érezte magát, mintha tank ment volna át rajta.


NS: Bármelyiktől lehet mellékhatás. Ez teljesen egyéni. De hogyan élted meg a pandémiát?

BT: Kezdetben rémisztő volt, még a kertet sem hagytam el, kiírtottam mindent, amit kellett. Mikor először kimentem az utcára - kikísérleteztem, hogy merre járnak kevesen - nagy boldogság volt egy hétig. Majd az is unalmassá vált. Olyan volt az egész, mintha orvosi igazolással lennék távol a munkáimtól. Tíz napig tartott, hogy jaj, de jó, most semmit nem kell csinálni! Aztán kidolgoztam egy napirendet, gyakorolok...


image2-66.JPG


NS: Minden nap?

BT: Igen, majdnem minden nap. Zongora mellett átismétlem a dalokat, mert különben kimennek az emberből. A szövegekre is emlékezni kell.


NS: Én két napja Berkit hallgatok - így készültem.

BT: Te szegény! Meg is őszültél! (Nevetünk.)


NS: "Igazi paradicsom", aztán amin standard-eket énekelsz, meg az utolsó, a "Minden délibáb".


image3-64.JPG


BT: Közben voltak más lemezek is!


NS: Persze, tudom. Nem akarok olyan dolgokra kitérni, amit az interneten bárki megtalálhat. De vissza a járványhoz!

BT: Írogatok gyermekkorom óta: verset, dalszöveget. Most meg valami "könyvszerűre" gondoltam. Hat-hét éve kezdtem, három havonta eszembe jutott, hogy hol is van? Nagy nehezen megtaláltam, két oldal volt, kicseréltem két mondatot, hozzáírtam egy jelzőt - aztán úgy éreztem, hogy nem bírom tovább! Két hónap múlva ez megismétlődött... Így lett belőle hét év alatt öt oldal. (Nevetünk.)

Aztán most, amikor a pandémia az agyamra ment, akkor folytattam, és a 110. oldalnál tartok!


NS: Regény lesz?

BT: Nem tudom, mi ez. Főleg a velem kapcsolatos dolgok, gondolatok. Benne van az apám, a fiam, a barátaim, a történelem - a látottak, olvasottak, hallottak.


NS: Hogyan lesz egy látszerész fiából jazz énekes?

BT: Apámnak csodálatos hangja volt! Úgy csábította el anyámat, hogy énekelt neki. Templomi kórus tagja volt gyerekkorában. A háború borzalmai után ateista lett, én már abban nőttem fel. Tizenéves koromban szívizom gyulladást kaptam, ami akkor életveszélyes volt. Fél évig feküdnöm kellett, sokáig gyógyszert (antibiotikumot) szedtem.

Az éneklés - az úgy jött. Volt egy gyerekkori álmom, amikor meghallottam Elvis-t, Little Richard-ot - a fekete hangtól "beőrültem"! Nagyon tetszett a spirituálé is, Paul Robeson például, megérintettek ezek a dolgok. Abban az időben nagy divat volt a gitár. A szüleim megkérdezték - amikor feküdnöm kellett 13 évesen - "mit szeretnél kisfiam?" Gitárt! - mondtam - és hozták!

Előtte még - hat-hét esztendős lehettem - az énektanárnő megkérdezte a szüleimet, hogy vennének-e nekem egy hegedűt, mert: "nagyon jó a gyerek füle!" Tudták, hogy ők ezt nem tehetik meg. A nagybátyám azt mondta, hogy legyen ez az ő gondja, ne is beszéljünk róla - aztán soha többé nem került szóba! Hegedű nem lett, ezért vagyok énekes!


image4-57.JPG


NS: Így olcsóbb valamivel...

BT: Viszont 13 évesen megkaptam az akusztikus gitárt. Elkezdtem kisérletezni rajta, próbálgattam - csak később jártam tanárhoz. Egyszer éjszaka becsöngettem hozzá, alsónadrágban nyitott ajtót. Leültetett, mondta, hogy gyakoroljak egy kicsit - elém tett egy kottát - mindjárt jön. Ismertem a dalt, próbáltam a harmóniákat fogni és énekeltem. A végén meg tapsoltak a hátam mögött: ott álltak a feleségével, és csodálkoztak: "te így énekelsz?" Ez volt az első élményem. Aztán az iskolában az osztályzenekar.


NS: Később meg miért éppen a jazz?

BT: Még volt egy kitérő. Az érettségi táján ismerősök, barátok kérdezték tőlem, hogy hallottam-e már Bob Dylan-ről, Donovan-ról, Pete Seeger-ről?


NS: Pol-beat-nek hívták akkor, ha jól emlékszem.

BT: De nem nagyon tudtuk, hogy miről van szó. Meghallgattunk felvételeket, és bemutattak nekem egy négy évvel fiatalabb fiút, aki Tibi volt akkor még...


NS: Vámos Miklóst.

BT: Igen. De tele voltunk kétségekkel. Nem értettük mi is az a protest song? Aztán megtanultunk öt dalt. Később Oszoly tetőn volt egy Vietnámi Szolidaritási Túra, ott kellett előadni a műsorunkat. Megláttam egy plakátot, hogy játszik a Gerilla együttes. Kicsit kérettem magam, kérdeztem, hogy hol az az együttes, és mi akkor minek vagyunk itt? Mondták, hogy ti vagytok azok! Csak öt dalunk volt, tízszer el kellett énekelni - aztán énekelték velünk, végül már jobban tudták, mint mi! Sokan boldogok voltak ettől.


image5-40.JPG


Rengeteg helyre hívtak bennünket, még a Mikroszkóp Színpadra is. Komlós és Hofi meghallgatott minket, Hofi mondta, hogy lenne egy-két ötlete, mondta-mondta - aztán azt, hogy ez túl jó, ezt nem adom oda!

Egy Maróti János nevű zenetudós volt a patrónusunk, ő mondta nekem, hogy: "feketén énekelsz, elviszlek valakihez, hozd a gitárt!" Egy belvárosi házba mentünk, megláttam a táblát: Gonda János! Megijedtem, hogy mit keresek én itt? Aztán énekeltem két dalt, és azt mondta, hogy menjek el a felvételire - "magát fel fogjuk venni!" A mai napig emlékszem rá, amit akkor mondott: "majd meglátja, hogy milyen erős fertőzés a jazz!" Nagyon sokat köszönhetek neki.

Később Vámos bevonult katonának, utána meg író lett. Akkor én már a jazz tanszakra jártam. Amikor elvégeztem adtak egy oklevelet: igazolom, hogy Berki Tamás jazz tevékenységre alkalmas. Aláírás: Gonda János és Vukán György. Ezzel menjek a közértbe? 26 éves voltam, már egyedül jártam fellépni, mint gitáros-énekes. A műsor szatírikus részét tartottam meg, a "Vörös Csepel"-t  játszottam-énekeltem tangóban meg keringőben például. Egyszer valaki felugrott a közönség köréből, hogy ezt letíltatom! A kerületi párttitkár betévedt az előadásra, a műv. ház igazgatója alig tudott megvédeni!


image6-39.JPG


NS: Kikkel énekeltél először jazz-t?

BT: 1970-ben, a konzi első éve után egy nyarat végig dolgoztam, mint énekes. A dobos Pogonatosz Nikosz hívott a zenekarába, aki aztán az Interbrass-ban is zenésztársam volt, most Ausztriában él. Bőgőn Lantos Iván játszott, a későbbi Kolinda zenekar alapítója. Székely Ivánnak hívták a zongoristát. Azért kellett csatlakoznom hozzájuk, mert a hely tulajdonosa nem volt megelégedve az énekükkel, ki akarta rúgni őket. Meghallott engem - és azt mondta, hogy így már rendben van. Egy amatőr versenyt is nyertünk, az sokat dobott az önbizalmunkon, ha máson nem is...


NS: Meg lehetett ebből élni?

BT: Nekem akkor már volt piacom, vittek, mint a cukrot!


NS: De hogyan lett az Interbrass? - Ja, a dobos... Láttalak úgy jó negyven esztendővel ezelőtt, a hetvenes évek vége felé a Marcibányi téri Művelődési Ház színpadán. Barátaim cipeltek oda, azt sem tudtam, mi az a jazz... Babos gitározott, Másik János zongorázott, a többiekre nem emlékszem.


image7-19.JPG

Balról: Berki-Gőz-Másik-Dés-Pogonatosz-Román

(Deseő Csaba archívumából)


BT: Másik zseniális zongorista! Játszott Cseh Tamással, aztán Szabó Gábor hívta Amerikába, később Deseő Csaba és Tomsits Rudi zenésztársa lett.


NS: Te mindenkivel jóban vagy a magyar jazz zenészek közül?

BT: Hogyne! A fiatalokat már kevésbé ismerem, de 73 éves koromig tanítottam az egyetemen, két éve én álltam fel, hogy már elég. Még nem volt ilyen korú szaktanár az intézményben.


image8-5.JPG


(Folytatás egy hét múlva.)

Vissza a hírekhez