JazzMa

Friss Hírek

A Mester2022. május 18.
Nagy Emma: Synced2022. május 14.
Makovics Dénes 60!2022. május 12.
XV. BODAJKI JAZZ TÁBOR2022. március 22.

Hírek

Gyárfás István „Gyafi” 60!

A www.jazzma.hu Olvasói Szavazólistájának állandó (!) nyertesét, Gyafit személyesen szerintem legalább 30 éve ismerem. 1995. február 6-án léptettem fel először Jazz a Márványteremben sorozatomban.

gyafi.jpg


1) Hogyan lett belőled zenész?

Gyerekkoromban hegedülni tanultam, de már akkor is a gitár volt az a hangszer, ami igazi izgalommal töltött el. A dolog a középiskolás éveim alatt kezdett komolyabbra fordulni, majd a főiskolás (Kandós) évek alatt pecsételődött meg. Ekkor ittam magamba minden információt, és zenei élményt. A konzi már csak hab volt a tortán, feltette a pontot az ü-re.


2) Mikor váltottál jazz-re?

Amikor a gitárt felvettem. Egy rövid ideig ugyan hódított a Beatles és más gitárzenekarok, de gyorsan beköszöntött a jazz korszak. A Marczibányi térre jártunk Interbrassra és Deseő Csaba jazz disco-jába, de hamar bevettük a többi klubot is. És persze az orsós magnó is állandóan forgott…


3) Ki a kedvenc jazzgitárosod? Csak nem azt akarod mondani, hogy Wes Montgomery?

Talált, süllyedt, Wes az egyik. De az első Barney Kessel volt, aztán jöttek a többiek Charlie Christian-től – Kenny Burrell-ig. Sokat olvastam róluk, imponált, hogy ezek az emberek ilyen barátságosak és meleg szívűek. Lehet, hogy a hangszer durúzsoló hangja teszi, de ez a megállapításom a mai magyar gitárosok zömére is elmondható.


4) Hogyan ismerkedtél össze a nálad több generációval idősebb és azóta sajnos elhunyt Zágon Ivánnal?

Regős Pista barátom (és mesterem) elhívott a zenekarába, amellyel éveken keresztül játszottunk parázs bulikat a MEDICOR jazz klubban. Az esték gyakran örömzenébe fulladtak, sok muzsikus jött le, és csatlakozott hozzánk egy-két dal erejéig. Iván volt az egyik. Ilyen örömmel játszani kevés embert láttam.


5) És a lányát rajta keresztül ismerted meg és aztán vetted feleségül, vagy pont fordítva volt?

Vesztére Iván egyszer magával hozta Esztert... Szerelem volt első látásra! Az esküvőnk utáni bulit is a klubban tartottuk, stílszerűen jam session-nel összekötve. Együtt ünnepelt  a sok jazz muzsikus, mesterfodrász és kozmetikus. Igazi „fúziós” buli volt!


6) Szerinted prognosztizálható volt, hogy nektek csak zenész gyerekeitek lehetnek?

Én sosem gondoltam erre. Mint apa, úgy éreztem, hogy támogatnom kell őket abban, hogy minél több területen megpróbálhassák magukat, mielőtt eldöntik, hogy milyen pályát választanak. Persze azért szólt otthon a jazz. A korrektség miatt persze szembesítettem őket a szakma árnyoldalaival is, fontosnak tartom, hogy tisztán lássák a magyar valóságot. (You know…)


7) Mint büszke Apa, miről tudnál velük kapcsolatban jelenleg beszámolni?

A kisebbik, Péter (1994) a Szent  István konziban tanul klasszikus zongorát, jelenleg harmadéves. (Azóta elvégezte a grazi jazz főiskolát, jelenleg Helsinkiben posztgradulális tanulmányokat Folytat! – A szerk.)

Attila (1990) pedig a hágai királyi akadémia jazz dob szakára jár. (Azóta hazajött, és második éve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének dob tanára! – A szerk.) Sokat koncertezik (többet, mint az apja…), gyakran hívják tanárai is. Játszik Phil Harper (Art Blakey Jazz Messengers-ének egykori trombitása) együttesében, és az ottani jazz tanszak egykori alapítója, a nemrég elhunyt Frans Elsen is alkalmazta őt élete utolsó évében.


8) Mióta vagy "much more bigger in Rumania than Hungary"?

Hahaha! Én ott se vagyok olyan nagyon „big” (persze itt se…). Örülök, hogy játszhattam olyan nagyságokkal, mint Ed Thigpen, Herbie Mann, Scott Hamilton, Benny Green, Warren Vaché, George Duke, vagy Alvin Queen. Ők a nagyok! Amire büszke vagyok, hogy ezek közül többen jelezték, hogy szívesen játszanának újra velem. (hm...)


9) És hogyan indítottad el a Román-Magyar Jazzmozdonyt?

Valójában nem is én indítottam el, én csak a masiniszta vagyok. Bartha Csaba, a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatóhelyettese keresett meg a Jazzmozdony gondolatával. Megkért, hogy vállaljam el a sorozat művészeti koordinálását. Ez abból áll, hogy a Romániából meghívott muzsikusok mellé segítek választani olyan magyarokat, akikkel leginkább működőképesnek tűnik az alkalmi formáció. Örömmel kötélnek álltam, mivel az elmúlt években elég jól megismertem a román jazz életet, és sok személyes jó barátra tettem szert. (Sajnos, azóta Bartha Csabát hazarendelték Temesvárra, így a „Jazz Lokomotiva” megszűnt! – A szerk.)


10) Van-e olyan társművészet, ami inspirálólag hat a zenédre? Ha igen, akkor ki a kedvenc költőd, íród, festőd?

Talán leginkább a festészet. Szívesen emlékszem vissza azokra a performance-ekre, mikor mialatt mi játszottunk, az általam igen nagyra tartott Gyémánt László vászonra vetette az akkor, a zene hatására megfogant impresszióit. Szeretem látni, amikor megszületik valami! Néhány kedvenc: Ady, Ken Kesey, Allen Ginsberg, van Gogh, Dali, Antonioni, Bunuel…


11) Az utóbbi időben többször is láttalak/hallottalak vallási rendezvényeken. Ha nem titok, hogyan kerültél ebbe a közösségbe?

Egyáltalán nem titok: Évek óta a Budapesti Autonóm Gyülekezet (egy teljes evangéliumi, pünkösdi-karizmatikus gyülekezet) tagja és zenei vezetője vagyok, egyúttal hangszerelem és vezetem a BPA Gospel Team-et. Hogy hogyan kerültem ide? Nos, ebben a közösségben megtaláltam a tágabb értelemben vett családomat. Az embereknek élő hitük van Istenben, mindenféle fölösleges ceremónia, hókusz-pókusz nélkül. Valójában a Biblia tiszta, világos tanításaiban találtam meg az igazi és számomra megnyugtató választ az élet igazán fontos kérdéseire.

Eddig a „Gyafi 50!” interjú, amely eredetileg 2012. május 14-én jelent meg!

Tegnapelőtt arra kértem Gyafit, hogy foglalja össze, az azóta eltelt 10 évben mi minden történt vele.

Ezt olvashatják alább!

Talán a legnehezebb feladat arra a kérdésre válaszolni, hogy „Mi történt veled az elmúlt tíz évben?”. Ugyanis vagy felszínesen átsuhanok a témán, vagy pedig noteszekkel a kézben mindent aprólékosan felsorolok. Egyik sem túl szerencsés, úgyhogy én most inkább megpróbálnék a legfontosabb történésekre fókuszálni.
Rendkívül tevékeny időszak volt ez az életemben, sok munkával, tanítással, zeneszerzéssel, hangszereléssel, próbákkal, koncertekkel, hazai és külföldi utakkal, sok-sok élménnyel. Fontosak számomra a kis klubkoncertek, ahol lehetőség van a közönséggel való lazább találkozásra, viccelődésre, éjszakába nyúló beszélgetésekre. Például az iF Café „Gyárfás csütörtök” estéin.

Tíz évvel ezelőtt még dübörgött a „Jazz mozdony”, melynek keretében sok román és magyar muzsikus együttműködésére nyílt lehetőség. Én voltam a „masiniszta”...

Legtöbbet talán a triómmal dolgoztam (Oláh Zoltán – bőgő, Cseh Balázs - dob), gyakran olyan nagyszerű szólistákkal, mint Deseő Csaba, Tommy Víg, Fábián Juli, Molnár Enikő, vagy Elek István.

2016-ban adtuk ki a „Cartoon Jazz” című lemezünket, amely népszerűbb lett, mint gondoltuk volna. A következő évben a MüPa közönségének, később pedig erdélyi turnén is bemutattuk az anyagot.

Időközben életre hívtuk a Gyárfás-Premecz Organ Triót (Premecz Mátyás - Hammond orgona, Jeszenszky György - dob) is, amellyel 2017-ben elkészítettük az „Organ Grinder’s Suite” című albumunkat.

Emellett gyakran játszom a Gyafi and Friends és a Szalóky Classic Jazz Sundays Quartet nevű formációkkal is. Ez utóbbival 2019-ben Katarban, a Doha Jazz Festivalon léptünk fel.

Luiza Zan-nal és a Sárik Péter Trióval „Heritage” címmel jelent meg CD-nk amit számos magyar és román helyszínen is bemutattunk.

Izgalmas utak szerveződtek ezalatt, többek között Szíriába és Izraelbe, de 2017-ben az Elek István Quartettel Ukrajnába is eljutottunk. Ennek az időszaknak volt néhány kiemelkedően emlékezetes momentuma, mint a londoni fellépés Natalie Williams-szel és Chris Garrick-kel, vagy a Django Festival Roby Lakatossal.

2019-ben „Deseő Csaba 80” címmel szerveztünk ünnepi koncerteket az ország legkülönbözőbb pontjain, óriási sikerrel.

Sajnos több szomorú esemény is rányomta a bélyegét erre az időszakra. Olyan énekes barátoktól kellett elbúcsúznunk, mint Fábián Juli, Téli Márta és Winand Gábor. A világjárvány pedig az utóbbi két évünket árnyékolta be. A bezártság új dolgokra tanított meg bennünket: az internet segítségével live koncertekkel jelentkeztünk. Egészen meglepő, hogy milyen érdeklődés kísérte a fiaimmal közös karantén koncertjeinket.

Jó érzés, ahogy megtisztelnek bizalmukkal a jazzma.hu szavazói (Az Olvasói Szavazólistán 2013-as indulása óta legtöbbször Ő végzett az I. helyen! - A szerk.), és előkelő helyen szerepelhetek a szerkesztői, muzsikusi és szervezőt listákon is. (Azt szerényen elhallgatja Gyafi, hogy 2019-ben javaslatomra ő lett az 1972 óta működő Debreceni Jazz Napok –újkori nevén Debreceni Bor- és Jazz Napok- Artist in Residence-e! – A szerk.)

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy 2016-ban megkaptam a Magyar Jazz Szövetség Szabó Gábor-díját, tavaly pedig a Fővárosi Közgyűlés Budapestért- díját.

Az apai szívemet megdobogtatja, ahogy látom a fiaim sikereit.

Attila rengeteget koncertezik, és időközben ő lett a Zeneakadémia Jazz Tanszékének dobtanára, Peti pedig hamarosan diplomázik Helsinkiben, a Sibelius Akadémián, jazz zongora szakon. Nemrég jelent meg első lemeze.


Isten éltessen sokáig!

Köszönöm szépen Robikám.


hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez