Határtalan szárnyalás
Két világszínvonalú muzsikus 30 éves barátságának és együttmuzsikálásának sziklaszilárd alapján született produkciót láthattak a nézők az Opus Jazzklubban. 2022 július 14-én, egy lassan már megszokott trópusi budapesti estén, háborús hírek, infláció és váratlan adóváltozás zűrzavarából szakította ki a hallgatókat sikeresen Mogyoró Kornél ütőhangszeres és Papesch Péter basszusgitáros. Mogyoró Kornél humoros, kedves kísérőszövegei nagyon személyes történetekkel mutatták be barátságuk stációit, közös élményeiket, amely nem csak a zenei játékon alapult. Kecskeméten születtek mindketten és Budapestre kerülve több zenésszel közös albérletükben a muzsikálás mellett a korai videójátékok világa varázsolta el őket. A dalok címei és hangulatai is sokszor innen táplálkoztak, idézve a hőskor időszakát magánéleti élményeikkel együtt. Mogyoró Kornél élet dalok címmel aposztofálta a koncert műsorát.
Személyes élményem a két zenésszel kapcsolatban egy megunhatatlan lemezhez kapcsolódik. Az 1998-ban alakult Electric Jazz Force formáció Opposite Forces című albumát 2000-ben adta a ki a Periferic Records. A borítót én tervezhettem és a kapott hangzóanyag teljesen elvarázsolt. Az addig számomra ismeretlen huszonéves zenészek neveit akkor jegyeztem meg. Mogyoró Kornél és Papesch Péter mellett a zenekarvezető, zeneszerző Erdei Péter billentyűs hangszereken, Zana Zoltán szaxofonon és Kaszás Péter dobokon játszott. Egészen elképesztő, a korát frissességében, ötletességében megelőző, ma is nagy élményt nyújtó zene. Erdei Péter sajnos teljesen eltűnt a magyar zenei szakmából, ha jól tudom Írországban él és basszugitár (!) játékot oktat. A mérhetetlenül szerény Zana Zoltán az egyik legkeresettebb szaxofonos lett, már 1999-ben az Ablakos Lakatos Dezső szaxofonverseny I. helyzettje lett. Saját formációi mellett a magyar jazzélet minden jelentős szereplőjével játszott és játszik. Kaszás Péter is nagyívű karriert futott be, az utóbbi években Al DiMeola dobosaként lett ismert világszerte. Érdemes megszerezni a lemezt, szerintem a magyar fúziós jazz egyik gyöngyszeme.
A zenekar a borítón Maloschik Róbertnek, Böszörményi Gergelynek, Martonosi Györgynek és Borlai Gergelynek mondanak köszönetet.
Találtam egy érdekes, nem túl jó minőségű, ritka felvételt 2000-ből:
https://www.youtube.com/watch?v=n2pef0A3ojk
Papesch Péter pályafutása a magyar jazzélet legizgalmasabb formációihoz és kísérletező zenészeihez kacsolódik. Kaltenecker Trió, European Mantra (Nagy Jancsa Jánossal és Borlai Gergővel), Fábián Juli Jazz Riff, Németh Gábor Project... Sajnos a 2010-es éveket Németországban töltötte zenepedagógusként, csak 2020-ban tért vissza. Ekkor újraélesztették együttműködésüket Mogyoró Kornéllel R.O.T.A.N. project néven. Papesch Péter minden fellépésén a legnagyobbakra jellemző zenei alázattal és saját hangú, elképesztő hangszeres tudással és érzékenységgel varázsolja el a közönséget országhatároktól függetlenül.
Mogyoró Kornél autodidakta, önképző módon vált istenadta tehetségének, szorgalmának és zenei fantáziájának nemzetközileg elismert ütőhangszeressé. Rengeteg hazai és külföldi formációban bizonyított. Már 2001-ben meghívást kapott Európa fiatal zenészeiből verbuvált European Jazz Youth Orchestra csapatába. Gyakorlatilag minden jelentős hazai muzsikussal és zenekarral játszott. Nem csak jazz, de gyerekműsorral fellépő együttesekkel is koncertezik. Olyan világsztárokkal muzsikált a közelmúltban, mint Gary Novak, Per Mathisen, Gary Husband, Nguyen Le, Borlai Gergő.
A koncert nyitányaként Papesch Péter unikális basszusgitár játéka alapozta meg a hangulatot. Telt hangzású akkordok, erőteljes kísérőszólam és a vezérdallam egyszerre szólal meg káprázatos mesterségbeli tudással. A basszusgitárt szólóhangszerré avató nagy mesterek: Jaco Pastorius, Stanley Clarke, Victor Wooten, Gary Willis, Tony Levin munkássága is felidéződik Papesch muzsikáját hallgatva. Spanyolos, flamenco elemek hangsúlyozottan vannak jelen a kompozícióban. A cajonon csatlakozó Mogyoró Kornél vokállal is erősítette a dél-európai, észak-afrikai hangulatot. A duó zenéje a lírai balladák és a temperamentumos, keményebb, agresszív zenei világ egymást kiegészítő univerzuma. Egykori szerelem megidézése volt a rendkívül érzékeny, finom steel drum (dallamjátszásra képes karibi fém ütőshangszer) szólóval induló Bizsu (Bijou(?) című kompozíció. Gyönyörű szinkópás basszuskíséret alakult át brutális slap (a húrok tépkedése és ütögetése, géppuskasorozatszerű hatást elérve) basszusszólóvá cajon kísérettel. Gyönyörű kamarazene, amit egy afrikai népdal stílusában született darab követett. A dalocska Kornél második kisgyermeke, az egy éves és két hónapos Mogyoró Jakab ihletésére született. A gyermekdal egyszerűségű, játékos, kedves kompozíció rendkívüli virtuozitással szólalt meg kalimbán és basszusgitáron. A következő szám Indiába repítette a közönséget. Egykori zenekarukat az Azuma Clant idézte a mindig újjászülető nindzsa történetével. A hang-on (acélból készült ütőhangszer, a steel drum elve alapján született Svájcban, handpan, hangdrum néven is ismert) előadott szóló és a tabla muzsikát idéző ének-basszus unisono őrület pörgött a két muzsikus interakcióiban. Az első félidő záródala Mogyoró Kornél énekével a jól ismert magyar népdal, a „Szerelem, szerelem..” volt. A dal zárófejezete a már megismert ősi indiai zenei hagyományok világát ötvözte a magyar cigány folklórral egy Parno Graszt buli fergeteges hangulatát varázsolva az Opusba.
A műsor második részéhez vendégművész csatlakozott Németh Szabolcs személyében. Két egzotikus hangszerrel, az afrikai pengetős, hárfaszerű korával és az ausztáliai didzseriduval (didgeridoo). A koncert első részére az akusztikus hangzás, elektronika visszafogott használata volt a jellemző, a második részben már felvillant a digitális kütyük hatásos bevonása a hangképbe. Most hangzott el a műsor legmegrázóbb, eddig megszokott világunk kataklizmákkal szabdalt szétesésére reflektáló, Stephen Hawking elméleti fizikus utolsó beszédét narrációként felhasználó darab. A bevezető didzseridu-szóló és Mogyoró Kornél műanyagcsővel előidézett túlvilági, szélfúvó hangjai, Papesch Péter kísérteties, fémes basszusgitár effektjei, a húrokból csiholt kuvikhangok félelmetes jövőképét vetítették. Ebben az apokaliptikus számban kapott szerepet a digitális dob, skrillex-es dubstep, drum and bass és indusztriális hangzással megmozgatva a közönséget. A jeges feszültséget oldva következett a lírai ballada, az Ayala dala. Visszatértek a megnyugtató természeti hangok, Németh Szabolcs avatott megszólaltatásában a hárfahangzású kora is hangsúlyos szólóval kapcsolódott az előadásba. A gyönyörű kompozíció könnyen befogadható basszusgitár vezérdallamát Papesch Péter loop alapjai gazdagították. A zárószámban a közönség tapskíséretével az egekbe fokozott búcsú szólók hangzottak el Papesch Pétertől és Mogyoró Kornéltól is. A remekül felépített érzelmi ívű koncert egyik csúcspontja volt a Fire Boss című (videójáték ihletésű:) zúzás gigantikus kongaszólóval.
A visszatapsolás után egy mestermű feldolgozása zárta a remek, hatalmas sikerű koncertet. A Victor Wooten basszusgitárossal felálló Béla Fleck and the Flecktones szupergrup Ufo Tofu című albumáról hangzott el a Sex in a Pan című doktori szintű tudást igénylő szerzemény. Nagyon nagy sikert arató, világszínvonalú műsor hangzott el az Opus Jazzklub nemzetközi vendégköre előtt, köszönet a két főhősnek és a közreműködő vendégüknek.
