A jazzdobolás kiemelkedő alakjai – 7. rész: Gregg Bissonette
Kedves Olvasók! Kedvenc dobosaimat bemutató sorozatom 7. fejezetében a remek amerikai session dobost, Gregg Bissonette-et fogom bemutatni nektek.
Bissonette (1959) amerikai jazz-rock-latin-fusion, stb… dobos, tehát egy univerzális úgynevezett session emberről van szó. Amiért őt választottam ebben a fejezetben: munkássága, karrierje a kezdetek óta élő példa volt-van-lesz előttem. Egy olyan zenészről beszélünk, akinek képzettsége, sokirányú zenei érdeklődése, remek alkalmazkodó készsége, stílusérzéke teszi lehetővé, hogy a zenei élet számos terén meg tudja állni a helyét, és mint egy jó színész, akit nem lehet beskatulyázni egy karakterbe, szinte minden stílusban remekül megállja a helyét. Érdemes utánanézni és végig olvasni a neveket, akikkel együtt dolgozott az elmúlt évtizedek során.
Lemezek tömkelege, de akár csak egy gyors beugrás a TOTO-ba Simon Phillips betegsége miatt…
https://youtu.be/SKpL07ly8fE (TOTO)
Klasszikus zenészként az első zenei élményeimet, amik a jazz-hez fűződtek, a bigband muzsika, azon belül is a populáris vonalat képviselő bigbandek zenéi adták. Maynard Ferguson trombitás remek lemezeit hallgatva kerültem egyre közelebb a műfajhoz. Az egyik első lemezük, amit megszereztem annak idején, az 1982-ben megjelent “Live in San Francisco” volt, amin egy Gregg Bissonette, akkor még számomra ismeretlen dobos dobolt.
https://youtu.be/iyFssIfWF5U (MAYNARD FERGUSON BIG BAND)
Lenyűgözött a bigband dobolási technikája, a feszes tempó, a más és más stílusban megszólaló dalok…
Egyszóval mindent tudott, amit én is szerettem volna elsajátítani pályám során.
https://youtu.be/Ilt174DOc1E (BUDDY RICH MEMORIAL)
Sok-sok évvel később volt szerencsém őt élőben látni Budapesten egy dobkurzuson a Lurdy Házban, ahol azzal kezdte a bemutatóját Gregg, hogy a sokak által megkérdőjelezett szakmai tudású Ringo Starr által a Beatles együttesben játszott jónéhány dal, (mint kiderült) nem is olyan könnyű dob kíséretét mutatta be.
Elmondta, hogy számára az egyik szakmai példakép Ringo, amit a bemutatott zenei példák után azt hiszem, többen is megértettünk, elfogadtunk és bizony, más szemszögből kezdünk Ringo játékára tekinteni.
https://youtu.be/Lj9uTTyD2kI (RINGO SOROZAT) 5 részes, érdemes végighallgatni!
Milyen érdekes az élet, Gregg 2003 óta Ringo Starr saját zenekarában dobol, gyakran együtt a főhőssel. Mekkora élmény lehet ez, egy példaképeddel együtt muzsikálni!
https://youtu.be/GfbjcRsTEts (RINGO és GREGG)
Aztán a bemutató folytatódott és szó esett arról (amiről Bissonette a mai napig számos videót is készített), hogy miként lehet egy zenésznek a kedvenc műfaján kívül más zenei stílusokban is tökéletesen helytállni. Kiemelte az egy-egy stílusban használt hangszínek, dinamikák, figurák fontosságát. Nem elég egy ritmusképletet ritmikailag helyesen eljátszani, meg kell tudni szólaltatnunk azt a stílus adta szabályok szerint a megfelelő hangszínek, dinamikák alkalmazásával. Mint egy jó színész, aki minden szerepében más és más karaktert vesz fel. belül is átélve azt, nem elég csak a jelmezt kicserélni…
Egy elég nagyméretű rock dobfelszerelésen tartotta a kurzusát, de ez sem volt akadály, hogy az általa bemutatott stílusokat teljes élethűséggel interpretálja a közönségnek.
Kitért arra, hogy a mai dobosok legnagyobb hibája a stílusok közötti váltások megvalósításában az, hogy a kedvenc stílusukban, annak dinamika arányaival akarnak minden más zenei műfajt kísérni, és ez egyrészt hiteltelenné teszi a játékukat, másrészt nagyon nem könnyíti meg a velük együtt muzsikáló többi hangszeres zenész dolgát.
https://youtu.be/yfabTGZjCEQ (STÍLUSOK)
Egy példa: a pop-rock zenében a hangsúly a nagydobon és a pergőn megszólaló groove-on van, a lábcin és kísérő tányér funkciója gyakran másodlagos. Egy jó rockzenész tudja ezt. Amikor egy jazz-t játszó dobos ül be egy ilyen zenekarba akár helyettesíteni, gyakran érezhetjük azt, hogy nincs igazán groove, helyette gyakran nem konkrét csörömpölés hallatszik, mivel egy jazz dobos fontos hangszere a kísérő cin és a lábcin, ami a groove-os zene stílusával pont ellenkezik. Ez a példa értelmezhető akár fordítva is, amikor pop zenész szeretne egy swing dalt lekísérni és arra szoktuk azt mondani, hogy “ugyan darabra megvan, de ezt hallva Ray Brown nem rohanna el a bőgőért, hogy beszálljon..”
https://youtu.be/GfbjcRsTEts (ROCK-JAZZ)
A latin zene hangsúly rendszere teljesen eltér az általunk játszott amerikai és angolszász zenék rendszerétől, ezért csak akkor fog sikerülni egy jó latin groove, ha komolyan vesszük az általuk használt stílus jegyeiket, gondolkodásmódot, és alkalmazkodunk, még ha nagyon nehéz is fejben átállni.
Gregg Bissonette fiatal kora óta számos zenekarban játszott együtt basszusgitáros testvérével, akivel számos, stílusokat bemutató videót készített, ezekkel is arra ösztönözve a feltörekvő dobos generációkat, hogy odafigyelve próbáljanak meg minél több zenei kihívásnak megfelelni, hiszen annál színesebben, fantáziadúsabban, muzikálisabban fognak kísérni, minél több stílusban tudnak majd helytállni, és dolgozni.
Számos videón foglalkozik a kérdéssel: jól játszani, minél több stílusban. Érdemes rákeresni a Youtube-on! Hallgassátok, nézzétek!
