Olasz-spanyol együttműködés, avagy a Fresu-Domínguez Duo koncertje
Egy fantasztikus koncertnek lehettem részese – néhány száz hallgatóval együtt – kedd este az Olasz Kulturális Intézet Bródy Sándor utcai Verdi névre hallgató dísztermében. Bár a rendezvénynek az olasz fél adott otthont – gondolom a tágas és kiváló akusztikájú terem okán –, a zenészek fellépése az Olasz Kulturális Intézet és a spanyol Cervantes Intézet közös támogatásával jött létre.
„Az európai jazz két mestere” volt a jelző a rendezvény plakátján a fellépő két muzsikus neve alatt. Kétség nem férhet hozzá, Paolo Fresu trombitás esetében akár a nagymester kitétel is megállná a helyét, a spanyolországi Chano Domínguez zongorista viszont részemről a nem ismert jazz-zenészek táborába tartozott (eddig).
Mind Olaszország, mind Spanyolország olyan hatalmas zenei kultúrával rendelkezik, hogy senkinek sem a jazz jut először eszébe, ha ennek a két országnak a zenei élete szóba kerül. Ehhez a bőség zavarához járul még a távolság is. A közelebb lévő olasz színtérről még könnyen fel tudok sorolni egy tucatnyi élvonalbeli jazzmuzsikust, de a Spanyolország esetében nekem csak Tete Montoliu (1933-1997) zongorista az „ismert név”, az ismert zenész.
Az 1961-ben Szardínia szigetén született Fresu már járt Magyarországon, én hét évvel ezelőtt ugyanitt az Olasz Kulturális Intézetben hallottam korábban. Akkor Daniela di Bonaventura bandoneon játékossal, az ECM kiadónál megjelent duó lemezük alkalmából adtak lemezbemutató koncertet. Erről a koncertről akkor a jazzma.hu is beszámolt:
Az 1960-ban Cadiz-ban született Chano Domínguez zongorista az internet tanúsága szerint szintén nem kezdő a pályán. Sok album, méghozzá jónevű kiadóknál megjelent album fűződik nevéhez, számos európai és amerikai sztár zenésszel koncertezett korábban.
Annak ellenére, hogy sok éve játszanak együtt, meglepő módon közös lemezüknek nem akadtam nyomára (bár lehet, hogy ebben az én ügyetlenségem is közrejátszott).
A koncerten elhangzottak szerint szinte a fél világot bejárták produkciójukkal, utoljára viszont Peruban játszottak négy évvel ezelőtt, aztán jött a COVID miatti kényszerű leállás.
De vissza a koncerthez. A részvételhez előzetes regisztráció volt szükséges, és az érkezők nagy száma miatt pár perc csúszással kezdődött a program. Először az Olasz-, majd a Spanyol Intézet vezetői üdvözölték a közönséget és mondtak néhány információt a rendezvény hátteréről.
Ezután léptek pódiumra a zenészek és adtak egy majdnem másfél órás pazar duó koncertet. A muzsikusok felváltva konferáltak, Fresu hol olaszul, hol angolul, Domínguez viszont végig maradt az angolnál. Persze volt, mikor egyáltalán nem konferáltak, így elég hiányos információkkal tudok szolgálni a programról.
Az első kompozíció bemutatása olaszul történt, így erről lemaradtam.
A második Domínguez szerzeménye volt „If I Think of You” címmel. Ezt a darabot megtaláltam a neten is, igaz más előadásban:
https://open.spotify.com/track/7t9axnOMnx9b0NL9OpomgS
Egy argentin szerző darabjának bemutatása után következett egy standard, az „All the Things You Are”, Jerome Kern és Oscar Hammerstein szerzeménye. Be kell vallanom, hogy nem biztos, hogy rájövök, melyik darabról van szó, ha nem konferálják be előtte. Kétségkívül egyedi feldolgozás volt, nem a téma-improvizációk-téma séma volt az előadásuk alappillére.
Domínguez szólóban előadott, hölgyeknek dedikált kompozíciója következett, majd a „Perfecta” című darab (remélem jól értettem) már a duó előadásában.
Továbbiakban a konferálás elmaradt, viszont hallhattunk még két hatásosan előadott darabot. Szerintem ezek is standard interpretációk voltak, de nem merem megtippelni címűket.
Óriási siker, nem véletlenül. Hiába a meghajlás és köszönetnyilvánítás a zenészek részéről, még egy ráadást kikövetelt magának a közönség.
Összehasonlítva az 2015-ös Paolo Fresu-Daniela di Bonaventura erős világzenei hatásokat mutató produkciójával, most egyértelműen jazz koncertet hallhattunk. Chano Domínguez amolyan délies könnyedséggel zongorázik, mindemellett kettejük közül Ő követte inkább a jazz jellemzőnek titulált formáit, fordulatait. Paolo Fresu viszont hatalmas egyéniség, össze nem téveszthető saját hang mind trombitán, mind szárnykürtön. Kihasználja az elektronika vívmányait, a műsora nagy részében a fúvós hangszerek moduláltan szólalnak meg, amitől sokszor úgy érezzük, mintha több hangszer szólna.
Egy kevéske, alig pár perces zenei ízelítőt találtam csak a neten (egy 2018-as veronai koncert részlete), bemutatni a duó játékát a koncertről lemaradóknak:
https://www.clarin.com/espectaculos/musica/paolo-fresu-chano-dominguez_3_rJwisxcBX.html
Köszönet a zenészeknek, köszönet az Olasz Kulturális Intézetnek és a spanyol Cervantes Intézetnek!
